jogi szeretetszolgálat

Csilluka: - Tegnapi ügyfelem egy vájlingot húzott a fejére. A táskából egyszer csak előhúzta az iratok után. Félt, hogy megtámadják.

Filozofikus harcos kolléga: - Minden pénzt megadtam volna, ha látom a reakciód.

Csilluka: - Minden erőmmel azon voltam, hogy ne kapjak röhögőgörcsöt. A szám elé tettem a kezem és próbáltam összehúzni. Nyakvédője is volt hozzá, spárgával összekötve a tetején. A nyakvédő egy vékony plexiből volt összetákolva. És annak a tetejére húzta a vájlingot. Mindezt egy nagy sporttáskában hozta magával... Visszasírtam a régi szép időket.

Erdőtündér: - Olyan nincsen, hogy a macskámnak veszek kaját, neked meg nem.

Zsófika meghívott a ruhatárba. Közben a DJ a "Boldog szülinapot" játszotta valaki másnak. :-)

 

Anya: - Most pont azt akartam mondani, hogy gondolkozz el rajta, de a jelen állapotodban ez tíz évet venne igénybe...

Anya: - Ez a motivációs leveled nagyon jól sikerült: üde, pezsgő. Mondjuk most te pont nem ilyen vagy...

ha már úgyis arra járnak

Van abban azért valami pikantéria, hogy az idegenvezető megmutatja a zarándokút utasainak a pompeii piros lámpás negyedet.

Nem adok tanácsot.

Tudod, ha tanácsot adnék, az nagy valószínűséggel nem a te utad lenne.

Ahogy az enyém sem.

Ha tanácsot adnék, az olyasvalaki útja lenne, akit sem te, sem én nem ismerünk. 

Egyből szabaddá tett nekem egy széket az asztalnál és kérte, hogy foglaljak helyett. Mivel nem hozzá jöttem, és őt korábbról tulajdonképpen csak pár szóváltásból ismertem, kicsit meglepődtem a szívélyességén, de ismerve vehemenciáját, túllendültem a kezdeti zavaron. Elvégre ő is kompetens volt abban a témában, amiről kérdezni szerettem volna.

Újra kifejezte abbéli örömét, hogy benéztem hozzá, és egyből le is csapott a lehetőségre, hogy kicsit ventiláljon nekem az őt nyomasztó teendőkről. Közel negyven percen keresztül ecsetelte szakmai életének minden aktuális felszínét és mélységét. Csak beszélt és beszélt és beszélt, éreztem a hanghullámainak a terjedését a levegőben, ahogy körbejárták az egész szobát, beleértve engem is. 

Amikor jeleztem, hogy az idő már nagyon előre haladt, és indulnom kellene, nem győzött hálálkodni a felemelő beszélgetésért, még elkérte a telefonszámomat, majd adott egy puszit és elköszönt tőlem.

Kb. félórával később megcsörrent a telefonom. Ő volt az. Szabadkozott, hogy most, esett le neki, hogy ki is vagyok, biztosított róla, hogy amúgy minden kompetenciám megvan ahhoz, hogy jó mediátor legyek, majd terjengős búcsúzkodása és őszinte kacagások közepette letettük a telefont.

.