"... döntéseink előtt kérdezzük meg magunktól: Félelemből, vagy szeretetből teszem ezt?"
(Dr. Wayne W. Dyer: Most már tisztán látok)
2021. december 29.
2021. december 19.
hó, karácsony
Szerencsések vagyunk, hogy karácsonykor, Jézus születésének a napján még akad nálunk olyan, hogy havazik.
A hó puhaság. A hó béke. A hó szelídség és csönd. A hó tisztaság. A hó lágy erő. A hó fény. Emlékeztet minket a belső fényre. Emlékeztet minket az együvé tartozásra (a fehér fény az összes színt magában hordja). A havazás közös szívélménye a létezőknek. Havazáskor összeolvad az ég a földdel, a szív a szívvel. Minden világít: a nappal, az éjjel, a föld, a mennybolt. Minden eggyé válik, mint a kezdetekben. Előcirógatja a szív emlékeit az örökkévalóságról.
...És nincs, kit ne változtatnának önfeledten ujjongó, tapsikoló, kacagó gyermekké az első szállingózó hópelyhek. Ilyenkor miénk a mennyek országa.
2021. december 12.
halmosi sándor: mária kútja
Mert nem az a dolgunk,
hogy könnyű legyen.
Hanem hogy könnyűek legyünk.
Ha mégoly nehéz is.
nagy lászló (kortárs): alamizsna
Nem szólt, csak sorsom félbehajtva,
egy kopott szék vállára tette,
furcsán megállt, csak pillanatra
nézett hűvösen, szemem keresve,
és megriadt, percek gurultak
a szék terpesztett lába körül,
pörögtek, mint éjben a holtak,
majd meglapultak tehetetlenül,
elindult, -még hallottam-, nevetve
szétszórt filléreimre nézett,
zsebébe nyúlt, és koldus kezembe
ejtett egy percnyi öröklétet.
2021. december 7.
szabó lőrinc: ima
Tűrhetetlen közel jön, ránk telepszik
a külvilág,
úgy hurcolom, mint fojtó, földrehúzó
ólomruhát,
úgy küzdök vele, úgy verem, cibálom,
mint egy polip
mesének hitt s íme lefejthetetlen
érc-karjait.
Régi rémálmok nem gyötörtek úgy meg,
ahogy ma már
a legjózanabb nappal gyötör, – óh nem,
nem a halál,
nem a túlvilág hozza ránk a végső
poklot, de a
magány hiánya s kint az örök ingás
kábulata.
Mert azt vesztettem, a csöndet, a belső
szabad időt,
azt, hogy órákat eltölthettem egy-egy
virág előtt.
Bűn volt a lélek ráérése? Az lett!
S mégis vigasz,
hogy a sok külső parancs csak a máé;
az örök: az!
Óh, áldott csönd, termékeny álmok, édes,
messzi magány,
térj meg hozzánk a megpróbáltatások
s rémek után,
s jöjjön a biztonság, jöjjön a győztes
remény veled,
hogy nem szenvedtünk hiába, sem én, sem
a többiek!
2021. december 5.
2021. december 4.
amikor szobatársam kérdése elemi erővel világít rá, hogy a dolgok mégsem állnak olyan rosszul, mint ahogy elsőre tűnnek
Zsófika látja, hogy valami mélyen bánt. Tapintatos, nem szeretne direktben rákérdezni, ezért óvatosan puhatolózik.
Zsófika: - Baj van?
Én: (csendben bólintok)
Zsófika: - A Motoros Srác?
Én: - Nem.
Zsófika: - Pasi?
Én: - Nem.
Zsófika: - Lány?
2021. november 27.
2021. november 7.
kiss judit ágnes: cukorként
honnét van ez a mondhatatlan
gyengédség minden mozdulatban,
ölelésben, behatolásban,
egy kabát felsegítésében,
olyan törődés, amit még nem
kaptam soha, újszülöttként sem
az esti betakarásban,
bögre forró gyömbérteában,
odaadás, mit sose láttam
másnál, ki szeretett korábban?
miféle tánc borotvaélen,
egyszerre lenni apám, férjem,
megérezni, amire vágytam
feledésbe veszően régen?
hogy préselődhet több tonnányi
lélek egy hatvankilós testbe?
s rögtön egérutat keresve
nem menekülne tőle bárki
biztos fedezékben kivárni,
milyen veszéllyel néz majd szembe?
gyanús a túl jó. ócska sámli
után a trónterem királyi
széke, egy hajó vitorlái
lyukas lélekvesztőből mentve.
minden gyanús. mígnem az este
dorombolva ölünkbe mászik,
s a kék plüsstakaró, az éjjel
kettőnket ringat egy sötétben,
s elfogadom, hogy nincsen másik,
hogy nincs több próba, nincsen B-terv.
mint vakot vezetsz el az ágyig,
kapaszkodom tekintetedbe,
elcsöndesül a szív, és benne
cukorként oldódik a kétely.
2021. október 8.
2021. október 4.
Úgy egy órán keresztül zúdította rám az életét a telefonon, kiabált, sírt, kiborult. Idővel felhagytam azzal, hogy bármit is hozzáfűzzek a tartalomhoz, mert ilyenkor rendre közbevágott, hogy még nem vezette végig a gondolatmenetét. Hagytam. Már csak annyit éreztem, hogy sajnálom és együttérzek vele. Miután kibeszélt mindent, ami a lelkét nyomta, elzúgott a lavina, minden dühét, mérgét, keserűségét, tehetetlenségét kisírta, mindketten szótlanul ültünk a vonal végén. Mondhattam volna neki zárószóként jótanácsokat, biztatásokat, ötleteket, de tulajdonképpen csak annyi jött a számra, hogy bárhogy is legyen, szeretem. Tisztán kivehető volt, hogy valahol, abban a szobában, ahol a telefonnal ült a kezében, valami elengedett benne. Mikor újra megszólalt, egy teljesen más, az előbbi egy óra alatt hallotthoz nem fogható lágy és meleg hang azt rebegte, hogy ezt a mondatot már nagyon rég hallotta bárkitől is, és köszöni.
mcdonalds-os párbeszéd
Mekis eladó: - Neked lesz a 17-es?
Én: - Nem, én a mandulaital vagyok.
Mekis eladó: - Mármint hogy azt kérted. Te nem vagy mandulaital.
Én: - Ööö... Igaz. Valóban nem. Bár néha nagyon jó lenne mandulaitalnak lenni...
Mekis eladó: - Ebben lehet valami. A fiam sokszor képzeli magát kiskutyának, és ettől boldogabb. Lehet, hogy ez a mandulaitallal is működik.
2021. szeptember 17.
2021. szeptember 16.
2021. szeptember 6.
2021. augusztus 25.
2021. augusztus 19.
2021. július 26.
művésztelepi párbeszédfoszlány
A lejtős telken lefelé jövet oldalra dobott egy letört ágbogat az út közepéről, ne zavarja a közlekedést. Nem hagyhattam ki a helyzetet, odaszóltam neki, hogy pont most mozdította el a beállításomat. Ijedtsége és őszinte szabadkozása szívből jövő volt egész addig, míg nevetve nyugtattam meg, hogy csak ugrattam. Megkönnyebbült mosollyal lélegzett fel.
művésztelepi párbeszédfoszlány
- Egész este azon törtem a fejem, milyen legyen a képemen a háttér, és ma reggel a festményeidet nézve megtaláltam a megoldást: nem lesz háttér!
2021. július 19.
2021. július 18.
faludy györgy: szerelmes vers
Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.
Akárhogy kívánsz, kísérleted meddő.
Várfalat húztak közibénk az évek:
te huszonhét vagy, én kilencvenkettő.
Tiéd a jövő. Régen erős voltam,
de kincseimnek elfogyott az ára,
te a számítógépre esküdtél fel,
én Gutenberg foszló galaxisára.
Megvédlek, vénség, magamtól, fogadtam,
s el sem képzeltem, hogy a szerelem
hatalmasabb. Most itt ülök melletted
s hosszú, szőke hajadon a kezem.
Egymás nélkül nem tudunk többé élni.
Naponta földre sújt az iszonyat,
hogy a kölcsön, mit az időtől kaptam
régen lejárt. Már csak pár pillanat.
Boldogságunkban te nem gondolsz arra,
kivel töltesz utánam hatvan évet.
Sok a nálam különb. Hozzám hasonló
egy sincs. Mikor nem látsz, felsírok érted.
2021. július 17.
2021. július 16.
sohonyai attila: egyszerűen csak
Egyszerűen csak…tetszel.
Kiváltod belőlem azt, amit ki kell,
s mert nem akarok tenni ellened,
úgy, mint az érzéseivel képtelen,
legtöbb mai ember.
Egyszerűen csak...megéllek.
A magam módján, téged megilletően.
S ha ez a megérzésem bizonyosságot is nyer,
akkor egyszerűen…ennél több nem kell.
A tóparton ültem a fűzfa árnyékában, könyvet olvastam, olykor felnézve átadtam magam a körülöttem zsongó életnek. A hangyák fegyelmezetten meneteltek a közeli gyökereken, a vízben vizsla ugrált szertelen derűvel egy labda után, a fűzfa láncszerűen felfűzött levelei a vállamat simogatták. Eltöprengtem, mennyire más mozgásra készteti a fák lombját a szél, és megint mennyire másra a hullámzó víztükör. Ekkor egy kemény, határozott hang szólalt meg valahol messzebbről, a hátam mögül:
- Ne olvasd a hölgy könyvét!
Hátra fordítottam a fejemet. Mögöttem teljes nyugalomban egy szibériai husky állt, a vállam fölött némán átnézve bámulta a regényem betűvel sűrűn teleírt lapjait. Már egy ideje ott ácsoroghatott. Annyira belefeledkeztem abba a csodálatos mindent körülvevő mindenbe, hogy a tökéletes egység nyugalmába belefért az is, hogy egy ismeretlen négylábúval osszam meg egy ismeretlen kontinens lápvidékén élő lélek mindannyiunkról írt legbelsőbb moccanásait.
2021. július 15.
A minap kitaláltam, hogy a szabim alatt egy vagy két nap el szeretnék menni lovagolni, istállót pucolni, lovat csutakolni, ganézni, szóval valami kézzel fogható, természetközeli, nagyon őszinte és praktikus dolgot csinálni. Felhívtam egy lovardát, érdeklődtem, milyen lehetőségek vannak a fenti tevékenységek elvégzésére. A lovarda vezetője készséggel biztosított, hogy minden elképzelésem megvalósítható náluk, rögtön nézi is a naptárát, mikor tudnánk találkozni, beszélgetni. Kérdő csöndemre, hogy minek kell az előbbi tevékenységek végzéséhez beszélgetni, gyorsan hozzáfűzte, hogy náluk az első találkozás egy személyiségfelmérés, ránéznek, ki hol tart az életben, milyen elakadásaival kell megküzdenie, ebben a lovak hogyan tudnának a segítéségére lenni, a személyiségtípusa melyik ló személyiségtípusához passzol, a lovarda atmoszférája megfelel-e az ő kisugárzásának. Majd nagyjából húsz percen keresztül ecsetelte, hogy a lovak már egész kisgyerekkortól micsoda fantasztikus terepet adnak az önismeret fejlődésének, hogy tartanak párterápiát is, hogy hetente lehet, hogy egy foglalkozás is elég a tanulási folyamat kibontakozásához, hogy ő is milyen csodálatos élményeken ment keresztül, mire a jelenlegi önismereti szintet elérte, hogy ami másban zavar minket, az a tulajdon elakadásunk, ésatöbbi, ésatöbbi, ésatöbbi.
Amikor nagyjából háromnegyed óra felvezetés után (amikor még lovaglásról, istállói teendőkről szó sem esett) letettük a telefont, több éves távlatból egyszerre a felszínre úszott egyik oktatónk kifinomult megfogalmazásúnak aligha mondható, de annál éleslátásúbb bölcsessége:
- Bármerre mész, arcul b@sz az önismeret.
Amikor nagyjából háromnegyed óra felvezetés után (amikor még lovaglásról, istállói teendőkről szó sem esett) letettük a telefont, több éves távlatból egyszerre a felszínre úszott egyik oktatónk kifinomult megfogalmazásúnak aligha mondható, de annál éleslátásúbb bölcsessége:
- Bármerre mész, arcul b@sz az önismeret.
2021. július 14.
2021. július 6.
2021. július 5.
A munkahelyünkhöz közeli konyha hétről hétre kitesz magáért. Divatlapkolléganő szerint a különféle ételeket direkte úgy válogatják össze, hogy azok még véletlenül se passzoljanak egymáshoz. Amikor erre a témára tér rá, mindig kéjes élvezettel emlegeti fel a paradicsomos káposztát a tavaszi tekerccsel, ami nagyjából fél perc alatt ázott ehetetlenné a lében való merülés után. Volt ott azonban egy étel, ami még a tavaszi tekercses paradicsomos káposztát is messze túlszárnyalta: a sajtburgeres rakott penne. Ennél a kombinációnál már valamennyiünk fantáziája csődöt mondott, vagy jobban mondva túlkapásokba bocsátkozott. Zsófika képzelete annyira beindult, hogy már valósággal lelki szemei előtt látta a következő heti étlap kiemelt ajánlatát: a "moslék"-ot.
Nevek ide vagy oda, a lényeg, hogy a konyha hű maradjon "art kitchen" titulusához, és a tőle telhető legmesszemenőbbekig megmozgassa a vendégek érzékeit. Beleértve a humorérzéküket is.
Nevek ide vagy oda, a lényeg, hogy a konyha hű maradjon "art kitchen" titulusához, és a tőle telhető legmesszemenőbbekig megmozgassa a vendégek érzékeit. Beleértve a humorérzéküket is.
Debrecenben járva megpillantottam a troli ablakából egy élelmiszerboltot, amelynek a táblája büszkén hirdette: ÖNÉRT ÉLELMISZERBOLT. Elgondolkoztam, mennyit változott a világ a gyerekkorom óta, amikor még szüleink a KÖZért-be szalasztottak le minket zsemléért és párizsiért. A közértbe, ami a családé, az utcáé, a környéké volt. Ahol nem voltak fellengzős, lélegzetelállító nevű áruk a polcokon, de le tudtuk számolni mi mibe kerül, ismertük a pult mögött álló boltost, és majd kiugrottunk a bőrünkből egy sport szelettel vagy egy kapucínerrel.
2021. június 10.
halmai tamás: rege
A szarvasnak nincs szüksége
istenre,
hogy magát a mennyek közé
illessze:
ő a titok a peremek
közepén,
köd előtte, köd utána,
közte fény.
Gondot visel de az ég a
szarvasra,
nehogy a szél hazátlanná
szaggassa,
nehogy a víz elapadjon
szájától,
ha az erdő az emberhez
átpártol.
A szarvasnak nincs szüksége
istenre,
hogy a földet szent futással
illesse:
nagy szemében ott laknak az
angyalok,
ha lecsukja, nincsen náluk
szebb halott.
Este kilenc órakor ismeretlen számról hívtak telefonon. A vonal túlvégén egy férfi szólt bele a kagylóba, mondta, hogy a rendőrségtől keres, ne ijedjek meg, de Anyukámat a szomszédok egész nap nem látták, keresik telefonon, hallják is, amint az a házban kicsöng, de nem veszi fel senki, az ingatlanban nincsen mozgás, aggódtak, ezért riasztották a rendvédelmi szervet. Gyorsan hívtam a Keresztapukámékat, hátha Anyukám náluk van vendégségben, de ott sem volt, a hívás nyomán csak Keresztapukám pattant rögtön a kocsiba és hajtott menten a helyszínre. Visszahívtam a rendőrt, aki mondta, hogy ki fogják hívni a katasztrófavédelmet, hogy be tudjanak hatolni az ingatlanba. Kijöttek a tűzoltóktól tízen, a mentőktől ketten, ott álltak a kerítés előtt a szomszédok, végül Keresztapukám is a helyszínre érkezett.
Mindeközben Anyukám az egyik barátnőjénél vacsorázott, kedélyesen elbeszélgettek, csomagoltak is neki egy kis elemózsiát, majd a vendégség végeztével kényelmesen, kezében a kis ételcsomaggal andalgott hazafelé, útközben a tűzoltó autót is elengedte, gondolván, hogy annak nálánál sürgősebb dolga akad. Már a létrát tették át a kerítésen, amikor megérkezett. Mondta, ha pár perccel később fut be, akkor az emeleti erkélyajtó törték volna fel és onnan jutottak volna be a lakásba, amit nagyon fájlalt volna, mivel a fenti szobát - így mondta - aznap takarította ki szép tisztára.
gyógyító lelkitárs kolléganő mesél
A volt munkahelyemen egy több fős japán követséget fogadtunk, a tárgyalások megkezdése előtt még kértem egy perc technikai szünetet, gyorsan elrohantam a mosdóba. A dolgommal végezve meghúztam a fenti tartályos WC zsinórját, ugyanakkor, hogy időt nyerjek, lehajoltam bekapcsolni a szandálomat. Nem tudtam, hogy a tartály hátulról nincs a falhoz rögzítve, így ahogy lehajolva előre húztam a zsinórt, az levált a helyéről, és minden víz a nyakamba zúdult. Mindenki legnagyobb döbbenetére csurom vizes hajjal, ruhával nyitottam be a tárgyalóba. Ahogy csatakosan beléptem, hirtelen mindenki elhallgatott, minden szem rám szegeződött, meglepett, visszafojtott nevetéstől feszült csend lett. Én némán, a földet fixírozva, látszódni nem akarva vonultam az ajtó felé, közben a japán követség egyik tagja nevetését visszatartva, empatikusan megkérdezte:
- Cőtörész volt?
gyógyító lelkitárs kolléganő mesél
Apósom ágyhoz kötve lábadozott, meg szerettem volna lepni egy finom halászlével. Ízletesen elkészítettem, egy tálcán tálaltam, majd nagy szeretettel indultam be hozzá a szobába. Azonban ahogy igyekeztem felé, a ruhaujjam beakadt a kilincsbe, én hasra vágódtam, a halászlé pedig beterítette az egész szobát. Apósom az ágyban ülve végignézett a halászlével és velem dekorált padlón, majd halkan csak ennyit mondott:
- A fiam ezt máshogy szokta behozni.
Az ágyneműtartóban még hetek múlva is találtunk haldarabokat.
gyógyító lelkitárs kolléganő mesél
A férjem kicsi panellakásban lakott az apukájával és az öccsével, amikor megismertük egymást. A bemutatásom másnapján tőlük mentem volna hajnalban dolgozni. Ügyelve a jó első benyomásra, óvatosan lépkedve, nehogy felkeltsem őket, lopakodtam ki az előszobába. Szerettem volna a leghalkabban felhúzni a csizmámat, ezért leültem a cipőtartóra, hogy minden zaj nélkül belebújhassak. Abban a pillanatban viszont, ahogy ráültem a szekrény tetejére, hatalmas reccsenés, a cipőtartó teteje beszakadt alattam, az akasztós rész levált a falról, az előszobatükör kiesett a helyéről és darabokra tört a csempén, a nyakam pedig beszorult a hátulról rám szakadó akasztós fogasok közé. Természetesen mindenki ugrott ki az ágyból, rohant az előszobába, nézni mi történt és segíteni kikecmeregni a szekrénydarabok alól. Párom apukája végigmérte a reggeli romokat, majd maga elé nézve csak ennyit mondott:
- Mink nem szoktunk arra ráülni.
2021. június 7.
2021. május 3.
G. mesél
A mai napom dióhéjban: anyukámmal beoltottunk 390 embert, majd elmentem anyák napjára a nagymamámhoz, hazaérve, hívott az egyik barátom, hogy a testvére öngyilkosságot kísérelt meg, aztán segítettem egy másik barátnőmnek kicuccolni otthonról. Estefelé, gondoltam, kiengedem a gőzt és lemegyek horgászni, de mikor odaértem, láttam, hogy ég a part menti bozót, így riasztottam a tűzoltókat. Végül fogtam egy 65 centis harcsát.
2021. április 27.
2021. április 25.
2021. április 18.
2021. április 15.
2021. április 13.
2021. április 1.
2021. március 21.
halmai tamás: fehér tigrisek imája
A faltól-falig-séták ideje.
Egy taoista fűszál életrajzát
betéve elfelejteni se könnyű.
Hát még kortyolni szomjból víz helyett.
Elölről kezdi minden pillanat
a sorsot. De bármikor valaki
úgy fakaszt táncot, hogy ujjaival
a levegőbe őrületet hímez,
ragályos téboly, nevetni tanít
ébredetlen napok göröngyein,
fehér tigrisek imáját is gyöngyen
az öntudatlan tudatosság érti.
Lebeg az űr elhamvadt csillagok közt.
Mindennek minden titkot adományoz.
2021. március 20.
2021. március 19.
2021. március 18.
Mivel mindent teljesen máshogy láttunk, ezért egy idő után mindenről két fényképet készítettem: egyiket az ő nézőpontjából, másikat az enyémből. A képek között vékony sávú átfedés volt. Ahogy közöttünk is. A látottakat a táj tartotta össze. Minket nem: más volt a belső tájunk. Most Ő is a saját tájának az útjait járja, és én is a sajátjaimét. Lelkeink idegen földtől porosak.
2021. március 17.
2021. március 14.
rainer maria rilke levele arthur fischer-colbriehoz (részlet)
"... itt történt tehát - amit már alig remélhettem -, hogy újra visszataláltam munkám 1914-ben félbemaradt töredékéhez, éspedig oly tisztán és oly szenvedéllyel, és ez az erő olyan lágyan gyógyító volt, hogy alig néhány hét alatt, a leírhatatlan átadottság ez ideje során felépült az elégiák teljes építménye, akárha soha nem is szenvedett volna törést, sőt mintha egyes darabjai már nem rögzültek volna mozdíthatatlan torzóvá. Hogy egy ember, aki e határtalan kínlódás feszítette évek során úgy érezte, lénye legmélyéig kettéhasadt, a múltra és az ezzel gyökeresen ellentétes, fokozatosan elhaló jelenre: hogy tehát egy ilyen ember részesül abban a kegyelemben, hogy észlelhető, amint egy még rejtettebb mélységben, e szaggatottság, e hasadás alatt visszaáll munkájának és kedélyének folytonossága..., az, úgy látom, több egy pusztán egy személyre tartozó eseménynél; ez ugyanis feltárja, hogy micsoda kimeríthetetlenül gazdag rétegzettségű emberi természetünk, és hányan meg hányan, akik önmagukat ilyen-olyan okokból meghasonlottnak tartják, hányan meríthetnek talán különös, de valódi vigaszt a folytathatóság e példájából."
chie joshii
Q: - Tell us a little about your method and how you came to favor this medium.
Chie Joshii: - I use oil painting on canvas and wood panel. I chose oil paint for the color brilliance and its wide value range. I love to stimulate the senses by creating strong contrasts both conceptually and visually. The darkness emphasize the light. Various colors compliment each other to create a symphony or a cacophony. These simultaneous reactions all contribute to enhance the energy of the painting.
Q: - When you create art is there a particular message you intend to impart?
Chie Joshii: - At first, I was painting without knowing why I paint what I paint. I just followed what interested me. Mythology and old tales have always fascinated me. The interest lead me to Joseph Campbell, then Jung and his theory of “collective unconscious.” Mythology is filled with symbols that echo with archetypes in our mind. It is because Mythology itself was inspired by archetypes. Just like bees know how to dance without learning, we all inherit images = archetypes in our collective unconsciousness. I understand Jung’s theory this way, and it rings true to me. This theory made me realize that I am painting my interpretations of the archetypal images that we share in the deepest layer of the mind. It is a way for me to be a part of something bigger than myself. I wish the viewer can feel this connectedness as well.
Q: - What inspires your creations?
Chie Joshii: - The process itself is very organic and less logical. I stare at the darkness in my mind and images slowly float up. The concept or interpretation comes much later, sometimes after finishing the painting. I believe the images come to my mind as aftereffects of my psychological experiences.
Q: - Myth a story, especially one concerning the early history of a people or explaining some natural or social phenomenon, and typically involving supernatural beings or events. In Miroir we are also interested in modern Myth and the surreal. How does your art create Myth?
Chie Joshii: - My paintings are not about reality, but about the fantasies aroused in my mind by it’s effects. They are surreal images viscerally conceived and more tangible than reality. I actualize this inner Myth that I believe is universal and timeless.
Forrás: http://miroirmagazine.com/2018/03/16/interview-with-artist-chie-yoshii/
https://www.chieyoshii.com/
https://www.chieyoshii.com/
2021. március 11.
2021. március 8.
2021. március 6.
pilinszky jános: áldott szédület (részlet)
"... mint rím a rímbe lelkünk úgy hatol
egymásba, egymásnak felelve, mint két
tiszta sor!"
egymásba, egymásnak felelve, mint két
tiszta sor!"
2021. március 5.
2021. február 26.
bíróság
Gyógyító Lelkitárs Kolléganő irodája tulajdonképpen csak álca. A valóságban terápiás szoba, ahova be-betérnek a kollégák egy kis lelki felüdülésre, jó szóra, vigasztalásra. Gyógyító hely, ahol a legitimálhatóság kedvéért hivatalos munka folyik.
vacsora borkával
Borka (cinkos mosollyal oldalra nézeget, majd suttogva hajol felém az asztal fölött): - Itt ülnek az angyalok az asztalnál.
játék borkával
Borka (3 éves): - Játsszuk azt, hogy mi vagyunk a Máriák, megszüljük a kis Jézust és csá!
2021. február 23.
2021. február 18.
halmai tamás: három nüansz
(1)
„Miért?”, kérdezte a mester.
„Miért jó?”, részletezte a kérdést.
„Miért jó a rossz is?”, fejezte be
a gondolatot. A tükör, amely előtt
szónokolt, ugyanezekre volt kíváncsi.
A két mester hosszan nézett egymás
szemébe. Egyikük tudta a választ,
de nem tudták, melyikük az.
(2)
„Mit tegyek?”, kérdezte egy tanítvány.
„Mit tennél a helyedben?”, kérdezett
vissza a mester. A tanítvány
elszégyellte magát a boldogságtól;
de ez a szégyen is: boldoggá tette.
(3)
„Szerzetesek”, szólt a mester.
„Most elmondom nektek, mi
a megvilágosodás útja.”
A szerzetesek nem válaszoltak,
mert ott se voltak.
A mester elmondta nekik,
mi a megvilágosodás útja.
A szerzetesek megvilágosodtak,
mert ott se voltak.
iancu laura: bűnben
Én majd meghalok árnyékod
Alatt.
Értem jönnek Isten gondolatai,
És kőbe zárják mozdulataim.
Mert szóra bírtam az igazságot,
És látván, szemem megvakult.
Én sose emberrel vívtam,
Az ellenfelem Isten volt.
iancu laura: vers a vershez
Főleg este jut eszembe,
hogy ha eddig nem is, hát ezután
elszólítanak.
Utoljára szeretem az embereket,
utoljára vetek keresztet,
és én még nem írtam rólad verset.
Nem rajzoltam neked tőrrel szúrt szívet
a vonatablakra,
pedig hányszor foglaltam hazát,
hányszor ültettem virágot Rahótól Mezőváriig,
hol halált halt fajtám, kit szerettem,
és hányszor kezdtem mindent elölről,
hányszor voltam gyermek túl a Szereten.
Lett volna idő elég,
de én ujjamat tördeltem
inkább,
mint aki félt,
mint akit rettegésben tartott a vád.
Talán most éppen azt látod,
amit én,
talán a szemed vagyok én,
elgondolom, láttad-e átosonni árnyékom,
vagy te voltál, épp benéztél?
Siratóasszonyt láthattál,
én vagyok,
sírok a holdfénynél.
Főleg este jut eszembe,
hogy aki van, az fél.
iancu laura: fagy
Oltó igéket hoz a fagy.
Hat napja már, hogy nem eszem,
szívedet hallgatom.
Nem ringatsz – nem ringatom
bölcsőben telelő holnapunk.
A karácsonyfán a papírmadár
a huzatban felszáll.
Számít-e még, hogy meghalunk?
2021. január 27.
avagy erre az eszmefuttatásra sem számítottam....
Spirituálisan, egyszarvúsan energikus kolléganő: - De jó bögréd van!
Én: - Tudod, lehet, hogy kellene, de én nem szoktam elmosni a bögréket minden tea után, mert szerintem attól, hogy ittam belőlük egy teát, még nem koszosak. Ez persze meglátszik rajtuk. Aztán felfigyeltem rá, hogy Játszótéri Szobatárs bögréi belül feketék, és az égvilágon semmi nem látszódik rajtuk. Ezen felbuzdulva én is beszereztem egy fekete bögrét. Csak ezt az unikornisosat találtam.
Spirituálisan, egyszarvúsan energikus kolléganő: - A fekete a Szaturnuszt jelöli, az az életfeladatod. A folyadék, amit beletöltesz, a Holdhoz tartozik, a befogadást, anyaságot szimbolizálja. Neked az anyaság az életfeladatod.
2021. január 25.
2021. január 22.
2021. január 21.
G. mesél
Haverommal a hétvégén kicsit kiszakadtunk a városból, elmentünk tavakat nézni, sétálni a havas tájon. Már vagy másfél órája sétáltunk, amikor a semmiből egy lakberendezési boltba botlottunk. Ha már ott volt, bementünk. Haverom vett egy szőnyeget, meg egy polcos szekrényt, én egy hatalmas párnát, meg egy fém tartót. Ahogy megrakodva álltunk a kasszasorban, egyszerre röhögésben törtünk ki: akkor tudatosult bennünk, hogy az út másfél óra volt oda, és a visszaút is másfél óra lesz. Úgyhogy visszafelé polccal, párnával, szekrénnyel, szőnyeggel a vállunkon caplattunk a kocsi felé.
2021. január 15.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)