ardengo soffici: reggel
Legkényesebb virágokból kötött csokor a
fény;
arany és zöld legyek zümmögése az
égbolt.
Párizsi zakó nélkül is táncolhat az
ember;
minden teraszon zene szól, mint a
Paradicsomban.
Egy hölgy, ki a hazafias nyomatok
Itáliájának színeibe öltözött,
kelet felé menekül.
Jamais je ne voudrais être son chien!
Sírnék a meghatottságtól legszívesebben
a nép csodatételén, mely újjászületik
naponta
az egyetemes rejtélyben, mit naptárnak
tekint
és tűr;
és tűr a barmok békességével.
Jaj, meghalunk, mert nagyon is imádtunk
minden kacatot!
Kékítőben ázó ingként fürdöm az
anilinkék levegőben.
Látok mindent:
a tőkehalat a kék áztató-tálban, amint
paradicsomokkal
ékes nirvánát ízleli;
az ereszek árnyékát, mely a
zsalugáterek tengerzöld
szemére hull;
emberi árnyékokat elmerülni
az áttetsző talajban.
S egyszerre megértem a sarkigazságot:
Minden új
civilizáció a gyermekek nevetéséből
születik.
A nap dobverői a fodrász tükrén
dobolnak,
hogy megmosolyogtassanak;
de másra nincs mód, csak követni a
csendben az órák hancúrozását.
(Hajszálaim baljóslatúak!)
(Kálnoky László)