Klasszikus Műveltségű Drága Barátnémék elhívtak babázni. Náluk minden végtelenül őszinte, természetesen egyszerű és magától értetődő. Az is, hogy én öltöztetem a babát, az is, hogy várj, odarakjuk a válladra büfizni, az is, hogy te tolod a babakocsit a játszótérre! Marasztottak vacsorára. Már nyugodott le a nap, mi pedig ültünk a konyha alkonyi félhomályában, hallottuk, ahogy el-elhaladnak a töltés tetején a vonatok. Időből kizökkenve beszélgettünk, falatoztuk a tojásrántottát, miközben a hathetes csöppség ott alukált halkan szuszogva, tőlünk öt centire az ebédlőasztalon. Olyan meghitt volt minden, mintha mi négyen egy család lennénk. Klasszikus Műveltségű Drága Barátnémék ekkor felém fordultak:
– Meg szeretnénk kérdezni, hogy lennél-e Bernát keresztanyukája?
