2026. június 10.
2024. december 31.
leszokás
2024. április 2.
a róka megszelídítése avagy hogyan kell visszaszeretgetni énidegenné vált darabjainkat
A fájó emlékeket olyan lassan kell szemlélni és olyan apró mozzanatokra bontva kell végigsimogatni, hogy egybefüggő folyamat mivoltukat, ezáltal érzelmi intenzitásukat elvesztve ne tudjanak és ne is akarjanak visszatámadni, ne akarjanak a fájdalom és a félelem reflexmozgásaiból belénk marni úgy, hogy az egész lényünk belesajduljon. Olyan óvatosan és olyan kicsinyre kell bontani őket, hogy megszűnjenek uralkodni rajtunk és megszűnjünk félni az egymással való találkozástól.
És amikor apránként és különböző szögekből nézve már nem tűnnek olyan borzalmasnak, olyan szörnyűnek, olyan kegyetlennek, bántónak, emberen kívülinek, agyon kell szeretgetni őket. Meg kell találni bennük a katarzis történeteit. Meg kell találni bennük az emberi magaslatokat és tragédiákat. Meg kell találni bennük azt az igazságot, hogy minden félresiklott kapcsolatban a legnagyobb fájdalom, hogy két szeretet nem találja az utat egymáshoz. Hogy minden félresiklott mozzanat és okozott bántás a szeretet kétségbeesett vergődése. Meg kell találni az együttérzést. Meg kell találni bennük azt, ami széppé avatja őket. A szépséggé avatás a szeretet magasiskolája.
A bántó személlyel való együttérzés olyan, mint a színek összekeverése. Az együttérzésnek a saját érzésekkel való vegyítése az egész érzelemsíkot átitatja valami új minőséggé. Ahogy a kékből és a sárgából is zöld lesz, úgy együttérzéssel a fájó érzések sem maradnak meg eredeti mivoltukban.
Minden bántás a szeretet útjainak az elvétése. Minden gyógyítás a szeretet útjainak a megtalálása. Minden együttérzés a saját fájdalmak oldása. Minden szépség út a gyógyuláshoz.
Szeretettel kell körbevonni a fájó emlékdarabokat. Újra és újra és újra. Ahányszor csak fájdalmukban felsírnának és védekezésből támadnának, újra és újra át kell szeretgetni őket. Hogy sérült darabjaink újra elkezdjenek bízni bennünk. Hogy sérült darabjaink visszaszokjanak hozzánk. Hogy képként újra összeállva már ne a bántások feszültsége, hanem a köréjük vont szeretet tartsa össze az eseményláncolatot. Addig kell nézni a tragédiákat, amíg le nem kopik róluk a felszín, és felsejlik alóluk az élet, ami bármilyen borzalmat is hordoz, a mélyben a saját, gyönyörű lénylogikánk szerint formálja magát ösztönös szépséggé.
2020. december 5.
bíróság
Gyógyító Lelkitárs Kolléganővel mindennap meghívjuk egymást egy automatás kávéra. Egyik nap én Őt, másik nap Ő engem. Ez anyagilag semmiben nem különbözik attól, mintha mindennap a magunk kávéját fizetnénk. Viszont mióta így kávézunk, hívom Őt lelki társnak.
2020. augusztus 22.
Tündérbarátnőm: - Aminek démona van, annak van angyala is. (Pl. irigység - inspiráció)
2020. április 17.
2019. június 10.
fantom eredetű várakozások
avagy a hiány olykor van annyira erős, mint a bőség
2017. december 15.
2017. augusztus 31.
"Marina Abramović és Ulay szerelmi története a '70-es években kezdődött. Egy furgonban éltek és előadó művészként keresték mindennapi betevőjüket. Tiszta, mély zserelem volt az övék, éppen ezért, amikor úgy érezték, hogy nem szárnyalnak egymás mellett tovább, békében elváltak. Szakításuk stílusos volt, mint ők maguk: a kínai nagy fal közepén találkoztak egy utolsó ölelésre...
Marina 2010-ben "A művész jelen van" című műsorral lépett fel, ennek részeként minden emberrel egy perc csendet töltött együtt. Ulay, a rég nem látott nagy szerelem titokban érkezett a helyszínre..."
Forrás: http://pozitivnap.hu/napi-pozitiv/eletre-szolo-tanitas-egy-elmult-nagy-szerelem-meghato-pillanatai-video
2017. június 11.
Addig nem vagyok itthon senkinek.
