pilinszky jános: az isteni dramaturgiáról

Valaki egyszer megkérdezte tőlem, hogy hiszek-e Jézus föltámadásában, s ha igen, miért? Mert olyan csendes volt - csúszott ki számon önkéntelenül, de valójában ma sem tudnék ettől hitelesebben válaszolni. A föltámadás számomra épp csendességében - isteni. Olyan, mint a teremtés hajnala, s azóta is a hajnalok: a csírázás, születés és a fogantatás fokozhatatlan erejű intimitása, bensőségessége jellemzi. Tökéletes természetességében így csodálatos, igaz és reális! Ezért nincs is rá egyéb, nem is lehet rá más válaszunk, mint az, hogy valóban föltámadott.

Ilyen Istennel bennsőséges húsvét rég volt. Együtt. Otthon. Van ennek egyfajta intimitása. A távolság mérhetetlen közelséggé válik. Otthon és templom egy.

Az idei húsvét miséinek csendjét nem visszük ki az utcára. Bent marad az otthonokban. Nem vagyunk méltók, hogy hajlékunkba jöjjön. Ő mégis jön. És marad.

pillanatképek koronavírus idején

Az idős néni babakocsiban vitte sétálni a kutyáját. Gondolom, hogy ne kelljen minden reggeli kiruccanás után megfürdetni. A kutyus büszkén figyelt ki az ülésből.

pillanatképek koronavírus idején

Anyukámmal kitaláltuk, hogy minden nap elmesélünk egymásnak egy emléket. Bármit. Ami hozzáad a családi történethez.

pillanatképek koronavírus idején

Bevásároltam anyukámnak vagy jó két hétre előre. Olyan nehezek voltak a szatyrok, hogy öt-tíz méterenként meg kellett velük állnom. Meg az egész nap is nehéz volt, a munka is, a boltban is, a BKV-n is. Egyik szusszanásnál egyszercsak valaki megszólított a hátam mögül. Megfordultam. Egy pár állt mögöttem tisztes távolságban. Mondták, hogy gondolják, hogy hozzátartozónak viszem a csomagokat, ők is ebben a cipőben járnak, ha megengedem, segítenek elcipelni egy darabig. Azt hiszem, az ilyen pillanatokért éri meg embernek lenni. Mindkét oldalon.