Művészet:

 megzabolázott áramlás.

folyó és meder.

 

©ÉL.

 

Ragaszkodni a belső képekhez.

 

Költeményszavacskák törnek utakat a lélek forrásához. Kívülről. Belülről. Kintebbről. Bentebbről.

 

Kezdek visszatérni a saját életembe. Vannak benne ismerős érzésrészek. Be kell laknom újra a lelkemet.

 

Van, hogy az élet szélvihara mások meséinek vagy egy lakatlan szigetnek a partjára vet ki, ahol hajótöröttként tengetjük a napjainkat, míg egy véletlen vagy az Élettől kitoporzékolt, esetleg kiérdemelt áramlat haza nem szállít. Van, hogy csak hajótöröttek találkoznak egymással, próbálják mesélni egymásnak a meséiket valami idegen nyelven, amit csak ők és az Isten értenek. Van, hogy hajótöröttek más nyelven, de mégis ugyanarról mesélnek. Van, hogy hajótöröttek elkezdenek kialakítani valami közös nyelvet koldus szókinccsel, igyekezvén egymásba nyitni a világaik szeletkéit.

Lehetséges-e a mesék egymásba írása? Lehetséges-e, hogy két idegen mese összecsengjen? Válthat-e valaki büntetlenül mesét? Meddig időzhetünk más meséjének a partjain? Hol van az otthonunk? Mi történik addig a mi mesénkkel? Élhetnek-e a mesék darabjai önálló életet? Vannak-e egyáltalán önálló mesék?

Odüsszeusz is végül visszatért Ithakába. 

 

Akkor is milliárd csillag világít az égen, ha épp nem látjuk. 

 

Nem adunk, csak adakozunk. 

Nem fogyunk, csak fogyatkozunk.

Nem va(/á)gyunk, csak va(/á)gyakozunk.

 

Azt hittem, többet már nem lehetsz hatással rám. De egy egész kerület, a közösen befurikázott utak, a kereszteződés, amibe már sose fordulsz be pont akkor, amikor leszállok a villamosról, a patakpartokat szegélyező fák, a kidobott ajándékaid tátongó sebe: mind Téged lüktetnek. A vezetés-élmény is Téged idéz, jóllehet ahhoz közöd sincsen. És mégis. Újra és újra átkerülök abba az érzésvilágba, ami Te vagy és amiben Te már nem vagy. Ami Mi voltunk. Az ambivalenciába. Akkor is. Most is. Hogy nem megy. Hogy vannak dolgok, amik nem az erőfeszítésen múlnak. Hogy a szándék nem mindig elég. Hogy két ember nem mindig ér össze. És remélni, hogy egyszer ez az élménytó a part menti erdővel már megszűnik fájni, hogy ami volt, olyan szép lesz majd, mint amilyennek eredetileg is szántuk, és amilyennek, mint minden emberi kapcsolat, rendelve volt.

 

Vonalasan Modernül Inspiráló Kolléganő: - Mivel már tini koromtól kezdve szívügyemnek tekintem a környezetvédelmet, egyetem után rögtön jelentkeztem egy klímaügyintézés jeligére hallgató állásra, ahova zökkenőmentesen fel is vettek. Nagy várakozásokkal és elhivatottsággal néztem elébe az új feladatoknak. Első munkanapomon aztán legnagyobb meglepetésemre jöttek ügyfélfogadási időben a légkondicionáló berendezéseket szerelő bácsikák, hogy kezeljem a garanciát, adjak tájékoztatást a gépek működéséről, miegymás... 

A következő munkahelyeimen az állásinterjúk alkalmával már mélyebbre hatóan érdeklődtem a leendő munkaköröm tartalma felől.