hétfő reggel

Frissen mosott hajú emberektől nyüzsgő a város.

marcello dudovich: ritratto di signora

henrik ibsen: vége

Mind kikísértük,

elment a vendég;

szavuk a szellők 

már elkeverték.

Most tompa csend van,

hol énekeltél.

Sötét a kert lenn,

sötét az erkély.

Rövid akkord volt,

egy kósza ábránd!

Vendég, ki jött és -

aztán tovább állt.

Fordította: Kosztolányi Dezső

iroda

(csendesen csipegetem az ebédemet)

A: - Megfigyeltem, hogy te a túlélésért eszel. Nem azért ülsz le ebédelni, mert szereted az ételt, hanem mert felismerted a szükségességét az életben maradáshoz.

M. mesél

Amikor a villamosra egyszerre szállt fel egy idõs néni, a mankóra támaszkodó srác begipszelt lábbal és egy terhes fiatalasszony ikerbabakocsinyi gyerkõccel, nyilvànvalóvà vàlt, Isten nem akarja, hogy üljek.