könyvek



  • Kolozsi Angéla: Emília és az angyal, akit Körmöczi Györgynek hívnak
A szomorúsággal nincs mit kezdeni: meg kell várni, amíg elmúlik. Az angyal ilyenkor nem is tehet mást. Csak üldögél a védenc mellett, azért, hogy ne legyen egyedül - lehelte a puttócska.



  •  Emiliai írók antológiája: Vidám vigasztalanok
Úgy állunk a világhoz, mintha kemény fából faragtak volna minket, méltósággal és következetesen, ahogy tanították, hogy így jó. És mikor elesünk, mert elesünk, egyedül esünk el, a szobánkban. És egy kintről jövő sosem mondaná meg, mikor látja, hogy egy harmincfős társaságot szórakoztatunk és lambruscót iszunk és hülyeségeket beszélünk, sosem mondaná meg, hogy ököllel verjük a falat, mikor hazamegyünk.



  • Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Feljegyzések az egérlyukból
... mert mindnyájan elszoktunk az élettől. Hisz már odáig jutottunk, hogy az igazi, az "eleven életet" majdnem szolgálatnak, kis híján robotnak tekintjük. Tudom, hogy önök most megharagusznak rám emiatt: csak magáról beszéljen, a maga nyomorult életéről ott abban az egérlyukban, de ne merje azt mondani, hogy : "mi mindnyájan".



  • Ljudmila Ulickaja: Életművésznők
Irene könyökét az asztalra, arcát pedig a tenyerébe támasztva ült. Poharát a jobb kezében fogta. Felvett néhány kártyalapot, aztán a színükkel fölfelé az asztalra dobta őket. "Szóval te mindig tudod, mi hogyan fog végződni?" Irene szétöntötte az első üveg maradékát. Felnevetett, és megvonta a vállát.


  • Salvador Dalí: Egy zseni naplója
Reggelenként ébredéskor egy fenséges gyönyörrel kísérletezem, amelyet ma próbálok ki először: hogy Salvador Dalí vagyok, és bámulva kérdezem meg magamtól, hogy miféle csodákat fog ma csinálni ez a Salvador Dalí. És mindennap mind kevésbé fér a fejembe, hogyan élhet úgy az ember, hogy nem Gala, és nem Salvador Dalí.




  • Nacsinák Gergely András: A szem böjtje
A "szem böjtje" kifejezés az orthodox keresztény festészeti hagyományban azt az időszakot jelöli, amelyet a művész elmélyült felkészüléssel tölt el: a földi látványok uralma alól igyekszik kivonni magát, hasonlatosan a testi böjthöz, amikor a gyomor egy időre megpihen, és az egész test elcsendesül.


  • Raymond A. Moody: Élet az élet után/ Gondolatok a halál utáni életről
Mit jelent meghalni? Az utóbbi években nagyon sok olyan személlyel találkoztam, akikkel valami olyan történt, amit én "halál-közeli-élmény"-nek neveznék. A különböző személyek tapasztalataiban feltűnően nagy a hasonlóság.

     
  • Alexandra Dumas: Monte-Cristo grófja
"Az életben csak egyetlen komoly dolog van: a halál. Minél több embert látunk meghalni, annál könnyebben nyugszunk bele a halál gondolatába." És a gróf nevetésben tört ki, de olyan félelmetes nevetésben, amely arról tanúskodott, hogy borzasztó sokat kellett szenvednie, míg eljutott addig, hogy így nevessen.


  • Salvador Dalí: Salvador Dalí titkos élete
Homályosan tudtam, azt játszom, hogy zsenivé válok. Ó, Salvador Dalí, most már tudod! Ha zsenit játszol, azzá válsz!


  • Déry Tibor: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról
Meg akartam találni Esztert, mielőtt megfázik, tüdőgyulladást kap, éhen hal, valaki leüti, vízbe fullad, elgázolják, erőszakot követnek el rajta. Mielőtt szájába nyomják az első marihuánacigarettát, vagy májgyulladást kap egy sterilizálatlan fecskendőtől. De mindig távollétemben nevetett, s mindig abban a résben suttogott, amelyből hiányoztam.


  • Salvador Dalí: Elrejtett arcok
Bizarr szenvedély fűzte össze Hervé de Grandsailles-t és Solange de Clédát. Öt esztendőn át folytattak egymás ellen egyre idegesebb hódítási hadjáratokat, és közben tudták: a másik a legcsekélyebb vallomást vagy gyengédséget is kegyetlenül megtorolná.



  •  Italo Calvino: Ha egy téli éjszakán egy utazó
Ön azt hiszi, minden történetnek kell, hogy eleje és vége legyen?


  • Milan Kundera: Lassúság
... mintha egy hangversenyen előadnák Beethovennek mind a százharmincnyolc művét, de mindegyikből csak az első nyolc taktust. Ha tíz év múlva megismételnék a hangversenyt, akkor már csak a legeslegelső hangokat játszanák el. Húsz év múlva pedig Beethoven egész zenéjét egyetlen hosszú, éles hangban foglalnák össze, s ez ahhoz a végtelen, nagyon magas hanghoz lenne hasonlatos, amit süketsége első napján hallott.


  • Italo Calvino: Marcovaldo avagy a városi évszakok
Kétszer egymás után szokta megnézni a filmet, és csak akkor jött ki a moziból, amikor zárni készültek.


  • Virginia Woolf: Flush
A nevelés, melyet Flush a Wimpole Street-i hátsó szobában kapott, egy közönséges kutyára sem maradt volna hatástalan. Miss Barrett egyébként minden tőle telhetőt megtett, hogy még finomabbá, még simulékonyabbá nevelje. Egy szép napon leakasztotta az ablak mellől hárfáját, s megkérdezte Flushtól, mi a véleménye: vajon élőlény-e a hárfa, melyből a zene árad?


  • Laurence Olivier: Egy színész vallomásai
Áldj meg, Olvasó, mert vétkeztem. Utolsó gyónásom óta - s annak több mint ötven éve - a következő bűnöket követtem el...


  • Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
A férfi reszkető és ünnepélyes mozdulattal a szívére szorította a kalapját. "Fermina - mondta -, több mint fél évszázadon át erre az alkalomra vártam, hogy örök hűségemet és nem múló szerelmemet újra csak esküvel bizonyítsam önnek." Fermina Daza első indulatában meg akarta átkozni, hogy így meggyalázza a házát, amikor az ura még ki sem hűlt a koporsóban.


  •  Ottlik Géza: Hajnali háztetők
Ülő férfit ábrázol, aki hegedül a mellette ülő ruhátlan, szőke lánynak, bal lábánál pedig egy felöltözött nő ül a földön és hallgatja a hegedűszót. "Hegedülő férfi, ülő akt és egy titkos prostituált képmása". Aztán Lőcs elvtárs üzente, hogy változtassam meg a címet. Pedig ez már a harmadik volt, mert az elsőt, "H. P. arcképe két feleségével", s a másodikat, "Égi és földi szerelem", szintén meg kellett változtatni. Aztán dühösen kihúztam, és odafirkantottam: "Hajnali háztetők!"


  • Prágai Tamás: Pesti Kornél
Közben nagyjából összejött a péntek esti társaság.  Pékh, az alanyi költő, aki botanikával és Hegellel foglalkozik. Kéry, egy másik költő, aki történelmi drámát ír. Döme, aki nem ír semmit, de mindenki bízik benne, hogy egyszer majd írni fog. Zsazsa, akiről annyit lehet tudni, hogy a Sanyi barátnője volt. (Sanyit viszont nem ismeri senki.)


  • Charles Dickens: A Christmas Carol
I am here tonight to warn you, that you have yet a chance and hope, Ebenezer. You will be haunted by Three Spirits. Expect the first tomorrow, when the bell tolls one. Expect the second on the next night at the same hour. The third upon the next night when the last stroke of twelve has ceased to vibrate. Without their visits you cannot hope to shun the path I tread - said the Ghost of Jacob Marley.


  • Fejes Endre: A hazudós
"Van egy barátom - mondta Vigyori -, kopott ruhájú, vékony legényke... a kalapácsot sem bírná el... De akármilyen erős emberre ránéz, az lesüti a szemét." "Miért? - csodálkozott a kislány. - Miért félnek tőle?" " Mert sohasem hazudik." 


  • Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül 
"Kérem, tanár úr - szabadna egy percre? Bizonyára méltóztatik ismerni Kant diszciplínáit, tér- és időérzékletünk formáiról... mint orvos, lehetségesnek tartja tanár úr, hogy időérzékletünk adottság, amely a szemlélettől függetlenül, vagy pedig a posteriori..." Megveregette a kezem. "Na látom, egész jól van." És gyorsan kiment.


  • Marguerite Duras: L'amant
Elle était accoudée au bastinage comme la première fois sur le bac. Elle savait qu'il la regardait. Elle le regardait elle aussi, elle ne le voyait plus mais elle regardait encore vers la forme de l'automobile noire. Elle avait pleuré. Elle l'avait fait sans montrer ses larmes, parce qu'il était chinois et qu'on ne devait pas pleurer ce genre d'amant.


  • Oscar Wilde: The picture of Dorian Gray
He had uttered a mad wish that he himself might remain young, and the portrait go old; that his own beauty might be untarnished, and the face on the canvas bear the burden of his passions and his sins. And, yet, there was the picture before him, with the touche of cruelty in the mouth.


  • Rainer Maria Rilke: Malte Laurids Brigge feljegyzései
Én már gyerekkoromban idegenkedtem a zenétől; nem azért, mert nagyobb erővel emelt ki önmagamból, mint bármi más, hanem mert észrevettem, hogy nem ugyanoda helyez vissza, ahol rám talált, de valahol mélyebbre, még korántsem végleges belső tájak közé.


  • Márai Sándor: Egy polgár vallomásai
A "nyugati kultúra" kicsit lógott rajtunk, mint a frakk a négeren... a "Nyugat" valami más, mint Anatole France művei, Ady benyomásai, francia divatlapok és bajuszpedrők, történelmi leckék az iskolában, s rosszul kiejtett francia szavak...


  • Bodor Béla: Városablak 
"Az auktori beszédmód a moralizálás ballasztjával tette próbára a lírai alapnyelv teherbírását - jelentett ki az irodalmár egy végtelen gondolati kör közepén, és hirtelen a lány felé fordult. - Nemde, kisasszony?" "Minálunk, falun ennyire nem volt súlyos."


  • Oscar Wilde: A boldog herceg és más mesék
De mielőtt szétnyitotta volna a szárnyait, ráhullott a harmadik csepp. Ekkor nézett fel. A herceg szeme könnyben úszott, és a könnyek végigcsorogtak arany orcáján. A kis fecskét elöntötte a szánalom. - Ki vagy te? - kérdezte. - Én vagyok a boldog herceg. -Teljesen eláztattak a könnyeid.


  • Karel Capek: Elbeszélések
Különös bűnözői vagy jogászi tehetsége volt; ha valamelyik újságíró megkínálta egy virzsiniával, meg egy pohár sörrel, akkor lehunyta a szemét, néhányat szippantott a szivarból, és elkezdte ecsetelni a leggyönyörűbb és legkülönösebb bűnesetet, amilyet csak valaki kigondolhat.


  • Edgar Allan Poe Összes művei
Hány perce, hány órája, hány napja, hallottam! -de nem mertem -ó, szánj meg engem, oly nyomorult vagyok! -nem mertem beszélni! Elevenen tettük őt a sírba! Nem mondtam, hogy az érzékeim nagyon élesek? Most bevallom neked, hogy hallottam már az első gyönge mozdulatait is. Hallottam - hány, hány napja hallottam -, de nem mertem beszélni!


  • Friedrich Dürrenmatt: A bíró és a hóhér
Azért épült, hogy találkozzunk önmagunkkal a borzalmak legmélyén, azzal tanított meg belátni korlátaimat, hogy föltárta előttem nagyságát. Tehetetlenségemet a hatalmából tapasztaltam meg, tökéletességét pedig a vereségemből. Emberek vagyunk, nem istenek.


  • Bartis Attila: A séta
És megteheti, ez az őrület benne, pedig a tehetsége csak másodlagos. A halálfélelme az, ami irigylésre méltó. Külön világokat épít és kihal belőlük, hogy az elmúlást begyakorolja.


  • Bartis Attila: A kéklő pára
Elsőnek a meggyfáról cibálta le a postáskisasszony táskáját, mert az tűnt a legizgalmasabbnak, majd begyűjtött a körtefáról két pokrócot, a nyári konyha tetejéről egy cserepes művirágot meg egy Lenin-kötetet, az ecetfáról szentképet a Stációk sorozatából.


  • John Roland Reuel Tolkien: A babó
Bátrabb tettet soha nem hajtott végre,mint mikor innen is tovább ment. Ehhez képest mind azok a félelmetes dolgok, amik még estek vele, semmiségek voltak. Igazi harcát abban az alagútban egyedül vívta, mielőtt felmérhette, miféle rettentő veszély vár még rá.


  • Joanne Kathleen Rowling: Harry Potter
És Dumbledore tudta, hogy ő, Harry nem fogja elbliccelni a feladott leckét, addig megy, amíg az út végére ér - még ha az egyben az ő életének a vége is... mert Dumbledore vette a fáradságot, és kiismerte őt.


  • Szabó Magda: Für Elise
A te játékaid másképpen voltak morbidak, mint az enyémek, de semmivel sem kevéssé. Cili rosszabbul van, semhogy komédiázni tudna. Én alakítok helyette. Sose kérdezze meg tőlem riporter, nekem mit üzen Elise éneke, mert ha válaszolok, elejti a mikrofont.


  • Milan Kundera: A nevetés és felejtés könyve
Semmi sem elviselhetetlenebb, mint elszalasztani egy embert, akit szerettünk, mint elszalasztani tizenhat ütemet, a végtelen lehetőségeinek belső világegyetemét. Ez a regény a nevetésről és a feledésről, a feledésről és Prágáról, Prágáról és az angyalokról szól.


  • Gabriel García Márquez: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája
Sokan tudták már, hogy Santiago Nasart meg fogják ölni. Don Lazaro Aponte ezredes integetett neki. Amador atya se aggódott érte. Az a kérdés sem ötlött fel senkiben, vajon Santiago Nasar tud-e a dologról, mert elképzelhetetlennek tartották, hogy ne tudjon róla.


  • Hunyady Sándor: Kártyaaffér, hölgykörökben
Nem volt tisztában magával. Nem tudta, kicsoda. Hős? Zsugori? Vagy csak gőgje fél attól, hogy nevetségessé legyen? Csöndesen leült a korzó egyik székén. Levette a kalapját, és büszke arcát a nap felé fordította, az ősz anyagtalan tisztaságú fénye és melege felé.


  • Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak
Reggel felébredtem, arra gondoltam, kellemes, könnyű napom lesz... Még alig múlt négy, és már kifelé hajítanak egy idegen űrhajóról, hat fényévre a Föld füstölgő maradékától! - Elég legyen a pánikból! -Ki beszél itt pánikról? Ez még csak a kulturális sokk.


  • Gilbert Keith Chesterton: Az ember, aki csütörtök volt
-Esküdjön meg, hogy amit most elárulok Önnek, soha nem fogja felfedni, különösen a rendőrségnek nem.Ha vállalja ezt az önmegtagadást, viszonzásképpen megígérhetem, hogy igen szórakoztató estében lesz része.


  • Irving Stone: Michelangelo
Ott állt Óriásai közt, törpének tetszett a kilenc láb magas márványoszlopok között. És mégis: mind a négy meghajolt a művész ereje, alkotó lendülete, száguldó kalapácsa, vésője előtt, mely négy pogány istenséget teremtett egy keresztény főpap síremlékére.


  • Lewis Carroll: Alice Tükörországban
Alice-t az alvó Fekete Királyhoz vezették. -Most épp álmodik, és tudod-e, miről? -Azt senki se tudhatja. -Hát rólad! És ha már nem álmodna rólad, mit gondolsz, hol lennél? Sehol se. Csak álomkép vagy. Tudod jól, hogy nem vagy igazi. -De igazi vagyok! -Alice sírva fakadt


  • Lewis Carroll: Alice Csodaországban
Az első tanú a Kalapos volt. Egyik kezében teáscsésze, a másikban vajas kenyér. - Ezer bocsánat, felség, hogy így állítok be, de nem tudtam meginni a teámat.- Meg kellett volna innod-mondta a Király.-Mikor kezdted el inni?- Április elsején, ha nem tévedek.


  • Dr. Csernus: Bevállalja?
Túl kell esni az egészen. Félsz. Persze, hogy félsz, mert dönteni kurva nehéz, és ráadásul az eredmény is váratni fog magára. A döntést neked kell meghoznod. Egyedül. Mert iszonyatosan kevés eséllyel indulnak azok, akik helyett mások döntenek.


  • Alberto Moravia: Az unalom
Szüntelenül ott volt előttem, a dombon, a völgyben, de amikor elértem, már nyomát se találtam. Minden pillanatban pontosan tudtam, hogy Cecília ott ül mellettem, közel van, egyszersmind megfoghatatlan. Minden eddiginél erősebben éreztem, nem tudom birtokomba venni.


  • Örkény István: Tóték
Én legszívesebben reggelig hajtogatnám a dobozokat - mondta Varró őrnagy. A koránfekvéshez szokott Tót kezében szétroppant egy doboz. Nagy erőfeszítéssel elmosolyodott. - Én is csak most kezdek belejönni...


  • Gádor Béla: Ideges emberek
Minden Áronék sokat vannak a levegőn, és mélyen, tervszerűen lélegeznek: - Ernőke, lélegezz nagyokat, mert mindjárt kapsz egy pofont. Ernőkének kiguvad a szeme a nagy igyekezettől.


  • John Rolnad Reuel Tolkien: A Gyűrűk Ura
Nem Gollam döntött, Frodó, hanem maga a Gyűrű. Lecsúszott Isildur kezéről, és elárulta őt, aztán Déagolt, utána Gollam következett. De a Gyűrű elhagyta: vissza akart jutni gazdájához. De olyasvalaki találta meg, akire a legkevésbé gondolt: Bilbó a Megyéből.


  • Klaus Mann: Mefisztó
Ujjonghatnak az angyalok Isten trónja körül -semmit sem tudnak az emberről. A pokol nem fukarkodott, az alvilág fizetett... Talán gratulált? Lehet. - De rajtam a bélyeg. Eladtam magam.-...hogy is hívják? -Höfgen, Hendrik Höfgen. Mindig hazudik és soha. Színész.


  • Charles Baudelaire: Le Spleen de Paris
Celui qui regarde au-dehors á travers une fenêtre ouverte ne voit jamais autant de choses que celui qui regarde une fenêtre fermée. Je suis la plus solitaire des humains, privée d'amour et d'amitié. Oui je vois l'heure. Il est l'Éternité.


  • Virginia Woolf: Mrs. Dalloway
És mégis:hogy csakugyan egyik nap jön a másik után, szerda, csütörtök, péntek; hogy az ember reggelente felébred; sétálni megy a parkba, találkozik Withbreaddel, s ezek a rózsák. De az ajtó félig nyitva volt, mögötte ott állt Miss Killian: vízhatlan kabátban.


  • Thomas Mann: Mario és a varázsló
Az a képesség, hogy túllépjünk önmagunkon, eszközzé legyünk, a legfeltétlenebbül és legteljesebben engedelmeskedjünk, csak fonákja a másiknak, hogy akarjunk és parancsoljunk; mindkettő egy és ugyanazon képesség; parancsolás és engedelmesség egylényegűek.


  • Mikszáth Kálmán: Különös házasság
Most már világosan látott Buttler. Ez nem tréfa többé. A pap nem veszi fel az egyházi ruhát olcsó tréfáért. Itt bűn készül, borzasztó bűn.


  • Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Egy nevetséges ember álma
Minden mindegy lenne nekem vagy nem? Ezek meddő és fölösleges kérdések voltak, mert a revolver már ott feküdt előttem. Tudtam, hogy még azon az éjszakán biztosan agyonlövöm magam. Könyörögtem nekik, hogy feszítsenek keresztre. Igen, megrontottam mindnyájukat.


  • Jókai Anna: A feladat
Csak így tudok szeretni: egyik oldalról a súlyt a másikra dobva. Úgy nyerni az egyik oldalon, hogy a másikon semmit sem veszíteni: törvénytelen. Hivatást nem cserélünk. A mesékben sem lehet csak úgy átültetni a szereplőket egyik történetből a másikba.


  • Moldova György: A változások őrei
-Nagy a nyomás alulról, valakit fel kellett áldozni, hogy lecsöndesedjenek. -És miért pont engem? -Mert téged javasoltak felülről. -Nem teszem meg azt a szívességet ellenségeimnek, hogy önként félreállok. Igenis, tisztelt ellenségeim piszkítsák be a kezüket.


  • Moldova György: Malom a pokolban
Csak azért akartam találkozni magával, hogy megmondjam, maga volt az egyetlen ember, aki ebben a perben becsületesen viselkedett. Maga egészen biztos nem fog keresni engem, én se magát, mégis biztos, hogy nem utoljára látjuk egymást.


  • Ernest Hemingway: Akiért a harang szól
Senki sem különálló sziget; minden ember a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel. Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.


  • Kosztolányi Dezső: Aranysárkány
Nevetséges volt? Föltétlenül az volt. Elsősorban azért, mert ember volt, és minden ember nevetséges... Tudja, hogy kik voltak az első pedagógusok? Rabszolgák voltak. A szeretet rabszolgái. Azoknak a tragédiája csöndesebb, kevésbé érdekes.


  • Emil Ajar: Előttem az élet
-Élhet-e az ember szeretet nélkül, Hamil úr? - Nagyon fiatal vagy, és jobb, ha nagyon fiatal korában bizonyos dolgokról nem tud az ember.


  • Victor Hugo: A nyomorultak
Már nincs számára középút, mostantól fogva, ha nem lesz a legjobb ember, akkor a legrosszabbá züllik, a püspöknél is magasabbra kell emelkednie, vagy a gályarabnál is mélyebbre bukik. "Megígérted, hogy becsületes ember leszel. Megvásárolom a lelkedet."


  • Joris-Karl Huysmans: A különc
Az ebédeket fekete abroszon szolgálták fel, az elrejtett zenekar gyászindulókat játszott, a vendégeket meztelen néger nők szolgálták ki, kik könnyekkel meghintett papucsokat hordtak. Úgy gondolkozott, hogy a képzelet könnyen pótolhatja a tények durva valóságát.



  • Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű
Egymás szívének szegeztük a pisztolyt, és egymás arcába néztünk. Egyszerre mindkettőnk szeméből záporozni kezdett a könny, és megremegett a kezünk... mind a kettőnké egyszerre. Az a nő őrült. Te esetleg megölöd, és ő ezt most már túlságosan is jól tudja.


  • Balázs Béla: A kékszakállú herceg vára
Judit: -Csöndes, fehér tavat látok. Mozdulatlan, fehér tavat. Milyen víz ez, Kékszakállú? Kékszakállú: -Könnyek, Judit, könnyek, könnyek.


  • Szabó Magda: Az ajtó
Kiszolgáltattad őt, a tiszták tisztáját, titkával együtt, holott védened kellett volna bármi áron, hiszen te vagy a földön az egyetlen, aki szava rábírta, hogy kinyissa az ajtót. Júdás vagy, elárultad.


  • Szabó Magda: Az őz
Találd ki, mondtam a szememmel, rettenetes kitöréseimmel, találd ki, hiszen szeretsz, hogy van valami, amit nem tudok kimondani; magadtól kell felépítened a házat, amit sose láttál, és mindent, és magadtól kell rájönnöd, hogy gyűlölöm és miért gyűlölöm Angélát.


  • Benedek István: Ideges emberek
Jó, de azért a többi embernek egyéb dolga is van, mint hogy a te életedet elrontsa. A mártír-barrier arra való, hogy elfedje a lélekben mindazt, amin változtatni kell. Ha az orvos beéri azzal,hogy együtt szörnyülködik paciensével,nem jut el a problémához.


  • Denise Bonal: Les pas perdus
Lieu des au-revoir et des adieux,lieu de toutes les interrogations et de tous les espoirs, lieu des larmes chaudes et des mains jointes et des serments hâtifs, lieu des paroles qu'on n'oubliera jamais et des baisers donnés pour la vie, voici la gare...


  • Sarkadi Imre: Bolond és szörnyeteg
Néztem az asszonyt... úgy néztem, hogy ne jöjjön zavarba, de vegye észre, hogy nézem. Egymásra néztek elmosolyodva a férjével. Rögtön arra gondoltam, hogy állapotos. A feladat szép és izgalmas: elcsábítani ezt az asszonyt rokonszenves, halk férje mellől.


  • Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom
Legközelebb én is másképp csinálnám. Csak hát nincs legközelebb. Ádám és Éva is nyilván fenemód bánta, hogy kiűzték őket a paradicsomból - de hát segíteni már nem lehetett rajta. Olyasmi volt ez, gyilkosság.


  • Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
Margarita sápadtan, tátott szájjal nézte, amint odalenn a koporsó meg az akasztófa eltűnnek a postafülke oldalbejáratában. El vagyok ragadtatva! A királynő el van ragadtatva. Mind el vagyunk ragadtatva.


  • Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
Én... én elhatároztam, hogy merek, és öltem... De csak merni akartam, Szonya, ezért tettem! És azt hiszed, az öregasszonyt öltem meg? Magamat öltem meg, nem azt az anyókát!


  • Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos
Akkor elvesztettem mindent, mindent... s mikor kijövök a játékteremből, akkor veszem észre, hogy a mellényzsebemben még egy forint van elbújva... és visszafordultam.


  • Jókai Anna: Napok
A napokra is emlékszem. Megsűrűsödik az idő, amikor történik valami. Valami igazán. Én akartam valamit. Tudom, hogy akartam. És erősebb voltam, mint más... Régóta nem tudok várni semmire, vágyni, igen, vágyódni, mint gyermekkoromban.


  • Márai Sándor: Vendégjáték Bolzanóban
A művész nem tud kitérni műfaja hívása elől. Egy éjszaka érlelj meg mindent, ami két ember között megérhet, s fejezz be mindent, amit két ember között egy napon be kell fejezni. - És mi lesz, ha nem sikerül a mutatvány? - Akkor kontár vagy, Giacomo.


  • Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét
Ha azt mondaná ezeknek, hogy egészen nagy vagyonhoz jutnának, de mocskos úton, viszont erről senki nem tudna, mit gondol, kellene-e nekik a vagyon? ...Soha ne feledkezzen meg arról, hogy az emberek becsülni is képesek önmagukat... Tud ennél veszélyesebbet?


  • Kosztolányi Dezső: Esti Kornél
Mi is történt? Várj csak. Voltaképp semmi. A legtöbb emberrel alig történik valami. De sokat képzelődtem. Nemcsak az az igazság, hogy megcsókoltunk egy nőt, hanem az is, hogy vágyakoztunk rá, s meg akartuk csókolni. Sokszor maga a nő a hazugság, és a vágy az igazság.


  • Gabriel Gacía Márquez: Száz év magány
Kristálytiszta káprázatukban nemcsak a saját álomképeiket látták, hanem azt is látta mindenki, hogy mit álmodik a másik.


  • Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
Tudta, hogy a helyzet, amibe került, megbocsáthatatlan, mert alapja a teljes egyenlőtlenség. Átvillant az agyán, hogy ebben a bőröndben van Tereza élete.


  • Szerb antal: Utas és holdvilág
Ha ketten vagyunk, nem vagyunk ketten. Tamás minden pillanatban itt lehet. És most már Ervin is...Nem tudok veled együtt lenni, Mihály. Éva, te ölted meg Tamást!


  • Henryk Sienkiewicz: Quo vadis
Sokáig csend volt, majd az aggastyán zokogástól szaggatott hangon megkérdezte: "Quo vadis, Domine?" "Ha te elhagyod népemet, én Rómába megyek, hogy újra megfeszítsenek." Az apostol egy szót sem szólva visszafordult. "Quo vadis, Domine?" - kérdezte a legény. "Rómába" - felelte az apostol.


  • Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame:
Minden gonosz indulatot felkavart szíve mélyén, s ismerte fel, hogy mindez a gyűlölet, gonoszság nem egyéb, mint megromlott szerelem. S ha ilyen alkatú ember papnak megy, ördöggé válik.


  • Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek
Az inkvizítor elhallgat és egy ideig várja, hogy válaszoljon a foglya. Nyomasztja a némasága. Az öreg azt szeretné, ha mondana neki valamit, még ha keserűt, iszonyút is. De ő váratlanul odamegy az aggastyánhoz és csöndesen megcsókolja az ajkát. Ez minden válasz.


  • Bohumil Hrabal: Őfelsége pincére voltam
Jól jegyezd meg: semmit sem láttál, semmit sem hallotál. De azt is jól jegyezd meg: mindent látnod és hallanod kell. - Hogyan lehet az, főúr kérem, hogy maga mindezt tudja? - Mert nekem vendégem volt az angol király.


  • Jókai Anna: Jákob lajtorjája
Kedves, mindenki önmagáért felelős. Ha szeretsz, tudod. Ha a vétekből kizártál, miért büntetsz szakadatlanul? Szép válóper ez. Mint két terrorista a közös bűncselekmény után. Egy létra volt a földre állítva, s hegye az eget érte. Biztos, hogy aki lemegy, föl is jön?


  • Sarkadi Imre: A gyáva
Hason fekve lógattam a fejem a rekamié oldalán, kezemmel ábrákat húzogattam a szőnyegre. Mindig így lesz. Egyik ágyból csak azért kelek ki, hogy befeküdjek egy másikba. Nem volna szabad élnem. "Dehogynem" - mondta Tibor. "A legremebb nő vagy, akivel valaha dolgom akadt."


  • Marguerite Duras: Un barrage contre le Pacifique
Et cet argent, vous l'avez pris. Vous avez pris l'enveloppe contenant toutes mes économies, tout mon espoir, ma raison de vivre, ma patience de quinze ans, toute ma jeunesse, vous l'avez prise d'un air naturel et je suis partie, heureuse.


  • Virginia Woolf: Orlando
A tömeg, a nagyherceg, az ékkő egyaránt lehangolta Orlandót: sötét gondolatok tépték, amint a kocsiján hazafelé hajtatott. Hát csak nem is sétálhat, hogy smaragddal kirakott varangyot ne kapjon ajándékba s mindjárt egy nagyherceg ne kérje meg a kezét?