Bernátnak és Kristófkának a fénykiállítást végigjárva elmeséltem Alice kalandjait Csodaországban és Tükörországban. Miután kb. másfél óra folyamatos mesélés után a végére értünk a kalandoknak, Kristófka megfogta a kezem, hogy meséljek tovább, mintha Alice egy valós személy lenne végeérhetetlen mesékkel, amik soha, de soha nem fejeződnek be. Mondtam neki, hogy Alice-nak csak ez a két története van megírva. Kristófka erre ugyanolyan természetesen, mint az előbb, felszólított, hogy akkor a harmadik történetet találjam ki én. Számára nem volt kérdés, hogy Alice-nak további kalandjai is vannak, és nem zavartatta magát attól a ténytől, hogy ezeket eddig még nem írták le. És nézett rám a kisgyermekek bizalmával és nyugalmával, hogy a felnőttek sosem hagyják abba a mesélést és ő sosem fog kilépni a mesék varázsatmoszférájából. Tulajdonképpen így fejezte ki, hogy nem szeretné, ha ennek az élménynek vége szakadna.
Alice Tükörország után tiszteletét fogja tenni Fényországban is.
