Egy hajléktalan ült a CBA tövében, hosszan, mereven bámulva maga elé. Amikor elhaladtam mellette, felemelte a fejét:

- Van cigarettája? - kérdezte.

- Nem dohányzom.

A hajléktalan újra lehajtotta a fejét:

- Jaj, kedvesem... - szakadt ki belőle, de olyan hangsúllyal, hogy egy pillanatra elbizonytalanodtam, hogy ezt még nekem címezte-e vagy már Istennek.

őszelő

Félig nyitott ablaknál fekszem az ágyon, még a számban érzem az ízét az uzsonnai tejnek és vajas kenyérnek. Olvasgatok, majd inkább leteszem magam mellé a könyvet, és a nagymama régi, piros szőnyegének a mintáit követve fél füllel hallgatom, hogy tépázza a szél odakint a sűrű lombokat. Fent az ég már nem kék, inkább fehér, de a levegőben még maradt valami a nap halvány sárgájából. Az ablaküveg visszaveri a képét a szemközti társasház gangján felejtett, piros vásznú tábori széknek.

Magamra húzom a pokrócot.

Két utcaseprő gyűjti a fűről nagy, fekete zsákokba a szemetet:

- Szerinted a madártoll szemét?

- Nem tudom, meg kellene nézni, mi van a szerződésben.