Beállok a kasszánál a sorba, elkezdem az árukat felpakolni a futószalagra. Mögöttem egy idősebb külföldi pár németül beszélget, a kasszánál egy tagbaszakadt, ősz hajú eladó hölgy húzza le unott ábrázattal az árukat. Az aktuálisan soron következő vásárló mentegetőzni kezd, hogy mégsem kell neki az egyik cukorka, mire az eladó megfogja a cukorkás zacskót és rezzenéstelen arccal áthajítja egy polcra, ahol már hasonló, "utolsó pillanatban meggondolt" áruk sorakoznak. A cukorka egyenesen a polc közepén landol. Nem figyelek a mögöttem levő német pár beszélgetésére, de egyértelműen megüti a fülemet, ahogy a férfi Michael Jordan nevét említi. Elmosolyodva hátranézek, tekinteteink cinkosan találkoznak, mindhárman nevetni kezdünk. Fizetéskor megdicsérem a nő bámulatos dobó érzékét, és a külföldi párra sandítva tudatom vele, hogy őket is elkápráztatta, akik bólogatva helyeselnek. A nő arca teljesen felragyog, hát köszöni, hát igen, mondja szerényen, vannak helyzetek, amiket meg kell oldani, ésatöbbi, ésatöbbi. Teljesen "fel van dobódva". Majd átadom a stafétabotot a külföldi párnak, akik hasonlóan jó hangulatban folytatják vele a diskurálást már nem is figyelek rá, hogy milyen nyelven.