Az én szobámban mindig rend honol, csak minthogy nagyon kicsi, ezért optikailag zsúfoltnak, anyukám szavaival élve "rendetlennek" látszik.
2011. október 1.
2011. szeptember 26.
el kellene kezdeni...
El kellene kezdeni. Mindent. Egyenként és együtt. Neki kellene gyürkőzni a szakdolgozat megírásához nélkülözhetetlen végeláthatatlan könyvtáróráknak, venni a fáradságot a betervezett - minimum - két nyelvvizsgára való felkészülésre, valahonnan bátorságot meríteni a gyógyszer abbahagyására - talán ez a legnehezebb: a rettegés, (be)tarthatóan megszervezni a napi hat kicsi étkezést, tudván, hogy a szervezettség, körültekintés és a rendszeresség fogalmak egyaránt kerülnek engem, belepréselni a napba a szeretteimet, a kötelező egy óra testmozgást, a szépirodalmat, az életbe a színházba és operába járást, a délutánokba a rajzterem alkotási csendjét, a vezetést, a tanítást, a főzés-mosás-vasalás-takarítást. Most még nagy vagyok (nem optikailag, érzésre). Csak akkor érzem kicsinek magam, ha lelkiismeretesen végzem dolgom az életben, helytállok és belepusztulok. Na, idén is ez lenne a cél.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)