2016. december 29.

ajándékfiók








Idén kineveztem egy fiókot ajándékfióknak. Abba gyűjtök minden tárgyat, amit meglátok, és tudom, hogy valamelyik ismerősöm örülne neki, de épp nincs alkalom, hogy átadhassam. (Nemszületésnapokat még nem tartok.)









keresztszülői szárnybontogatások







Amikor beköszönt a felismerés, hogy már vagy öt perce a kutyajátékok között keresek karácsonyi meglepetést kicsi Bernátnak.








ITT-tan








Rocker @ty@: - Őt tulajdonképpen miért hívják Anelnek?
Világoskék lányka: - Mert már egész kiskorától kezdve a két keresztnevének a szóvegyülését használja.
Hangos miatyánk: - Ha így becéznénk egymást, akkor engem Hul(l)ának kellene szólítani...










bíróság






... avagy idén mindenki iparkodik testreszabott ajándékot adni (lásd még: jogi szeretetszolgálat legutóbbi bejegyzése).



-tól egy zacskó hajdinát kaptam karácsonyra.















Nem vagyok türelmetlen, csak gyorsabban telik a belső időm.








2016. december 27.








Hozzáadtam a piskóta tésztához öt púpuzott evőkanál vizet.











2016. december 23.

herman hesse: a karácsonyfa alatt (részlet)






"... apám egyenesen állt a fa előtt, kezében a kis testamentummal, és félig olvasta, félig kívülről idézte Jézus születésének történeté: " Valának pedig pásztorok azon a vidéken, akik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett...". Ez volt a karácsonyi ünnep szíve és magva: ahogy körbe álltuk a fát, apánk meghatott hangja, a szoba sarkába vetett pillantás, ahol a félkör alakú asztalon sziklák és moha között ott állt Betlehem városa, az ajándékozást megelőző utolsó, örömteli, feszült várakozás..."






pici Bernát első karácsonya
























Képeslapot kaptam anyukámtól karácsonyra.








karácsony








Délben hazaengednek minket.
A karácsonyi vásáron a hangulat a tetőfokára hág.
Két férfi majdnem összeverekszik a kürtős kalácsos bódé előtt. 
Egy jól öltözött nő minden igyekezetével próbálja meggyőzni a koldust, hogy menjen el mosogatni.
















Én: - Ez valami farkasokat bemutató múzeum?
Tündérbarátnőm: - Inkább olyan bedrogozott Alice in Wonderlandhez hasonlítanám. Neked tetszene.
Én: - Ezt bóknak veszem.






nézőpont








Olyan későn, hogy az másnap már koránnak számít.









2016. december 21.

bíróság







Szabin is vagyok, meg beteg is vagyok. Duplán nem vagyok ott.








2016. december 20.

jogi szeretetszolgálat




Tudta, hogy sok dolgot nem ehetek, ezért biztosra ment: egy zacskó zabpelyhet kaptam tőle karácsonyra.
Hiányoznak...










2016. december 18.

károlyi amy: szó-pihe





Szavakból van a párna
amire este fekszünk
fülünkbe súgják halkan
mit tettünk s mit nem tettünk 


A fejünk belé süpped
sok zengő szó-pihébe
mondattá összerakni
nem tudjuk a sötétbe







thomas kegler: patak, alkonyat - példabeszédek könyve 16,3







Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.















adventi készülődés
























cipő és a lány (republic): gyere közelebb, menekülj el















Gyere közelebb, menekülj el
Kicsi madaram te vagy a bűnjel
Jönnek érted és megtalálnak
Forog ez a tánc egyre bátrabb
Forog ez a tánc éget a tűz
Csalogat engem és messze űz
Hét a bánat és hét az öröm
Adj nekem egyet s én megköszönöm
Adj nekem egyet s én megköszönöm
Adj nekem egyet és megköszönöm

Gyere közelebb, menekülj el
Kicsi madaram te vagy a bűnjel
Jönnek érted és megtalálnak
Forog ez a tánc egyre bátrabb
Forog ez a tánc éget a tűz
Csalogat engem és messze űz
Hét a bánat és hét az öröm
Adj nekem egyet és megköszönöm
Forog ez tánc éget a tűz
Csalogat engem és messze űz
Hét a bánat és hét az öröm
Adj nekem egyet s én megköszönöm
Adj nekem egyet s én megköszönöm
Adj nekem egyet és megköszönöm

Forog ez a tánc éget a tűz
Csalogat engem és messze űz
Hét a bánat és hét az öröm
Adj nekem egyet s én megköszönöm
Forog ez a tánc éget a tűz
Csalogat engem és messze űz
Hét a bánat és hét az öröm
Adj nekem egyet és megköszönöm
Adj nekem egyet s én megköszönöm
Adj nekem egyet









bíróság







A per nyár közepén zárult le másodfokon, a felperes keresetének 100%-ban helyt adtak, vége, jogerő, mindenki happy. Most, decemberben felhozták az aktát az irattárból, mivel érkezett benne egy új beadvány a XXXI. rendű alperestől. Olvasom: a XXXI. rendű alperes akként nyilatkozik, hogy a felperes keresetének való helyt adást nem ellenzi, költségigénye a felperessel szemben nincsen...


















bíróság








Én: - Baj van? Könnyes a szemed...
Befogad és kitaszít a világ: -Most gépeltem le az ítéletet, amit Rokonlélek bírónő diktált le diktafonra. Hallatszik, hogy diktálás közben el-elsírja magát, kifújja az orrát, és szipogva folytatja.









bíróság








: - Nem véletlenül hívják a polgári perrendtartást Pp.-nek: az agyunk zúzza péppé.
















marc chagall: életem (részlet)









"Ki ez a lány? Félek tőle. Nem, mégis inkább odamegyek hozzá, megszólítom.
Késő. Már búcsúzik. Alig pillant rám, mikor kimegy.
Mi is elmegyünk Théával sétálni. A hídon újra találkozunk a barátnőjével.
Egyes-egyedül van.
Hirtelen ráeszmélek, hogy nem Théával kellene most lennem, hanem vele.
A hallgatása, szeme az én hallgatásom, az én szemem. És mintha régóta ismerne, mindent tudna rólam. A gyerekkoromról, a jelenemről és jövőmről. Mintha őrköd­ne felettem, megérezne bennem mindent, pedig először látom életemben.
Ő az én asszonyom.
A halvány arca. És a szeme! Milyen nagy, kerek, milyen fekete ez a két szem! Az én szemem, az én lelkem.
Théa nem érdekel. Idegen.
Beléptem egy új házba, és most már odatartozom örökre."













2016. december 13.










Vannak dolgok, amiknek nem kellene megtörténniük, és ha már úgy alakult, hogy ennek ellenére mégis megtörténtek, nem kellene leíródniuk. Na, ez a mai is pont ilyen volt.











2016. december 11.

ITT-tan







Rocker @ty@: - Nem kérek sütit, köszönöm.
Én: - Szolgálatban vagy?








tesz-vesz kórház









A vak nő azt mondta, hogy neki azok a kedvenc ruhái, amikben megdicsérik.
















Öntudatomnál vagyok: tudok Önről.










fodor ákos: figyelmeztetés








Úgy beszélj, hogy tudd:
szavaid mély nyomokat
hagyhatnak _benned!_








2016. december 3.

weöres sándor: örök pillanat






Mit málló kőre nem bizol:
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből,

mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és multja sincs,
ő maga az öröklét.

Mint fürdőző combját ha hal
súrolta s tovalibbent –
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent:

fél-emlék a jelenben is,
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.











ITT-tan







Giga: - Épp a Palatinus Strandon voltunk, amikor eszembe jutott, hogy Nagyboldogasszony ünnepe van. Úgy, ahogy voltam, fürdőruhában, végigrohantam a városon, és a mise kezdetére még éppen be is estem a templomba. A hátsó padok mögött, strandpapucsban, fürdőruhára tekert törülközővel álltam végig a misét. Szerintem itt engem már így elfogadtak.















Aki ad, elvesz belőlem.








énKÉP(p) - másKÉ(P)p







Féltem, hogy zavarba jön, ha meglátom, ezért ő vett észre engem. Azt mondta, zavarja, hogy nem vezetik, én pedig azt, hogy ha valaki vezet, azt követni kell, és ez éppen arról szólna, hogy magunk után menjünk. Pörgősebbet vártunk, ez igaz, így viszont több figyelmet tudtunk szentelni egymásnak. Megbeszéltük, hogy húzós fizetni egy óráért, amin nem vagyunk jelen, de aztán azt is, hogy ugyanennyit a H&M-ben is otthagyunk egy ruháért, amire talán nincs is szükségünk. És a csapat jó.
NÉZőPONTok. 
Az óra is erről szólt. A nézőpontokról. Talán nem véletlen, hogy pont mi, pont itt, pont most, a dilemma pillanatában találkoztunk. Hogy meggyőzzük egymást. Hogy ez több, mint egy ruha. Hogy ez pont az ellenkezője.








bíróság








: - A principálisom egyszer megkérdezte tőlem, hogy én tulajdonképpen hogyan szoktam a tárgyalást vezetni?
"Tudja, Főnök, az úgy néz ki, hogy van eleje, közepe, meg vége."
Ő erre azt mondta, hogy ez így jó lesz.











bíróság






a tárgyalóból a dolgozószobába menet benézett barátkozni. 


Én: - Komoly, hogy én most a tollad tetején egy házikót látok?
: - Igen. Társasházas ügyet tárgyaltam. Van kiskocsis tollam is, azzal a baleseti kártérítéseknél szoktam jegyzetelni, és van egy leveles is, azt pedig a környezetvédelmi perekre viszem magammal. 








2016. november 30.

bíróság







-val a folyosó közepén beszélgetni kezdtünk, majd valahogy úgy alakult, hogy ő megmutatta a telefonján a rajzait, majd valahogy úgy alakult, hogy én is megmutattam neki a telefonomon a rajzaimat, aztán csak néztünk egymásra, és azt kérdeztük magunktól, hogy tulajdonképpen mi a fenét keresünk mi itt.











ITT-tan







Giga: - Az ITT-tan csoport újév első napján, a szilveszteri buliból esett be a reggeli, hétórás misére. Nem tudom, milyen indíttatástól vezérelve, az első padban foglaltunk helyet, ahol Z.-n a mise közben olyan ólmos fáradtság lett úrrá, hogy minden akaratereje ellenére elszundított. Rocker @ty@ a prédikációjának már a közepe felé járt, amikor az eladdig békésen szundikáló Z. hirtelen nagyot ordítva ugrott fel a padból. Későbbi elmondása szerint álmodott, és álmában szembe jött vele egy hatalmas hóember.
















2016. november 29.

bíróság








Megtudtam a takarítónőről, hogy diszkoszvető volt.















2016. november 28.







A karácsonyi vásáron pocakos turista szarukürtöt vásárol. Rendületlen optimizmussal fújja, fújja, már vörös a feje, de csak nem jön ki hang a hangszerből. A sréhen levő bódéban az árusok nem bírják tovább, egyszerre rázkódni kezdenek a nevetéstől:
- Ebből aztán nem lesz csata!












2016. november 27.








Ősz, lobogó hajú, ötvenes rocker pasi hajt rózsaszín farmerban egy rollert.










2016. november 19.

(élet)(rajz)tanár






Hommage á Béla bÓ




Lépj hátra.
Hunyoríts rá.
Találd meg a kivágást.










ITT-tan












(búcsú)cédulák







2016. október 20.






Én: - Anyu, nézd, ez az a karkötő, amit a táskámban találtam! A kollégáim mind megjegyezték, hogy nagyon én vagyok.
Anya: - Igen. Olyan kis semmi... Akarom mondani, nem hivalkodó.








nemzetek konyhája







Wasabis hummus Erős Pistával.









2016. október 18.








A lét peremén folytatott beszélgetések őszintesége.














2016. október 14.

már a csoda megtörténtének a lehetősége is csoda








Tollat kerestem ma a táskámban, mikor egy idegen tárgy akadt a kezembe. Kíváncsian emeltem ki a fényre. Biztosan tudom, hogy nem én vettem. A szeretteim biztosan tudják, hogy nem ők adták. Az is biztos, hogy a táskámat nem hagytam őrizetlenül. Nem volt rajta sem név, sem üzenet. Bárki is adta, bárhol is adta, bármikor is adta: köszönöm.












2016. október 13.

jogi szakvizsga








Ma, 2016. október 13. napján eleget tettem a jog irányában fennálló, utolsó kötelezettségemnek is: leszakvizsgáztam. Végleg. Nincs több jogi vizsga, nincs több jogi államvizsga, nincs több jogi szakvizsga. Absolvo, absolvere, absolui, absolutum. Amen.








2016. szeptember 28.

igazság








Egy percnyi ég. 
A jogban.
Amikor a 
formák és
mértékek és
bekezdések mögött és
megfeszülő érvek és
észérvek után és
összeálló és széteső tények és
egymásba gabalyodó valóságfoszlányok után és
tulajdonképpen már minden után
a betűrácsok alól
hirtelen megüti a fülünket
az aranybundájú róka
futkosása.

















Még háromszázötven forint hiányzott a könyv árából. Azt mondta, majd ha legközelebb erre járok, megadom.
















Akkor még nem tudtam, pontosan mi is az a traumatológia, de legbelül éreztem, hogy bármi is legyen, ennyire nem súlyos a helyzet.








tesz-vesz kórház







Miközben segítek a néninek kihajtogatni a 8x8-as cetlibe csomagolt Pilinszkyt, szemem sarkából észreveszem, hogy egy fiatal nővérke figyel az ajtóból. Felé fordulok, de ő csak int, hogy nem akar semmit, olvassak nyugodtan. Közelebb jön, és elbűvölten jegyzi meg, milyen szép az idézet. Lelkesen felveti, hogy jelentkezzek műtősnőnek, mert az nagyon jó dolog, ő négy hónapja kezdett el dolgozni, most pont azt csinálja, mindjárt megy is fel az ötödikre, ha van kedvem, jöjjek vele! 

Beöltözünk zöld műtősruhába: az ötödiken csak ezekben lehet tartózkodni. Keresztül-kasul járkálunk a műtőkön, előkészítjük a protéziseket a másnapi operációkhoz. A szekrényekben pedáns rendbe állított dobozokban sorakoznak a gömb és rúd alakú fémalkatrészek. Ezek pár óra múlva már végérvényesen nem valamik, hanem valakinek a testrészei lesznek. Későre jár, az ablakból a panelek négyzet alakú fényei törik meg az éj egydimenziós feketeségét. A műtős srác ábrándozva jegyzi meg, hogy amikor csontot fűrészelnek, fenyőillat szokta belengeni a műtőt. Megérint az éjszakai műszakok varázsa. Őszintébbek vagyunk. Közelebb vagyunk egymáshoz. Valahogy elvékonyodik a határ a lelkek között. Kiderül, hogy a műtős srác feleségével a jogi szeretetszolgálatnál voltunk kollégák.

Hazafelé menet eszembe jut az a hét évvel ezelőtt eltöltött éjszaka a traumatológiai ügyeleten. Azon az éjszakán, az arab orvos, a hajra kent Fastum gél, a sarokba vizelő hajléktalan és az ott nem lévő arapapagáj társaságában értettem meg, hogy sohasem leszek egészségügyi dolgozó. De ezzel a felismeréssel egyidejűleg azt is rögtön megértettem, hogy valamilyen szerepet szántak ide nekem.

Fiatal nővérke a továbbiakban: Angyal műtőslányka







bíróság








Energikus Doktor Szöszi Bírónő: - Benned van levegő.
Én: - ?
Energikus Doktor Szöszi Bírónő: - Ezt úgy értem, hogy nem szürkülsz bele ebbe a munkába, hanem látod, hogy a bíróság falain kívül, meg munkaidőn túl is van élet.








ITT-tan









Rocker @ty@: - Ők valószínűleg nem fognak jönni, mivel nyáron született egy viszonylag szép gyerekük.

















Most arra van szükségem, hogy külső dolgokra figyeljek.










ITT-tan









Rocker @ty@: - Reggel, készülődés közben elgondolkoztam, mi az a titok? Létezik-e olyan kérdés, vagy olyan felelet, ami megvilágítja, ki vagy te, vagy ki vagyok én? Rá kellett jönnöm, hogy akármennyi kérdést teszek is fel, a feleletek - legyenek azok a legprecízebbek és legigazabbak - nem alkalmasak arra, hogy megszüntessék a titkot. Ellenkezőleg: új és új kérdéseket szülnek. Minél többet tudok, annál több titok bukkan elő. És ez csodálatos.








2016. szeptember 24.






Nem hoztam magammal verseskötetet.
Ma beszélgessünk kötetlenül.










2016. szeptember 19.








Alkotni, mint kígyó vedli le a bőrét.
Alkotni, mint haj növi le magát.
Alkotni, mint lenőtt körmeinket vágjuk le, vagy tejfogainkat hagyjuk el.

Természetesen. Fájdalom nélkül. Magától értetődően.

Alkotni, mint elbúcsúzni egy, már nem használatos részünktől.

















Messziről is jöttem, meg bőrig is áztam, meg a forgalom is lépésben haladt, meg el is tévedtem, meg már az egész nap is pocsék volt, és akkor te azt mondtad a telefonba, hogy jöjjek nyugodtan, mert mindenki késik, és az óra végére a világ széppé és jóvá változott.






fb...








"M. M. válaszolt a saját hozzászólására."

















Alkatomból kifolyólag
alakítom életem.









pilinszky jános (naplófeljegyzés)








„Mindent meg kell tennem, hogy békés és boldog legyen... A Jutta iránti szerelemből csak az abszolút önzetlen részt vállalni. Mindent a másikért, őérte. Ezért: 
1. egészség (kevés, de inkább semmi alkohol, kevés, de inkább semmi cigaretta). 
2. Nagyon rendszeres és nagyon elmélyült munka, hasonlatos a gondolkodáshoz és főként az igazsághoz. 
3. Rendszeresség és szorgalom. (Levelek; nyelvtanulás.) 
4. Pontosság a lapnál. (Cikkek.) 
5. Séták. Alvás. Takarékosság. 
6. Szakadatlan imádság. 
7. Esti összegezés. Reggeli összegezés. (Szekrényrendezés.)"







2016. szeptember 18.

tesz-vesz kórház








Beteg: - Tudja, az a történet, ami happy endinggel végződik, tulajdonképpen még csak most kezdődik el.











2016. szeptember 15.

jogi szeretetszolgálat








 Ácával a Móriczig.


Erdőtündérrel a Móricztól.


 Sírunk.


Ők azért, mert fáj.


Én azért, mert nekik fáj.


Miért fáj?


 Miért annak fáj, aki nem érdemli? 


Gyalog a jogi szeretetszolgálattól hazáig.









halmai tamás: passió









Csorog a bárány vére,
de áll a vára -
édes az Úr igéje
szerint az Úr igája.












2016. szeptember 14.

gardrób vásár







Néha számot kell vetni az élettel. Ennek egyik lehetséges módja, ha az ember lánya megszabadul az évek során felgyülemlett ruhadarabjaitól. A standnál megáll egy negyvenes angol nő. Kicibálja a ruhakupac aljáról zsenge lánykorom virágos-romantikus ruhácskáját, helyben magára rángatja, megkér, készítsek róla képet a telefonjával. Egy gimis lányka a kék szoknyámba szeret bele, de mivel neki rövid, elrohan az egyik barátnőjéért, hogy a darab mégis "családban maradjon", és mivel a szoknya csak nem akar jó lenni egyiküknek sem, a csicsergő leánytriász harmadik tagját is az asztalhoz lelkesíti. Egy fiatal nő jó ízléssel választ ki magának három darabot, el is vinné őket felpróbálni, és mielőtt szólni tudnék, hirtelen felindulásból lekapja az ujjáról a jegygyűrűt, és a markomba nyomja annak biztosítékaként, hogy visszahozza a ruhákat. Barátnők kezdik szálalni a ruhakupacot. Egyikük felfelé alkudja az árakat, másikuk a felpróbálni vitt ruhákban tér vissza azzal, hogy azokat a vak is látja, hogy ráöntötték, pénz nincs nála, ki kell vennie a bankból, de addig nálam hagyja a laptopját, amit nem fogadok el, menjen csak ki nyugodtan az új szettben, úgyis visszajön vele. Végül megköszönik az élményt. Mindehhez a hatvanhét éves anyukám asszisztál, aki - saját bevallása szerint - nagyon élvezi a programot.







bíróság









Rokonlélek bírónő: - Három részleget kellene itt kialakítani: az egyikbe a pszichés zavarokkal küzdők mennének, a másikba azok, akik a pereskedésből akarnak meggazdagodni, a harmadikba pedig, akik tényleg az igazukat keresik. Ez utolsóban nagyon kevesen lennének.









2016. szeptember 13.

tesz-vesz kórház








A néni nevetve újságolta, hogy az éjjel véletlenül a kórházi lázmérővel aludt el, ami az éjszaka folyamán észrevétlenül a hátára ragadt, és ahogy reggel ráült a wc-re, az halk csobbanással esett bele a kagylóba.








tesz-vesz kórház





Ül a bácsi a patyolat kórházi ágyon, ölében kés, balról olló, jobbról fogalmamnincsmilyenszerszám, és az ágy lábához kötött madzagokból szatyrot fon.







tesz-vesz kórház







Azt mondta: adni már tudok, de az elfogadást még tanulnom kell. Közben a kezében maradt Merci csokis dobozt lassan visszacsúsztatta a fiókjába. 







2016. szeptember 12.









Az egyik volt szemináriumi hallgatóm fogadta el a jelentkezésemet egy jogiállás-hirdető oldalon. Az ilyen pillanatokért éri meg élni.








2016. szeptember 7.

mikor elérem a kívánt hatást...








Még egy gyors ellenőrzés a reggeli indulás előtt: gyöngyös fülbevaló és karkötő passzolnak, romantikus fehér blúz rendben, szandi rendben, összhatás finom, nőies. Alighogy kilépek az ajtón, a szomszéd lakás villanyóra-szekrényében matató szerelő arca felragyog, és megkérdezi, nem tudom-e véletlenül, hogy kell a feltöltős villanyórát beprogramozni?






2016. szeptember 4.

következő projekt







Teljes élet okostelefon nélkül.










teréz anya: az élet himnusza







Az élet egyetlen – ezért vedd komolyan!
Az élet szép – csodáld meg!
Az élet boldogság – ízleld!
Az élet álom – tedd valósággá!
Az élet kihívás – fogadd el!
Az élet kötelesség – teljesítsd!
Az élet játék – játszd!
Az élet vagyon – használd fel!
Az élet szeretet – add át magad!
Az élet titok – fejtsd meg!
Az élet ígéret – teljesítsd!
Az élet szomorúság – győzd le!
Az élet dal – énekeld!
Az élet küzdelem – harcold meg!
Az élet kaland – vállald!
Az élet jutalom – érdemeld ki!
Az élet élet – éljed!






2016. augusztus 27.








Mindenkinek.
Mindegy, kinek.








2016. augusztus 25.

Klasszikus Műveltségű Drága Barátném mesél








"Egy ideje depresszióval kezelték (tudniillik L. D.-t). Az orvosa gyógyszercserét javasolt, ami köztudottan erős érzelmi kilengésekkel jár. Ezzel esett egybe, hogy dolgozni kezdett az új munkahelyén, és még nem tudta, hogy klausztrofóbiás. Az első napján kirúgták, miután a levéltár zárolt, ablak nélküli helyiségében, ahova egyedül küldték be dolgozni, mindent felforgatott, a kézírással vezetett jegyzéket pedig tollal firkálta szét. Azonnali hatályú jogviszony-megszüntetését követően ziláltan ténfergett az utcákon, a mobiltelefonját elajándékozta egy hajléktalannak, végül a lakásunknál kötött ki, ahol mindenáron apukámmal szeretett volna beszélni. Anyukám és a nagymamám a nappaliban ültették le, a várakozás közben kiszűrődő hangok alapján időről időre nekiütődött az ablaknak. Mikor apukám hazaérkezett, elé állt, és tudatta vele, hogy az ő és az én lelkem már egyesült, de most már ideje, hogy a testünk is egyesüljön, mert Cicero is megmondta (itt latinul idézett Cicerótól)... Apukám közbevágott, hogy ő nem tud latinul, és nem ismeri Cicerót, csak engem, én viszont nem szóltam neki egy szót sem erről az érzelmi kötelékről, ezért előbb inkább felhív, biztos, ami biztos. 
Én egy közös ismerősünktől tudtam meg, hogy ő nekem tulajdonképpen udvarol. Hirtelen teljesen más színben láttam a zeneakadémiai koncertet, amire azzal az ürüggyel hívott el, hogy egy ismerőse nem tud eljönni, és még én éreztem úgy, hogy szívességet teszek, hogy elkísérem, nehogy kárba vesszen a jegy. És azt is, amikor az egyik koncertünk után egy csokor virágot hozott nekem, amit én a kezébe nyomtam, hogy fogja már meg, mert nem tudom hova tenni a sok cucctól. 
Egyszer moziba hívott. Mivel ezt is fantasztikus burkoltsággal intézte, előre szólt - nehogy randinak tűnjön -, hogy egy barátja is velünk tart.
A barátja most a férjem."














Nyolc éve, hogy utoljára gyakornokoskodtam az irodájában. Biztonsággal állíthatom, hogy nem voltunk azok az úgy nevezett színfoltok egymás életében, mára már azt sem tudja, ki vagyok. Nem úgy a telefonszámomat. A telefonszámomat, na azt pont elmentette. Csak nem az én nevemmel. Három éve keresi rajtam Orosz Bélát. Az első két évben még mondogattam, hogy Ági néni, én a Renáta vagyok, át kellene majd írni a telefonkönyvben. Mára már csak bemutatkozás nélkül tudatom vele, hogy nem vagyok Orosz Béla, további szép napot kívánok, és leteszem. 














A könyvesboltban az eladó a gyerekpolchoz vezetett, megmutatta, milyen képes Bibliákat szoktak ajándékba adni keresztelőre. Már emeltem volna le az egyiket, amikor egy idős néni állt meg mellettem. Bocsánatot kért: nem akar tolakodni, de úgy adódott, hogy véletlenül hallotta, mit keresek, és most ő is ugyanebben cipőben jár, és a másik boltban sokkal szebbek vannak, úgyhogy szaladjak át megnézni azokat is, mert ott pár perc múlva zárnak.









2016. augusztus 22.

jogi szeretetszolgálat






Aranytsillag: - (elégedetten hátradőlve) A napjegyem és az aszcendensem is a Bika jegyében van.
Én: - .... Várj csak! Az aszcendensed tegnap még nem a Kosban volt?!
Aranytsillag: - Megoldottam.








2016. augusztus 21.








Ma bármit csináltam, balul ütött ki. Végül vettem egy zacskó fornettit egy hajléktalannak, mire ő kiábrándultan nézett rám, hogy egy kávénak jobban örült volna. Azt hiszem, megyek lefeküdni.







2016. augusztus 18.

koshi harang









- Mi ez a mennyei hangszer? - kérdezem magamban, miközben az egész a gyógytorna utáni relaxációt szétstresszelem, hogy egyszer vége lesz ennek a kristálytiszta hangjátéknak. Percnyi ég.


















képzelt párbeszéd






- Miért nem köszöntél?
- Azt hittem, az ikertestvéredet látom.










tesz-vesz kórház







Végre! Egy év próbálkozás után sikerül jelentkeznem mesedoktornak. Vasárnapig Balcsi, hétfőn gyermekinfektológia! 
Nyaralás közepette érkezik az emlékeztető, hogy ebben és ebben az időpontban, ezen és ezen a helyszínen várnak a gyerekek, érdemes legalább három-négy, több korosztálynak szóló, fiús és lányos mesével készülni; jó olvasást kíván: a Gyógyvarázs. 
Fiús és lányos?! Több korosztály?! Három-négy mese?! Ez kellett neked, Renáta, Gyógyvarázs! Nyaralás megszakítva, egész délelőtt klasszikus meséket olvasok fel magamnak - hangsúlyozok, artikulálok, szerepjátszok. Még egy gyors ebéd, és indulás. Teletömöm a táskám mesekönyvekkel (tuti, le fog szakadni), már csak a legapróbb korosztálynak szóló, csupa kép, csupa csoda könyvem nincsen. Először még reménykedem, hogy a Híres Festők sorozatból megoldom, de nem. Minden számban pucér férfiak és nők vannak. Eddig ez nem tűnt fel... Összegezve: valamivel több mint egy órával a jelenésem előtt a legkisebb korosztály számára semmim sincsen. Semmim.
Irány a könyvtár! Nem. Ahhoz már késő van. Felrohanok az Alexandra első emeletére, ütöm fel sorra a mesekönyveket, egyik borzalmasabb, mint a másik, miért van az egér farmerban, Jézusom, ennek a színeitől hányok, akkor már inkább rajzolok nekik én! Egyetlen, értékelhető, színekkel-rajzokkal gazdag könyvet találok, naná, a legdrágábbat, de ezen most nincs idő agyalni. 
Szépen felöltözve, kezemben a csupa csoda könyvvel szállok fel a metróra. Meglátok egy ülőhelyet, levágom rá magam, az idősek és a fogyatékkal élők sem érdekelnek. Próbálok észrevétlen maradni, de ezzel a könyvvel nem lehet. A kis hableány: szomorú. A vadhattyúk: gonosz és morbid. Most jut eszembe először Andersenről A tetovált lány, és hogy félek a dán történetektől. Nagyvárad tér. Még mindig nincs mese. Megállok az aluljáróban egy oszlopnál, tovább lapozom a könyvet. Az emberek feltűnő távolságra állnak meg tőlem, néhányan elhaladtukban megbámulnak. Hála Istennek, megvan! Irány a kórház!
A portánál negyvenes férfi: balra, jobbra, barackvirág színű épület. Barackvirág...: biztos nő tanította be. A nyitott ajtón át bemegyek az épületbe: belépés csak a személyzet részére, belépni tilos, takarítók (zárva), medikusok (zárva), veszélyes, műtő, konyha.... Sehol senki. Kijövök, körbemegyek. Hol vannak a gyerekek? Felmegyek egy emeleti körfolyosóra, és egy betegszobán át, ahol az anyuka épp a babáját pelenkázza, bekéredzkedem az osztályra. Bemutatkozom az osztályos nővérnek, ez és ez vagyok, mesedoktor. Az osztályos nővér vakarja a fejét, hogy hát gyerek, az, sajnos, nincsen, de még felmehetek a második emeletre, hátha ott. Elvezet a lifthez, közben lelkemre köti, hogy legközelebb majd azzal jöjjek. 
A második emeleten egyetlen esélyes versenyző van. Kint várakozom a folyosón csupa csoda könyvvel a kezemben, hallom, hogy a nővér megkérdezi a kisfiútól, szeretné-e, ha egy néni mesét olvasna neki, mire a gyerek határozottan vágja rá, hogy nem. A nővér mentegetőzve jön ki, hogy mennyire sajnálja, pedig azt hitte, ez a fiúcska fog majd örülni valami jó, dinós mesének.
Dinós mesének... Dinós mesének?! Fellélegezve jövök ki a kórházból. Elköszönök a portástól, felszállok a metróra. Hazafelé még beugrom az Alexandrába visszacserélni a könyvet. 
Otthon a kanapéra roskadok. Nincs rossz érzés bennem. Végtére is, két dolgot szerettem volna: mesét olvasni, és ezzel valakinek örömet szerezni. Olvastam is, örültem is. A jövőben viszont, ha lehet, még az eddiginél is jobban meg fogom becsülni az ortopéd klinika FELNŐTT osztályát.  








2016. augusztus 10.








A családom szerint nőttem...













2016. augusztus 7.

az idők végezetéig






Kaptam egy jóga belépőt, ami 2016. december 32. napjáig használható fel.







2016. augusztus 4.

természetfilm








"A bomló halból lakmározó banáncsiga trágyaösvényt hagy maga után."





vannak még cuki emberek








Szükségem volt a darab szövegére. Facebookon megkerestem a dramaturgot, illetlenség ide vagy oda, hogy ismeretlenül írok, de ez és az miatt szükségem lenne a szövegnek erre meg arra a részére. Előre is köszönöm. Még aznap átküldte.














Írják a honlapon, hogy jógaórára mindenki hozzon nagy törülközőt, amit le tud teríteni maga alá, és én gyorsan bepakolom az egyetlen én-nagyságú törölközőt, amit otthon találok, és órán meglátom, hogy mindenkinek a matracán egyszínű, minőségi darabok feszítenek, és megszeppenve hajtogatom ki az enyémet, amin ortopéd kutyák homokvárat építenek....










bíróság






Elítélt: - Kártérítést követelek, mert a cellatársam, amióta egy zárkába helyeztek minket, egész álló nap hangosan mondja fel a Bibliát. Rémálmok gyötörnek emiatt.
Rokonlélek bírónő: - Miért ítélték el?
Elítélt: - Emberölés.
Rokonlélek bírónő: - Tudja, irigylem magát, hogy csak a Biblia miatt vannak rémálmai. 








tesz-vesz kórház






A hetvenéves néni teljes szellemi frissességben újságolja, hogy lépést tart a korral, popzenét hallgat, minden érdekli. Már nem is XXI., hanem egyenesen XXII. századi.








2016. július 26.









Valódi protokoll jeggyel mentem a szabadtérire.











2016. július 14.

zoo café







Alig adtuk le a kávérendelést, a pincér már gondoskodott is arról, hogy ne maradjunk állatka nélkül, és kézben hozta első delikvensünket: a kis leopárd gekkót. Fél óra múltán, akárcsak egy természetfilmben, kis leopárd gekkónk felcseperedett, és helyet cserélt a felnőtt példánnyal, aki keresztbe-kasul szaladgált az asztalon. Nem tellett bele sok idő, jött az oroszlánfejű nyúl is. Ő először semmi szín alatt sem akart tágítani a vaníliás-fahéjas cappuccino mellől, majd belátva, hogy abba, bizony, nem kóstolhat bele, duzzogva ült meg az asztal szélén. Mivel tapsifülesünk innentől nem mutatott több fizikai aktivitást, a pincér egy tengerimalacot varázsolt elő, hogy feldobja a hangulatot. Mindeközben tigrismacskák ugrándoztak a fejünk fölött, arapapagájok verdesték szárnyaikat a háttérben, a szomszéd asztalnál kibontakozó randevú jelenetben pedig egy kaliforniai király sikló tekeredett a lány nyakára, aki moccanni sem tudva, diszkréten jelezte a pincér felé, hogy történt egy kis technikai malheur, mire a pincér szó nélkül egy tekercs törlőkendővel tért vissza: a kígyó ugyanis a lány ölébe csinált, nem keveset. Tündérbarátnőm bájosan megkérdezte, hogy első randi-e, mire a pár mondta, hogy nem, viszont már korábban is jártak itt, akkor a görög teknős pisilte le őket.






2016. július 13.

tesz-vesz kórház







Ma azt mondta nekem az egyik nővér, hogy szerinte jó orvos lennék. :-)















A vonatutakra emlékszem, de arról, hogy egyszer is le- vagy felszálltunk volna, nincsenek emlékképeim.







bíróság







Ma kifordított felsőben jöttem dolgozni...Lehet, némi pihenés már rám férne.













2016. július 4.

régen leptek már meg






Klasszikus Műveltségű Drága Barátnémék elhívtak babázni. Náluk minden végtelenül őszinte, természetesen egyszerű és magától értetődő. Az is, hogy én öltöztetem a babát, az is, hogy várj, odarakjuk a válladra büfizni, az is, hogy te tolod a babakocsit a játszótérre! Marasztottak vacsorára. Már nyugodott le a nap, mi pedig ültünk a konyha alkonyi félhomályában, hallottuk, ahogy el-elhaladnak a töltés tetején a vonatok. Időből kizökkenve beszélgettünk, falatoztuk a tojásrántottát, miközben a hathetes csöppség ott alukált halkan szuszogva, tőlünk öt centire az ebédlőasztalon. Olyan meghitt volt minden, mintha mi négyen egy család lennénk. Klasszikus Műveltségű Drága Barátnémék ekkor felém fordultak:
Meg szeretnénk kérdezni, hogy lennél-e Bernát keresztanyukája?














Kijá ccikilyet? Majdmegmon dommilyet!








2016. június 23.








Apu volt a két lábon járó DIY.








2016. június 19.







Többet kellene sírni és kacagni!

















Fegyelmet, időt megszelídítőt.











2016. június 18.

apja lánya








Korgott a gyomrom és lüktetett a fejem az éhségtől, majd ahogy vacsora után kutatva kitártam a konyhaszekrény ajtaját, az váratlanul a kezemben maradt. Ez volt az a pszichológiai pont, amikor, ha nem egyedül lettem volna otthon, hisztirohamban török ki. De mivel egyedül voltam otthon, és nem volt ki előtt eljátszani a hattyú halálát, hidegvéremet megőrizve elkezdtem tűvé tenni a lakást egy csavarhúzóért. Úgy tíz perc keresés után bizonyossá vált, hogy ilyen eszköznek híján vagyok. Kihúztam tehát a konyhafiókot, és elővettem belőle a sajtvágó kést, amit ugyan rendeltetése szerint még nem volt alkalmam kipróbálni, de csavarhúzóként ma jelesre vizsgázott. Ha apu látott odafentről, nagyon büszke kellett, hogy legyen rám.








2016. június 16.

művészettörténeti album elemzése ghirlandaio pásztorok imádása című képéhez








"Különös mellékcselekmény játszódik le a háttérben: egy Mary Poppinsra emlékeztető angyal repül az ijedt pásztorok fölött..."









már megbocsásson, mr. három, m'ért nem jó e szín?






















2016. június 15.






Alkony Hajnalkának hívják. 







angyali üdvözlet









Volt-e vajon Gábriel arkangyalnak árnyéka?











2016. június 11.

jogi szeretetszolgálat








Az ügyfél orrsövény ügyben perli tízmillióra a kórházat. Élete az orrsövénye köré összpontosul, kb. száz kiló súlyfeleslegét, hegedűművészi karrierjének derékba törését is erre vezeti vissza. Szakértőt kér kirendelni arra, hogy a nehezített légzés akadályozhatja-e Paganini műveinek magas színvonalú eljátszását, valamint arra is, hogy az őt ért traumák miatt megrendülhetett-e egy életre a bizalma az orvosokban. Teljes mértékben összeférhetetlen, szerinte nincs olyan ügyvéd, aki az ő ügyének az ellátására eléggé alkalmas lenne.
A jogi szeretetszolgálat a kb. fél év alatt kirendelt tizedik ügyvéd után úgy határozott, hogy nem rendel ki többet. Az ügyfél tajtékozva telefonált be, lehordta az összes ügyvédet és a jogi szeretetszolgálat valamennyi tagját mint szakmailag alkalmatlan csürhét. A telefon túlvégén László ült. László bepöccent. Közölte az ügyféllel, hogy ezzel a viselkedéssel csak azt fogja elérni, hogy sem a bíróságon, sem a szolgálatnál nem veszik komolyan: ezért a problémáért tízmilliót kérni egyszerűen nevetséges. És letette a telefont.
László érezte, hogy ennek a beszélgetésnek még folytatása lesz, lélekben már készült, hogy mennie kell rapportra a vezetőséghez. Másnap jött is a levél az ügyféltől. László elkérte, hogy elolvashassa. Az ügyfél - várakozásnak megfelelően - tényleg az előző napi telefonbeszélgetésre reagált. Leírta, hogy a jogi szeretetszolgálat kollégájával folytatott párbeszéd nagyon sok mindenre ráébresztette őt, ami miatt kifejezett hálát érez. Felnyílt a szeme, hogy milyen szánalmas dolog is tízmilliót kérni azért a sérelemért, ami őt érte, ezért már aznap beadványt terjesztett elő a bíróságon, melyben keresetét húszmillió forintra emelte fel.














Vagy tíz éve él Ausztráliában, leveleiből tudom, hogy megtalálta élete szerelmét, már eljegyzésre is sor került. Facebookon utána is nézek az eseményeknek, gratulálok, biztosítom, hogy nagyon szép párt alkotnak. Külön kiemelem, milyen szerencsés véletlen, hogy a vőlegényének is és neki is Horváth a vezetékneve, így ha egybekelnek, még nevet sem kell változtatnia.
Ő: - Akire gondolsz, az a féltestvérem apukám első házasságából. Vele is nagyon jól kijövök, de azért, biztos, ami biztos, küldök egy képet a páromról is!






2016. június 9.

tesz-vesz kórház







Én: - Mikor engedik haza?
Néni: - Holnap. Itt hagyom a kórházat, és otthon újra egyedül leszek Katival.
Én: - Ki az a Kati?
Néni: - Én vagyok.
Én: - Akkor a legjobb társaságban lesz!
Néni: - Én is így látom. Tudja, szeretem intelligens emberekkel tölteni az időmet.








2016. június 8.

jogi szeretetszolgálat








Amikor a Rákóczi úton megpillantok egy rabszállító autót, és az elő reakcióm, hogy integetésre lendítem a karomat, értem meg, hogy a jogi szeretetszolgálatot már, bárhova is menjek, végérvényesen magamban cipelem.








2016. június 5.







A víz halmazállapotainak szentháromsága.








2016. június 4.

M. mesél








"Éjszakain utazva, zenehallgatás nélkül, nehéz nem figyelni: a tinilányra, aki az alvórészeg barátnője zuhanását igyekszik megfékezni és panaszkodik, hogy csúnya, pedig szép és bájos, a hitlerjugendes külsejű szőke srácra, aki Evoláról magyaráz egy lánynak, aki hamarosan hányni fog (nem Evola miatt), a bontakozó szexjelenetre amely közben elhangzott a "bejelölsz majd a facebookon?" kérdés, a Sartre-t olvasó, megvetéssel körbetekintő penészvirágra, a srácra, aki úgy akar velem szemezni, hogy közben rágás nélkül tolja az arcába a sajtburgermenüt, vagy az erősen elkenődött sminkű lányra, aki most jött rá, hogy nem Újpalota fele tartunk.
Hiába, ez nem a bulijárat, ez a buliból - elég korán - haza járat, ahol senki se akar lenni, mert maradt volna ott ahonnan jött, vagy már otthon aludna, vagy valahol egészen máshol lenne, ha minden jól alakult volna, de persze nem, és remélhetőleg legközelebb már nem az egyórás, hanem legalább a hajnali járat visz haza, mert hát menni kell és menni kell, amíg nem unod meg, mintha értelme is lenne."








2016. június 1.

jogi szeretetszolgálat









Pierre asztalt foglalt az osztály részére az egyik notórius ügyfelünk neve alatt. Ehhez nincs mit hozzátenni.









2016. május 30.

megtaláltam az edzőtermemet






Beállok a recepcióhoz, mellettem az edző a múlt óráról.

Edző: - Volt izomlázad?
Én: - Mi az, hogy! Edzés után tényleg be is lázasodtam (mondjuk ez utóbbi a vírusos fertőzés miatt volt)!
Edző: - Na, jól van!
Recepciós: - Milyen bérletet adhatok? Torna vagy fitnesz?
Én: - (az edzőre nézek) A te órád melyik?
Edző: - Fitnesz.
Recepciós: - Nem, te tornát tartasz!
Edző: - Azt itt így hívják? Jó, akkor torna!

Edzésen a csapat beáll plankbe (hardcore-os bújj,bújj, zöld ágba), szorosan egymás mellé, az utolsónak át kell mászni a többiek plankje alatt, majd beállni plankbe a sor végére. Már alig bírjuk tartani magunkat, közben ügyelünk, nehogy ráessünk az alattunk átmászóra, az edző eközben pedig röhögve kommentálja az eseményeket. A langaléta lány van soron.

Edző: - Szuper, látszik, hogy az én tanítványom: nem elég, hogy nagyon lassan halad, még nagyon hosszú is!







jogi szeretetszolgálat






Én: - Csilluka, mit tudsz, mit fogunk csinálni a Károlyi-kertben?
Csilluka: - Iszunk. Biztos, hogy iszunk.








isten gyermeke


















2016. május 29.

bíróság





... avagy amikor nem biztos, hogy engem kellene ott hagyni a telefonnál




Csöng a telefon, ügyvéd úr szeretne beszélni a tanácselnök asszonnyal vagy a leírójával. Tájékoztatom, hogy egyikük sincsen bent, próbálja meg másnap reggel. Ő gyorsan közbeveti, hogy igaziból csak annyit szeretett volna jelezni, hogy a másnapi, tízórai tárgyaláson nem tud részt venni, mivel fél órával később már a Tölgyfa utcában kellene tárgyalnia, amit ilyen rövid idő alatt igen veszélyes lenne megkockáztatni. Ebben én is megerősítem, biztosítom az ügyvéd urat afelől, hogy ez csak hopponálással lenne megoldható, és hogy ne aggódjon, üzenetét tolmácsolni fogom a tanácselnök asszonynak.













to
boroz
gat















Úgy mondd ki a szavakat, hogy látszódjanak!












bíróság








Szerda reggel a buszon utazva tudatosult bennem, mi okozza azt a folyamatos, a tudatom legeldugottabb sarkából is mindig elő-előtörő, csitíthatatlan nyugtalanságot, a sehova, senkihez nem tartozás érzését: már lassan egy éve kizárólag barna szemű emberek vesznek körül. Bárhova nézek, barna szemeket látok. Mindenhol barna, barna, barna és barna. Nincs a közelemben senki, akinek a lelkében meg lehetne pihenni. Ez a felismerés reggel nyolc óra előtt kilenc perccel elemi erővel csapott belém. Az üveges buszajtók már csukódtak, és ekkor, váratlanul találkozott a tekintetem az ajtó túloldalán, a megállóban álló, nagy darab, fehér szakállas bácsinak a tekintetével. Jóságos volt, nyílt és tiszta, és olyan kék, mint a menny kapuja. Nem tudom, milyen kifejezés ülhetett az arcomra, de a bácsi egyszeriben rám mosolygott és integetni kezdett nekem, mire én is lelkesen integettem neki vissza a távolodó jármű ajtajából.









2016. május 27.









Az ebédem "perecoldatot" tartalmazott.









2016. május 22.









"- De vajon létezik a valóságban is, vagy csak a képzelet műve?
- Ezt nem tudom - ismerte el a Bölcs. - De ha létezik, akkor van egy hely, ahol ugyanúgy lehet, mint bárhol másol."


/ Raymond Smullyan: A csúfolórigó nyomában/







2016. május 21.

halmai tamás: víznek víztől











"Isten nem vágyik nálad többre..."
















"... il n'y a rien au monde d'incompréhensible, quand on veut un peu se donner la peine de comprendre !"

/Gaston Leroux: Le parfum de la dame en noir/







 

2016. május 10.

szerinte én















"Ha madarat szeretsz, égbolt legyél, ne kalitka!" 

/Szabó T. Anna/

















"Voyez-vous, Sainclair ! Les imbéciles vont croire que je me fortifie pour me défendre. Eh bien, ce n'est là, qu'une pauvre partie de la vérité : car je me fortifie sutrout pour raisonner. Et si je bouche les brèches, c'est moins pour que Larsan ne puisse s'introduire que pour épargner à ma raison l'occasion d'une "fuite" ! Par example je ne pourrais raisonner dans une forêt ! Comment voulez-vous raisonner dans une forêt ? La raison fuit de toutes parts, dans une forêt ! Mais dans un château fort bien clos ! Mon ami, c'est comme dans un coffre-fort bien fermé : si vous êtes dedans, et que vous ne soyer point fou, il faut bien que votre raison si retrouve !"


/Gaston Leroux: Le Parfum de la dame un noir/








2016. május 7.

bíróság








Tájékoztattam a felpereseket, mi mindent kell bizonyítaniuk ahhoz, hogy pernyertesek lehessenek. Két nappal később elálltak a keresetüktől.

Mindig mondom én, hogy előbb gondolkozzunk, aztán pereskedjünk, csak hát ezt rajtam kívül nem hallja meg senki.








bíróság






Más Dimenzióban Mozgó Szobatársam feje fölött összecsaptak a hullámok. Rohangált egész nap ki-be a szobából, a reggelijét sem volt ideje megenni. Dél körülre a maga csendes kis módján nagyon megviseltnek látszott.

Én: - Hozzak neked valamit a boltból?
Más Dimenzióban Mozgó Szobatársam: - Étcsoki-bevonatos óriás rudit. Öt darabot.
Én: - Ha esetleg nincsen óriás rudi, csak kicsi, az is jó lesz?
Más Dimenzióban Mozgó Szobatársam: - Igen.
Én: - Ha csak kicsi van, hányat hozzak?
Más Dimenzióban Mozgó Szobatársam: - Tízet.








2016. május 6.

bíróság





Összefutok Csopvezzel a folyosón. Megkérdezi, mi van velem mostanság.

Én: - Képzeld, találtunk egy új személyiségi jogot!
Csopvez: - Igen? És ennek az általatok talált személyiségi jognak mi a neve?
Én: - Nem mondhatom meg, mert még nincs teljesen letisztulva.
Csopvez: - Értem. Hogy történik az ilyen, hogy egyszerre találtok egy új jogot?
Én: - Már egy ideje kattogunk egy problémán, és rájöttünk, hogy csak ez vezethet el a helyes megoldáshoz.









2016. április 26.

J. mesél






A táborban odajött édesanyámhoz egy cigányasszony, hogy jósolni szeretne neki. Édesanyám gyakorlatias asszony lévén rávágta:
- Nincsen pénzem. 
- Az nem számít, mert nekem mondanivalóm van. 
Jósolt az egész tábornak. Minden jóslata beigazolódott.






2016. április 23.

tartini: ördögtrilla-szonáta








"Egy éjszaka azt álmodtam, hogy az ördög alkudott a lelkemre. Minden sikerült nekem; újdonsült szolgám csak úgy leste kívánságaimat. Hirtelen ötlet sugallatára kezébe adtam hegedűmet, hadd lássam, hogyan boldogul vele. Legnagyobb meglepetésemre tökéletes biztonsággal kezdett játszani egy szonátát, amelynek nagyszerűsége legmerészebb képzeletemet is felülmúlta. Teljesen magával ragadott; lélegzetem elakadt, s ekkor - felébredtem. Felkaptam a hegedűmet és megpróbáltam utánozni azt, amit az imént hallottam. De hiába. Akkor írtam Az ördög szonátáját, amely bár a legjobb valamennyi művem között, mégsem érte utol azt, amely álmomban megszólalt."


















Amen.



2016. április 6.

tesz-vesz kórház









Elnézésemet kérte, hogy nem mehetek dolgozni.









bíróság







Az ügyvéd úr megállított a folyosón, és az aggkor őszinte lelkesedésével tört ki belőle, hogy ötven éve dolgozik a pályán, és az ilyen bírók (t.i.:) adnak neki erőt és hitet a folytatáshoz. A lelkemre kötötte, nehogy továbbadjam.
Elköszöntem, bementem a dolgozószobába, vettem egy üres ívet, és leírtam a folyosón elhangzottakat. A levelet beborítékoltam, és a lezárt borítékot megcímeztem-nak azzal, hogy azt szigorúan csak 2016. június 17. napjának végén bonthatja fel. 2016. június 17. napján lesz az ítélethirdetés.