2021. szeptember 17.
2021. július 6.
2021. március 18.
Mivel mindent teljesen máshogy láttunk, ezért egy idő után mindenről két fényképet készítettem: egyiket az ő nézőpontjából, másikat az enyémből. A képek között vékony sávú átfedés volt. Ahogy közöttünk is. A látottakat a táj tartotta össze. Minket nem: más volt a belső tájunk. Most Ő is a saját tájának az útjait járja, és én is a sajátjaimét. Lelkeink idegen földtől porosak.
2021. március 17.
2021. március 8.
2021. január 22.
2021. január 21.
G. mesél
Haverommal a hétvégén kicsit kiszakadtunk a városból, elmentünk tavakat nézni, sétálni a havas tájon. Már vagy másfél órája sétáltunk, amikor a semmiből egy lakberendezési boltba botlottunk. Ha már ott volt, bementünk. Haverom vett egy szőnyeget, meg egy polcos szekrényt, én egy hatalmas párnát, meg egy fém tartót. Ahogy megrakodva álltunk a kasszasorban, egyszerre röhögésben törtünk ki: akkor tudatosult bennünk, hogy az út másfél óra volt oda, és a visszaút is másfél óra lesz. Úgyhogy visszafelé polccal, párnával, szekrénnyel, szőnyeggel a vállunkon caplattunk a kocsi felé.
2020. december 13.
2020. december 5.
2020. december 3.
barátság a covid idején
Ajándékba Kapott Lelkibarátnővel megbeszéltük, hogy valahol találkozni fogunk. Aztán jöttek a covidos korlátozások. Én felajánlottam, hogy sétáljunk egy hatalmasat, de ő egész nap az óvoda kertjében állva fagyoskodott, ezért ragaszkodott ahhoz, hogy beüljünk egy plazába. Húztam a szám, de rendesen, viszont jobb ötletem nekem sem volt. A férje már vitt minket kocsival a Duna Plaza felé, én meg nyüszögtem a hátsó ülésen, hogy ha van útközben valami kevésbé frekventált hely, inkább oda mennék. Lala egyszeriben fékezni kezdett és megkérdezte, nem akarunk-e beülni egy bútorboltba? Mi egyből rávágtuk, hogy igen. Az első kanyarnál kitett minket, mi meg beslattyogtunk az áruházba. Bent alig lézengtek. Kerestünk magunknak egy félreeső kanapét, lecuccoltunk, és végül ott beszélgettünk zárásig. Minden teljesült: meleg is volt, ülőhely is volt, biztonság is volt. Egyik legszebb covidos élményem. A jó barátságokban mindig van valami kreatívan-egyszerűen csodálatos.
bíróság
Amikor hat hónapja mindennap sírtam és már nem tudtam egyedül ülni a szobában, becuccoltam Gyógyító Lelkitárs Kolléganő szeretet árasztó jelenlétébe az irattárba. Copfos Kolléganő benézett oda, és meglátott minket maszkban, csöndben dolgozva ülni egymás mellett. Gyógyító Lelkitárs Kolléganő épp gépelt valamit, én meg egy aktával kucorogtam a sarokban. Ránk nézett, szeretettel elmosolyodott, és megkérdezte:
- Átjöttél melegedni egy kicsit?
Ezt Szeles-Gyakorlatias Kolléganő fél füllel meghallotta, majd mikor legközelebb összefutottunk, készségesen felajánlotta, hogy hív szerelőt, ha nem működik a fűtés a szobámban.
2020. október 29.
pillanatképek koronavírus idején
Gyógyító Lelkitárs Kolléganő: - Lassan már több maszkom van, mint bugyim....