A következő címkéjű bejegyzések mutatása: koron@vírus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: koron@vírus. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. szeptember 17.

 





Én: - Érdeklődni szeretnék, hogy Önöknél milyen oltásokat lehet kapni?
Telefonközpontos: - Mindet! Jöjjön, van itt mindegyik!
Én: - Modern@ is van?
Telefonközpontos: - Azt nem tudom, meg kell kérdezni....





2021. július 6.

 





Az idős bácsin maszk, a maszkon diszkréten és csöndesen a "kölcsönös odafigyelés" felirat. Egyedül ült maszkban a 74-es trolibuszon. Szolidaritásból kikerestem egyet a táskámból és én is feltettem. A magányos harcosoknak is néha szükségük van társakra. Még ha csak rózsaszín virágosokra is.






2021. március 18.

 





Mivel mindent teljesen máshogy láttunk, ezért egy idő után mindenről két fényképet készítettem: egyiket az ő nézőpontjából, másikat az enyémből. A képek között vékony sávú átfedés volt. Ahogy közöttünk is. A látottakat a táj tartotta össze. Minket nem: más volt a belső tájunk. Most Ő is a saját tájának az útjait járja, és én is a sajátjaimét. Lelkeink idegen földtől porosak.







2021. március 17.

 

 

 

 

 

Tegnap voltunk oltakozni. A kórház folyosóján összezsúfolódva vártunk, mint a heringek. Ha most nem kaptam el semmit, akkor soha. Egyik kollégánk találóan jegyezte meg, hogy a nyáj már megvan, az immunitás még nincsen.

 

 

 

 

 

2021. március 8.

 





Anyu: - Felhívott az orvos, hogy mehetek oltásra. Olyan régen történt már velem valami, hogy teljesen fellelkesültem, kiválasztottam a szép ruhámat, hajat mostam, mintha lakodalomba mennék.








2021. január 22.

 




- Végtére mit jelent, hogy új kocsit veszek vagy régit, vagy hogy milyen ruhákban járok, hogyan van felszerelve a lakásom...?

- Az erőfeszítéseid megjelenését fizikai síkon. Jó esetben. Semmi többet. Vagy kevesebbet.






2021. január 21.

G. mesél

 






Haverommal a hétvégén kicsit kiszakadtunk a városból, elmentünk tavakat nézni, sétálni a havas tájon. Már vagy másfél órája sétáltunk, amikor a semmiből egy lakberendezési boltba botlottunk. Ha már ott volt, bementünk. Haverom vett egy szőnyeget, meg egy polcos szekrényt, én egy hatalmas párnát, meg egy fém tartót. Ahogy megrakodva álltunk a kasszasorban, egyszerre röhögésben törtünk ki: akkor tudatosult bennünk, hogy az út másfél óra volt oda, és a visszaút is másfél óra lesz. Úgyhogy visszafelé polccal, párnával, szekrénnyel, szőnyeggel a vállunkon caplattunk a kocsi felé. 







2020. december 13.

 






- Az étkezdét Tündérkonyhának hívják. Korábban Boszorkánykonyha néven futott. 

- Tulajdonosváltás volt?








2020. december 5.










Miután megérkeztem, előhalásztam a táskából két narancsot és egy doboz Korpovit kekszet. Ő ezeket meglátva nevetve a konyhapultjára mutatott, ahol két narancs és egy doboz Korpovit keksz figyelt. Mindketten készültünk.










2020. december 3.

barátság a covid idején

 





Ajándékba Kapott Lelkibarátnővel megbeszéltük, hogy valahol találkozni fogunk. Aztán jöttek a covidos korlátozások. Én felajánlottam, hogy sétáljunk egy hatalmasat, de ő egész nap az óvoda kertjében állva fagyoskodott, ezért ragaszkodott ahhoz, hogy beüljünk egy plazába. Húztam a szám, de rendesen, viszont jobb ötletem nekem sem volt. A férje már vitt minket kocsival a Duna Plaza felé, én  meg nyüszögtem a hátsó ülésen, hogy ha van útközben valami kevésbé frekventált hely, inkább oda mennék. Lala egyszeriben fékezni kezdett és megkérdezte, nem akarunk-e beülni egy bútorboltba? Mi egyből rávágtuk, hogy igen. Az első kanyarnál kitett minket, mi meg beslattyogtunk az áruházba. Bent alig lézengtek. Kerestünk magunknak egy félreeső kanapét, lecuccoltunk, és végül ott beszélgettünk zárásig. Minden teljesült: meleg is volt, ülőhely is volt, biztonság is volt. Egyik legszebb covidos élményem. A jó barátságokban mindig van valami kreatívan-egyszerűen csodálatos.







bíróság

 




Amikor hat hónapja mindennap sírtam és már nem tudtam egyedül ülni a szobában, becuccoltam Gyógyító Lelkitárs Kolléganő szeretet árasztó jelenlétébe az irattárba. Copfos Kolléganő benézett oda, és meglátott minket maszkban, csöndben dolgozva ülni egymás mellett. Gyógyító Lelkitárs Kolléganő épp gépelt valamit, én meg egy aktával kucorogtam a sarokban. Ránk nézett, szeretettel elmosolyodott, és megkérdezte:

- Átjöttél melegedni egy kicsit?

Ezt Szeles-Gyakorlatias Kolléganő fél füllel meghallotta, majd mikor legközelebb összefutottunk,  készségesen felajánlotta, hogy hív szerelőt, ha nem működik a fűtés a szobámban.





2020. október 29.

pillanatképek koronavírus idején

 





Gyógyító Lelkitárs Kolléganő: - Lassan már több maszkom van, mint bugyim....






2020. április 25.

pillanatképek koronavírus idején







Tegnap beszéltünk skype-on Játszótéri szobatárssal. Először voltam nála vendégségben.









2020. április 17.

pillanatképek koronavírus idején







Anyukámat nagy nehezen rábeszéltem, hogy ne mozduljon ki otthonról, én fogok neki bevásárolni, hogy meglegyen mindene, amíg tart a kijárási korlátozás. Vittem neki két bevásárlószatyornyi élelmiszercikket. 
Amikor megérkeztem, Ő már előre összekészítet csomaggal várt:
- Ebbe a tejfölös dobozba levest készítettem be neked, meg találtam itthon régen elrakott padlizsánkrémet, az abban az üvegben van, és itt van még egy adag pesto is....
Hazafelé sem volt sokkal könnyebb a csomagom. Fogyott is, maradt is. Ilyen, amikor anyukámmal gondoskodni próbálunk egymásról.
 



















Reggel pont azon merengtem, hogy iskolás korunkban folyamatosan hívogattuk egymást a leckék, történések, programok miatt, ma meg ez már nem téma. Ekkor megcsörrent a telefonom. Angolosan új szobatárs keresett, hogy pontosan mit hogyan kellene csinálni a munkahelyen. Amikor megemlítettem neki, hogy éppen valami ilyesmi járt a fejemben, ő is mondta, hogy mostanában olyan érzése van, mintha iskolás lenne. Néha nyári szüneten van, néha meg veszi a hátizsákot, beleteszi az aktuálisan elkészített aktákat, kicsi drukk a gyomrában, hogy mindent jól végzett-e el, hogy fogják fogadni a munkahelyen, aztán berakja a fülébe a fülhallgatót, amin ma is ugyanazokat a számokat hallgatja, mint harminc évvel ezelőtt.












2020. április 10.









Az idei húsvét miséinek csendjét nem visszük ki az utcára. Bent marad az otthonokban. Nem vagyunk méltók, hogy hajlékunkba jöjjön. Ő mégis jön. És marad.










2020. április 8.

pillanatképek koronavírus idején







Az idős néni babakocsiban vitte sétálni a kutyáját. Gondolom, hogy ne kelljen minden reggeli kiruccanás után megfürdetni. A kutyus büszkén figyelt ki az ülésből.











2020. április 6.

pillanatképek koronavírus idején






Anyukámmal kitaláltuk, hogy minden nap elmesélünk egymásnak egy emléket. Bármit. Ami hozzáad a családi történethez.











pillanatképek koronavírus idején








Bevásároltam anyukámnak vagy jó két hétre előre. Olyan nehezek voltak a szatyrok, hogy öt-tíz méterenként meg kellett velük állnom. Meg az egész nap is nehéz volt, a munka is, a boltban is, a BKV-n is. Egyik szusszanásnál egyszercsak valaki megszólított a hátam mögül. Megfordultam. Egy pár állt mögöttem tisztes távolságban. Mondták, hogy gondolják, hogy hozzátartozónak viszem a csomagokat, ők is ebben a cipőben járnak, ha megengedem, segítenek elcipelni egy darabig. Azt hiszem, az ilyen pillanatokért éri meg embernek lenni. Mindkét oldalon. 











2020. április 4.

pillanatképek koronavírus idején







Idén nyáron nemcsak a szemüveg, de a szájmaszk helye is látszódni fog a szépen lebarnult arcunkon. Mártmint azok arcán, akik nem maradtak otthon.