útjelzőtábla

Amerre a lelkem.

Olyan jó volt, amíg más vigyázott az életemre!

bevásárlás

Álltam a boltajtóban, vállamon a táska, egyik kezemben az egyik, másikban a másik mázsás súlyokkal teletömött bevásárlószatyor, hónom alatt kétliteres ásványvíz, kint zuhogott az eső. Kristálytisztán, mint előtte soha, fogalmazódott meg bennem a vágy, hogy hopponálni szeretnék. 

Hazaérvén, a ház előtt megszólítottam egy arra tébláboló, tagbaszakadt néger csávót, hogy legyen kedves, fogja meg a cuccaimat, amíg előkotrom a kulcsomat. Kigyúrt segítőmnek egyetlen hozzáfűzni valója volt csak a történethez, miután kinyitottam a kaput, ő pedig visszaadta a kezébe nyomott szatyrokat: too many kilos.

P. mesél

Munkába indultam. Az esti havazás miatt az utak olyan síkosak voltak, hogy csak másodszori nekifutásra bírtam kihozni a kocsit a körforgalomból. A következő kereszteződésnél a bal kéz felőli, befagyott lejtőn közeledő gépjármű vezetője hiába fékezett, épphogy el tudtam rántani a kormányt. Innentől viszonylag sima, köd lepte szakaszon vezetett az út, ahol oldalról belém rohant egy szarvas.