2019. január 19.

januári délután



























Egy vendégkönyvbe írt bejegyzéssel megdicsértem a dm dolgozóit, mire ők egy tértivevényes levélben fejezték ki hálájukat, amiért kitérőt kellett tennem a postára, ahol sorokat álltam végig, mire fel tudtam venni a küldeményt. Soha többet nem fogok címet írni vendégkönyvbe.








heartfulness








Alázatoktató: - Ma nem jól érezni akarjuk magunkat. Rosszul sem akarjuk érezni magunkat. Érezni akarjuk magunkat.


















Szívélmény.












albert goodwin: sunset



















a pszichológus, aki próbált empatikus lenni...








Értelmet Adó Tréner: - Amikor egyetemre jártunk, volt egy pszichológus társunk, akinek le kellett folytatnia a beszélgetést egy Auschwitzot megjárt, idős nővel. Ekkor tanultuk az empátiát. A nő elmondta, micsoda borzalmakat élt át, mire az évfolyamtársunk felismerte a szakmai belépési helyzetet, és biztosította a nőt, hogy valóban szörnyű, amiken keresztül ment, tudja, mit érezhet most.... Miután kimondta ezt a mondatot, mindannyiunk fejében más játszódott le. Az idős nőében feltehetőleg az, hogy nem neki, hanem a vele beszélgető hallgatónak van szüksége pszichológusra. A hallgatótársunk majd elsüllyedt szégyenében. Mi pedig mindannyian felírtuk a füzetünkbe, hogy a "tudom, mit érez" fordulatot soha, semmilyen körülmények között nem fogjuk használni.


















Értelmet Adó Tréner: - Egyszer tartottam motivációs tréninget hajléktalanoknak.












érvek a mediáció mellett :-)








Bíró: - Maga szereti a gyerekét?
Anyuka: - Igen.
Bíró: - És ismeri is a gyerekét?
Bíró: - Igen.

Bíró: - Maga szereti a gyerekét?
Apuka: - Igen.
Bíró: - És ismeri is a gyerekét?
Apuka: - Igen.

Bíró: - Nézzék, én nem szeretem a maguk gyerekét, én nem ismerem a maguk gyerekét. Biztos azt akarják, hogy én döntsek az életéről?


















Elszomorodtam azon, hogy
nem tudtam örülni.




















A lelki egészséghez papucsban vezet az út.