Ha az embereknek a lelkét igyekszel meglátni, az egész világ végtelenül izgalmassá válik!
Ma egyik kollégám hosszan és türelmesen, többszörös ismétlésben ecsetelte a telefonban a kamionsofőrnek, hogy ha a munkáltató tiltja, nem viheti fel a kiskutyáját a járműre. Nagyon nem akarta megérteni, hogy a kiskutyája nélkül kell utaznia. Kb. 15 perces győzködést követően elnézést kért, hogy alkalmatlankodott a kérdésével. Kolléganőm megnyugtatta, hogy nem alkalmatlankodott, azért vagyunk, hogy ilyen kérdéseket válaszoljunk meg ügyfeleinknek...
Egyébként szívmelengető volt hallgatni a beszélgetést. Lelki szemeim előtt egy nagyon cuki pici kutya jelent meg vagányan ülve a kamion első ülésén. Kicsi füleit lobogtatta a szél.
Kerestem az avokádót az önkiszolgáló mérlegen, de sehogy sem találtam. Végül segítséget kértem az eladótól, aki tájékoztatott, hogy azért nem találom, mert az avokádó nem zöldség, hanem gyümölcs.
Tegnap a Ligetben mindenki Mikulás vagy rénszarvas jelmezben sétáltatta a kutyáját. Két mozzanat hagyott nyomot bennem. Az egyik képben két lány beszélgetett gondterhelten, komoly arckifejezéssel, miközben a kutyus agancsokkal a fején kotort előre az úton. A másik esetben egy kis csivava lépdelt öntudatosan Mikulás jelmezben. Kis sapka volt félrecsapva egyik fülén, volt még rajta kabátka és minden lépésnél villogott egyet.
Ahogy kiléptem a kapun, a járdán finom hóréteg fehérlett, egy anyuka a kulcsot kereste, míg az apuka tologatta a babakocsit fekete keréknyomot hagyva az aszfalton. Aztán körbenéztem, és sehol máshol nem volt hó, csak a mi kapunk előtt. Időbe telt, amíg leesett, hogy feltehetőleg a szomszédos olasz étterembe szállítottak lisztet, és egy zsák szakadhatott ki cipelés közben.
Isten ma így adott havat advent második vasárnapján.