Oldalak

2025. december 10.

 




Ha az embereknek a lelkét igyekszel meglátni, az egész világ végtelenül izgalmassá válik!







2025. december 9.

 




Ma egyik kollégám hosszan és türelmesen, többszörös ismétlésben ecsetelte a telefonban a kamionsofőrnek, hogy ha a munkáltató tiltja, nem viheti fel a kiskutyáját a járműre. Nagyon nem akarta megérteni, hogy a kiskutyája nélkül kell utaznia. Kb. 15 perces győzködést követően elnézést kért, hogy alkalmatlankodott a kérdésével. Kolléganőm megnyugtatta, hogy nem alkalmatlankodott, azért vagyunk, hogy ilyen kérdéseket válaszoljunk meg ügyfeleinknek...


Egyébként szívmelengető volt hallgatni a beszélgetést. Lelki szemeim előtt egy nagyon cuki pici kutya jelent meg vagányan ülve a kamion első ülésén. Kicsi füleit lobogtatta a szél. 







 





Életemben harmadjára tért le velem tömegközlekedési eszköz az útjáról teljesen véletlenül más pályára. Kétszer villamos, egyszer busz. Amikor meséltem a kollégámnak, hogy ez már háromszor fordult elő velem életemben, rám nézett:
- Ilyen gyakran?
- Miért? A három gyakorinak számít?
- Hát, velem még egyszer sem történt ilyesmi....





fodor ákos: helyszűke

 





Az elülsőktől
nem fér el a fejemben
hátsó gondolat.





minden nap tanulok valami újat avagy a wow-élmény

 




Kerestem az avokádót az önkiszolgáló mérlegen, de sehogy sem találtam. Végül segítséget kértem az eladótól, aki tájékoztatott, hogy azért nem találom, mert az avokádó nem zöldség, hanem gyümölcs...






 




Tegnap a Ligetben mindenki Mikulás vagy rénszarvas jelmezben sétáltatta a kutyáját. Két mozzanat hagyott nyomot bennem. Az egyik képben két lány beszélgetett gondterhelten, komoly arckifejezéssel, miközben a kutyus agancsokkal a fején kotort előre az úton. A másik esetben egy kis csivava lépdelt öntudatosan Mikulás jelmezben. Kis sapka volt félrecsapva egyik fülén, volt még rajta kabátka és minden lépésnél villogott egyet.




 





It is a spiritual journey with corporal tools. 






 




Ahogy kiléptem a kapun, a járdán finom hóréteg fehérlett, egy anyuka a kulcsot kereste, míg az apuka tologatta a babakocsit fekete keréknyomot hagyva az aszfalton. Aztán körbenéztem, és sehol máshol nem volt hó, csak a mi kapunk előtt. Időbe telt, amíg leesett, hogy feltehetőleg a szomszédos olasz étterembe szállítottak lisztet, és egy zsák szakadhatott ki cipelés közben.

Isten ma így adott havat advent második vasárnapján.