Két világot tudunk teremteni magunknak. Egy külsőt és egy belsőt. Hosszú távon a belső világ ad harmóniát. Minél mélyebben éljük meg, annál puhább gombolyagba burkol minket.
Két világot tudunk teremteni magunknak. Egy külsőt és egy belsőt. Hosszú távon a belső világ ad harmóniát. Minél mélyebben éljük meg, annál puhább gombolyagba burkol minket.
Mivel mindent teljesen máshogy láttunk, ezért egy idő után mindenről két fényképet készítettem: egyiket az ő nézőpontjából, másikat az enyémből. A képek között vékony sávú átfedés volt. Ahogy közöttünk is. A látottakat a táj tartotta össze. Minket nem: más volt a belső tájunk. Most Ő is a saját tájának az útjait járja, és én is a sajátjaimét. Lelkeink idegen földtől porosak.