Játszótéri Szobatársnak vázoltam, hogy lehet, hogy jó lenne elvégezni a tanítóképzőt. Amint ezt hangosan kimondtam, kacagás tört ki belőlem: eddig a leghosszabb idő, amit egy munkahelyen kibírtam, két év volt. Leesett, hogy az még egy osztály végigkísérésére sem lenne elég elsőtől a negyedikig!

Pár fős csoportokban meg kellett osztani, ki mit gondol a haragról, illetve a megbocsátás nehézségéről. Én a magam részéről elmondtam, hogy a harag a múltban tart, ha nem tudunk megbocsátani, nem tudunk teljesen előre lépni sem: táncolunk oda-vissza múlt és jelen között. A végén a csoportok a nagy körbe visszarendeződtek, és egy-egy szószólónak össze kellett foglalni a többiek felé a csoportkonklúziót. Idegesen Kapkodó Határozott Lány eredeti ülőhelyünkre visszarendeződés közben intett nekem, hogy én majd mondjam azt a táncosat, mert az jó.

Angolosan új szobatárs elmesélte, hogy ő volt a Flintstones család Enikőjének magyar hangja.

C. mesél

Vártam a pasira az utcán, amikor észrevettem, hogy valaki határozott léptekkel közelít felém. A képeken egészen máshogy festett, sokkal vonzóbb, jóképűbb, ápoltabb volt. Mit volt mit tenni, már késő lett volna menekülőre fogni. Becsuktam a szemem, nagy levegőt vettem, lesz, ami lesz, egy beszélgetést kibírok. Aztán odaért, és megkérdezte, veszek-e Fedél Nélkült? Mintha száz kiló súly gördült volna le rólam. 

Spanyol volt. Angolul beszélt. Asztalt foglalt telefonon a Béla Bárban. Aztán nem értette, hogy a kihelyezett "reserved" cetlin hogyan lett ő Juanból Sáska Erzsébet.

Kázmér @ty@: - Hogyan tudjuk szeretni az ellenségeinket? Nem könnyű, nagyon nem könnyű a feladat. Sokszor még a közvetlen családtagjaink elfogadása is nehezünkre esik, nemhogy valakié, aki még ellenünkre tesz! Nekem egy személyes tapasztalatom segített közelebb érnem a szabály értelméhez:
 Egyszer egy erdőben sétáltam, ahol nagyon sok kőre bukkantam. Volt közöttük mindenféle. Sima, érdes, sáros-mocskos, fakó. Máig nem tudom, milyen indíttatásból, de elkezdtem egy nagyobb kő segítségével széthasítani őket. Sorra egyiket a másik után. És ahogy bontottam meg őket, vettem észre, hogy a belseje mindegyiknek ragyogó kristályos volt. Egytől egyik. Mindegyiknek a belseje. Bárhogy nézett ki a kő kívülről, bármilyen koszos, jelentéktelen vagy épp taszító volt, a belseje szikrázott a szépségtől. 

Valahol az emberek is ilyenek. Van, hogy kívülről koszosnak, jelentéktelennek, durvának tűnnek, de belülről mindenki csodaszép, amilyennek az Isten teremtette. Ehhez a belső szépséghez kell valamilyen úton-módon, valamilyen hajszálrepedéseken keresztül elérni. Ahogy Böjte Csaba testvér mondja: addig kell szeretni mindenkit, míg ki nem szeretjük belőle a jót.

A hit valahol az, amikor fejet hajtok annak a lehetősége előtt, hogy életem történései egy, az általam tapasztalttal párhuzamos síkon is játszódnak valamilyen merőben más logika szerinti értelmezésben.

Zenészlelkű kollégát próbáltam este nyolckor visszahívni, de ki volt kapcsolva a telefonja. Nagyon finom lelkű, rendszerető ember, gondoltam magamban, biztosan már eltette magát másnapra. Kilenckor egyszerre megcsörrent a telefonom, Zenészlelkű kolléga hívott vissza. Szabadkozott, hogy ki volt kapcsolva, de egy ismerőse játszott Beethovent a rádióban, és Beethovent - úgy mondta - nem lehet bekapcsolt telefon mellett hallgatni.

Angolosan új szobatárs: - Ne haragudj, tudom, hogy nagyon ciki, de senkinek nem tudom megjegyezni a nevét. Az előbbi kolléganőt, még egyszer, hogyan is hívják?

Én: - Németh Renáta.

Angolosan új szobatárs: - Köszönöm. Kettőnk nevéből most már csak megpróbálom összerakni. (Angolosan új szobatárs vezetékneve: Németh.)

Z. mesél avagy a népességszám és a közönyösség egymáshoz való viszonya

Egyik volt kollégám egyszer Kínában taxizott. A taxisofőr vezetés közben elütött egy embert, majd mintha mi sem történ volna, hajtott tovább. A kollégám pánikolt:

- Álljon meg, hé! Nem látja?! Elütött valakit! Forduljon vissza!

- (meglepetten) Miért, ismerte?

Angolosan új szobatárs: - A múltkor kinyitottam otthon a mélyhűtőt, és egy mini hóember nézett vissza rám a fagyasztott húsok közül. Első meglepetésemből ocsúdva aztán eszembe jutott, hogy a gyerekeim gyúrták, és menekítették oda a tavasz elől.