"Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad

tölgykerítés, barakk oly lebegő, felszívja az este.
Rabságunk keretét elereszti a lassú tekintet
és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését.
Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak,
megtöretett testünket az álom, a szép szabadító
oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor.(...)"

/Radnóti Miklós: Hetedik ecloga/

RAINER MARIA RILKE:

A PÁRDUC 

 

Szeme a rácsok futásába veszve
úgy kimerűlt, hogy már semmit se lát.
Ugy érzi, mintha rács ezernyi lenne
s ezer rács mögött nem lenne világ.

Puha lépte acéllá tömörűl
s a legparányibb körbe fogva jár:
az erő tánca ez egy pont körűl,
melyben egy ájúlt, nagy akarat áll.

Csak néha fut fel a pupilla néma
függönye. Ekkor egy kép beszökik,
átvillan a feszült tagokon és a
szívbe ér - és ott megszünik.

Szabó Lőrinc fordítása

 

sétakocsikázás

avagy a forgalmi vizsga tanulságai:)

- Ha jégbordás úton mentünk volna, akkor a tempó és a körültekintés egyaránt csillagos ötös.

- Na, ez a néni ilyet se látott még életében! (Ez a megjegyzés abban a szituációban hangzott el, amikor kanyarodás előtt észrevettem egy idős nénit, aki szemmel láthatóan át akart menni a túloldalra - így elvileg elsőbbsége lett volna, csak azt nem vettem számításba, hogy szegény finoman szólva nem tudott rohanni, és mivel már leálltam neki, nem akartam akkor elindulni, amikor csak pár lépés választotta el a finish-től, így glédában állva vártuk be, amíg elért egyáltalán a zebrához.)

- Csak ültem, nem értettem, miért nem megyünk, aztán egy idő után megláttam a villamost is. (Ha az ember kitartóan vár egy kereszteződésben, előbb-utóbb majd csak jön valaki, akinek elsőbbséget kell adnia.)

István bácsi

Egy látó szemével lát.
Egy vak fülével hall.
És az emberiség szívével érez.

"Elkezdtem gondolkodni a férfiakról. Úgy általában. Nem csak erről a fickóról, hanem a férfiakról. "A" férfiről. A férfi mindent megtesz azért, hogy különbözzön másoktól. De egy dolgot nem tudunk megváltoztatni. Sem ő, sem te, senki sem. Végy például engem. Fiatal vagyok, jó munkám van, szerető feleségem... És ahogy mondani szoktad, azzal pocsékolom az életem, hogy fejest ugrom ilyen ügyekbe. Sokszor kérdezted meg, "Miért is jársz te ide, Pablo?". Tudod miért, Benjamin? Mert ez a szenvedélyem. Szeretek ide járni, jól berúgni, kiütni magam valakivel, aki egyébként leszar. Szeretem.

Hiába próbálod, nem tudod kiverni a fejedből Irenét. Majd meghal az örömtől, hogy végre hozzámegy valakihez. A fiókja tele esküvői ruhás magazinokkal. Eljegyzést és partit is tartottak, meg mindent. Te pedig... Vársz a csodára, Benjamin. Miért? A férfiak képesek mindent megváltoztatni. Arcukat, otthonukat, családjukat, barátnőjüket, vallásukat, istenüket. De egy dolgot soha. Nem képesek megváltoztatni a szenvedélyüket."

/Szemekbe zárt titkok/

harmónia

Hótól terhesek a fellegek.

tango - roxanne

"Valahol létezel, valahol én is

valamit kérdezel, valamit én is

néha vágy van benne, néha remény is

valahol

valamit

te is

én is..."

/Őri István: Valahol/

"- Tudod, Robber - szerettem így kezdeni a mondataimat, mert az ilyen mondatokról tudni lehet, hogy ez az elejük, és ezt az ember nem mondja magának, tehát azt is tudni lehet róluk, hogy csakugyan elkezdte őket mondani..."

/Bodor Béla: Városablak/