unknown

 

And I was 

Never sure

Whether you

Were the

Lighthouse or

The storm.

 

"- Jót tesz napjában legalább egy séta - mondta pár lépés után. - Ámbár kutya nélkül nincs nagy kedvem hozzá.

- Miért?

- A kutya célt ad a sétának.

- Hogyhogy?

- Boldoggá teszed."

(Jane Goodall - Douglas Abrams)

anna ahmatova: ház a hóban

 

Bolyongunk egyre, kéz a kézben,
nem tudunk elszakadni még.
Szótlan tűnődsz. Nem szólok én sem.
Sötétedik az esti ég.

Hallgatunk, templomba betérve,
keresztelőt, nászéneket.
És nem nézünk egymás szemébe...
Velünk minden másképp esett.

Aztán a havas temető vonz.
Ülünk. Könnyűl lélegzetünk...
Egy házikót a hóba rajzolsz. -
Abban mindig együtt leszünk.

 

Ennek a játéknak a neve: nem kapsz el sosem. 
Sosem. 
Sosem....

Bármit teszel.

Sosem.

(Hagyjuk abba ezt a játékot, és öleljük meg egymást.)

 

Te szőtted meg a ruhámat, én most levetettem,

Szorította derekamat, ha levegőt vettem.

Mérges fésűd, mérges almád ott vár rám a széken,

Miért nem voltál édesanyám, ki kellett, ha én nem.

Forrás: https://www.facebook.com/photo?fbid=506405328184170&set=a.463936819097688

 

Ő nem élni tanult meg, hanem túlélni.....

 

Nem tudom, milyen játékokat játszunk újra és újra az életben, de valahogy mindig megtaláljuk hozzájuk az önjelölt játszótársat, aki az előző szerepét fogja kérés nélkül felvenni és tökéletesen folytatni anélkül, hogy ismerné az előzményeket vagy beavattuk volna a játékszabályokba.... 

A tudás a játéktérben van. A játéktér mozgat. Aki belép a játéktérbe, azon egyszerre  ott fog teremni a megfelelő jelmez, és önkéntelenül elkezd engedelmeskedni a szabályoknak. A játék erőterének. Amíg le nem zárul a játszma. Vagy amíg ki nem száll belőle. Ki az erősebb? A játék vagy a játékos? Játékos-e az, aki erősebb a játéknál? Kivel játszik az, aki minden játszmából kiszáll? Istennel?

khalil gibran: fear

 

 

- Melyiket használod, a Krisztát vagy a Krisztit?
- Mindegy, csak szeretettel mondd!

 

Hagyni a szavakat lecsorogni. 
Felszívódni, mint tápanyagok a talajban.

 

Szeretnélek megteremteni. Újból. Pontosan olyannak, mint amilyen vagy.

 

Van, akivel alig pár szót váltunk, 
mégis olyan, mintha ezer éve ismernénk.
És van, akit ezer éve ismerünk, 
mégsem tudunk róla semmit.

 

sohonyai attila: veled

 

Ragozhatnánk, de a lényeg:
Minden álom és képzelet,
minden szép és gyötrelem,
azért volt, hogy lehess.

 

Egyszer majd elmúlik,

de addig is élni kell.

jancsó ágnes: héj nélkül

 

héj nélkül kellesz

csak a csutka, magok és rostok

a kásás hús, a kukacok járta alagutak és

az erjedés a héj alatt

a hegek, az élet fognyomai

a bőrödön

a nyers lelked

amit magadtól is féltesz

a héj nélküli te

 

A jövőnk szüntelen jön felénk. 

A kérdés, hogy találkozunk-e?

rolf armstrong: pin-up girl with green background

 

rhian symes: the lily and the dragon fly

 

 

Már nem futotta az időmből hazamenni rendbe tenni a toalettet, ezért beugrottam egy dm-be, ahol a testerek segítségével megoldottam a sminkelést.

chie joshii: aim

 

“Beauty is the moment of transition, as if the form were just ready to flow into other forms.” 
- Ralph Waldo Emerson

In between before and after, a moment of transition is pregnant.
The transitional moment embraces the past and implies the future.
The state of uncertainty can be unsettling, but it can also embody imagination and possibilities as well as courage,
will and strength to actualize them.

-Chie Yoshii, October 2021

chie joshii: butterfly's dream

 

Z. mesél

avagy a modern technológia csodái

Egy idős néni nemrégiben újra tyúkot akart vágni, de minthogy már húsz éve nem csinált ilyet, keresett a youtube-on egy videót a tyúkvágásról, hogy újra képbe kerüljön.

 

Minden önazonosság szívazonosság.

 

Az Opera megállóban egy pár állt a peronon: magasabb idős úr és hölgy, elegánsan felöltözve, a nőn kecses magassarkú, csinos, lakkos retikül a kezében, leheletnyi dauer a hajában, az úron vasalt ballonkabát, alatta öltöny, nyakkendő, hajuk már ősz, mindketten maszkban és csókolóztak.

 

Egy belvárosi étteremben ebédeltek fehér ingben, fekete zakóban, nyakkendőben, étkezés előtt keresztet vetettek, imádkoztak, majd kedélyesen tovább csevegve nekifogtak az ázsiai tésztának.

douglas aagard: autumn

 

vénamemória

 

Vénáim legendásan nehezen kezelhetőek, ha vérvételről van szó. Ez különösen akkor válik kritikussá, ha mondjuk terheléses cukorvizsgálatra megyek, és egymás után négyszer-ötször kell vért venni. Az egészségügyi személyzetnek általában ilyenkor szokott átfutni az agyán, hogy a saját ereiket is felvágják. Ma már az ötödik szúrásnál tartottunk, amikor mondtam a nővérnek, hogy ő meg én már máskor is "dolgoztunk" együtt, mindig jó csapat voltunk, és biztos vagyok benne, hogy ez alkalommal is megoldjuk a feladatot. A nővér a korábbi együttműködés emlékei felemlegetésére felujjongott, hogy érezte, hogy ezekkel a vénákkal már találkozott! Az arcmemóriájára nem hagyatkozik, de a jellegzetesebb vénákat mindig megjegyzi, és az enyéimre határozottan emlékezett. Jó volt a vénamemóriája.

 

 

 

 

Julcsika: - Minden nő olyan szép, amikor táncol!

 

 

 

 

 

Gy. mesél

 

A kókuszgolyó az a desszert, amitől minden egyes alkalommal nagyon sokat vársz és nagyon keveset kapsz.

szenvedély

 

Félünk a hévtől, hogy elpusztít. 

Félünk, a hévtől, hogy elérjük a tökéletességet. 

Félünk, hogy a szenvedély egyben megsemmisülés. 

Félünk, hogy a szenvedély egyben megmindenülés. 

Félünk, hogy Isten leszünk. 

Félünk, hogy istenkáromlunk. 

És mégis. 

Ez az egyetlen út. 

Az egyenes út.

Egymás felé. 

Isten felé. 

 

Táncóra tartása közben egy pillanatra elveszíti az egyensúlyát. Játékosan és szeretetteli elnézéssel rászól magára:

- Mit csinálsz, Györgyi? Nem eshetsz el, te vagy a tanár!

mother nature

 

A földből kihajtó ágak rezgése.
A frissen papírra vetett sorok rezgése.
A szülői ház sejtet bejáró rezgése.

Annál tisztább és kölcsönhatóbb, 
minél közelebb van az anyaméhhez.

 

A komfortzónán kívül,

az belül van.

 

Szemérmetlenség:

amikor ír, 
kilátszik a lelke.

 

200 km/h-val száguldott a sztrádán.
200 km/h-val száguldott a sztrádán Isten elől Isten felé.

 

Nem ismeri az órát,

csak az örökkévalóságot.

 

Ahhoz, hogy királynő legyek,
még nagyon sok mesét kell elolvasnom.

 

Mi baj történhetne?

Hisz Istenből vagyunk!

 

Van egy olyan félelmem, 

hogy nem látlak teljes valódban. 

Csak a lényeget el ne vétsem!

Éles eszet

és szemet

és szívet

kérek.

mesél

 

A nyolcvanhárom éves nagypapa hetvenkilenc éves barátnője húsz éve hastáncol. Elkezdte előszedni - csak úgy mutatóba - a polcokról a fátylakat, majd - szintén csak úgy mutatóba - az jutott eszébe, hogy táncol nekünk. Első mozdulatainál enyhe zavarban voltunk, mintha kicsit illetlen lenne, amit látunk. De ő, rólunk tudomást sem véve, önmagát a zenének átadva mozgott. Egy karmozdulat, egy csípőrázás, egy lépés előre, egy hátra. És már nem is mozgott. Táncolt. Táncolt egyre önfeledtebben és szenvedélyesebben. Elkezdtek egymásba hullámzani, csavarodni a mozdulatok és a kendőn a pénzek csengése, szállt a fátyol, megelevenedett a szoba. Hetvenkilenc éve csípőrázásonként pergett le róla. Már nem a rozoga idős hölgy, hanem a Nő táncolt előttünk. A csodálatos, az örökifjú, a ragyogó, a vonzó, a szenvedélyes, a csábító. Átlényegült legbelsőbb énjévé. Átlényegült a szenvedéllyé. A tánc végére minden sallang lepergett róla és már csak a lelke állt előttünk pőrén, a maga zabolátlan szelídítetlenségében. Szemei csillogtak. 

Legbelül mindannyian kortalanok vagyunk. 

 

 

 

 

 

Házitűzhely Melegét Őrző Kolléganő: - Ne haragudj, hogy a szabid alatt hívlak fel telefonon, de úgy megszoktam, hogy hétvége előtti napokon bent mindig mi tartjuk ketten a frontot, hogy hiányoztál.

 

 

 

 

Az úttesten egy idős, hajléktalannak kinéző bácsi csoszogott át, seszínű pulóver, bundás házipapucs volt rajta, ősz haja kócosan lobogott a szélben. Járása megtört volt, köszvényes kezeiben kenyeret szorongatott. Udvariasan lassítottam, hogy átbotorkálhasson a szemközti járdára. Miközben a kocsi egyre komótosabban gurult, tekintetem végigsiklott az út mentén parkoló járműveken és megállt egy osztrák rendszámú, fekete, lenyitott tetejű, vad és belevaló, fényesre sikált Mazdán. Elismerően bólintottam egyet, ez ám az autó! Még az utasomat is oldalba böktem, hogy oda süsssön, mi ácsorog a jobb oldalunkon!

A kocsit a hajléktalannak kinéző úr sem hagyta figyelmen kívül. Amint átért az úttesten, először a kenyeret pakolta be a hátsó ülésre, majd előhalászta zsebéből a slusszkulcsot, beszállt a verdába, indította a motort és jelzett, hogy kihajtana. 

Utasommal egyszerre nevetve néztünk egymásra. Vannak azok az élmények, amikről lemaradnánk, ha nem lennénk előzékenyek.

 

 

 

 

Olyan tiszta emberré szeretnék válni, akit nem ugatnak meg az utcán a kutyák. 

 

 

 

 

Könnyítés: a tigrisbukfencnek a kiscica verzióját csinálom.

halmai tamás: a jó tolmács

 

 

 

 

Lassan kirándul. Minden fát megérint.

Nevet ad nekik. Tízezret keresztel.

Ők mind ugyanúgy szólítják. De még

nem érti azt a nyelvet. Csak tanulja

elfogadni, hogy végül érthetetlen

a mások szava. S éppúgy a saját.

Jó tolmács mindent ölelésnek fordít.

 

 

 

 

 

 

 

 

A művészet kitárja a pillanat kapuját.
Hogy ne zárt ajtók előtt csörömpöljünk. 
Hogy belül tágasabb, végtelenebb legyen.

Minden pillanat, minden művészet 

tágasabb, végtelenebb.

 

Egymásba rétegződünk.

fodor ákos: kimittud

Van, ki gyorsan fut.

Van, ki gyorsan olvas, ír.

Én gyorsan érzek.

 

Az igazi költészet 

fölzárkóztatja a lelket

önmagához.

becsy andrás: száguldunk

 

Száguldunk, megyünk 130 kilométer

per órás sebességgel a sztrádán, némán

élvez a motor, kiegyensúlyozottá

tesz a lengéscsillapító, ölel az öv,

kellemes hőmérsékleten konzervál a

légkondicionáló, csak az út menti

fák őrülnek meg tőlünk, rohannak egyre

vissza, haza, hogy biztosan bezártuk-e

az ajtókat, áramtalanítottunk-e,

elzártuk-e a gázt, folyik-e a csapból

a víz, lehúztuk-e a redőnyöket és

égve hagytuk-e a folyosón a villanyt,

hogy rendben van-e minden, hogy rendben legyen

minden, ha már magunk mögött hagytunk mindent.

 

Elcsúszott a párbeszédünk. 
Pedig mindkettőnk csak jót akart. 
Megint. 
Mindig. 
Mindkettőnk.

Jót. 
Csak. 

Akart.
Beszédünk. 
Pár.

ágai ágnes: töprengés

 

Egész életünk imitált valóság.

Fény-, hang-, hő-, íz effektusok játéka

Az idegvégződések billentyűzetén.

Az álom is megélhető valóság,

A különbség csak viszonylagos.

Életem filmje több síkon pereg.

Addig vagyok én, ameddig

El tudok számolni önmagammal.

Bomlásom terméke nem egyenlő velem.

Csak mások halálához van közöm.

Azokba belepusztulok.

tóth erzsébet: csillagpor

 

 „Elvégre csillagokból vagyunk

nem diffúz pacákból!”

mondja büszkén a csillagász professzor

bár csak a mondat első felét értem

boldogságmámorban hetekig

tíz centivel a föld felett járok

szeretném fülébe súgni minden szembejövőnek

Csillagokból vagyunk, nem diffúz pacákból

nézzenek csak bolondnak

gyakrabban szeretnék csillagászokkal beszélgetni

hát nem jobb ez, mint

„a porból lettünk, porrá leszünk”?

barátaink is olyanok, mint a csillagok

ha nem látjuk őket, akkor is tudjuk, hogy vannak –

mondom is néha némelyiknek: Helló pajtikám

nem bújnál néha elő a csillagok mögül?

És amíg láthatóvá nem válik egyikük

csiszolgathatom mondataimat

Miből is vagyunk?

Na jó, egyezzünk ki a csillagporban.

 

Mindig kilóg valahol egy ló...

tóth csilla: holnap

 

az ember végül teszi a dolgát
és nem roppan meg és nem lesz kövület,
teát főz, köszön a szomszédnak, nevet,
felveszi a könyvet, amit tegnap az asztalon
hagyott, elpakolja a kimosott ruhát,
kertészkedik,
ilyeneket tesz az ember, ha megrendül
benne valami
valamit tesz az ember, ha ilyen külön idők
járnak odakint
aládúcolja a holnapot, mert jön, 
kávét iszik

monostory gitta: sisterhood töredék

 

Sorstorlódás van

a világban is

enesey diána: ott találtam

 

Azt hiszem, a belváros közepén,

jelentős jelentéktelenséged voltam

a rég elveszett jövő körterén.

Te új embereket akarsz megismerni,

én általában téged felejtenélek

naponta

pár percre.

Szóval itt, a belváros közepén

találtam néhány szavadban magamra.

Azt hittem, túl vagyok a nehezén,

s majd szárnyalhatok az éj peremén.

 

Gyógyító Lelkitárs Kolléganőnek feltettem egy adózással kapcsolatos kérdést, amire ő nem tudott válaszolni, de menten nyúlt is a telefonja után, hogy felhívja egy volt könyvelő kolléganőjét segítségért. A kolléganőnek új volt a kérdés, de biztosított minket, hogy utánajár a dolgoknak. Menten meg is nyitott valami cikket, amiből átküldte a vonatkozó részt. Nem győztem hálálkodni. 

Pár órával később Gyógyító Lelkitárs Kolléganő benézett a szobámba, és újabb fejleményeket mondott a kérdéssel kapcsolatban. Már kezdtem neki szabadkozni, hogy nem kellene ennyit fáradozni a problémával, én már az első válaszért is a végletekig hálás voltam. Gyógyító Lelkitárs Kolléganő csak legyintett, biztosított, hogy a könyvelő barátnője imádja a szakmai csemegéket.

Pár órával később messenger üzenetet kaptam Gyógyító Lelkitárs Kolléganőtől, melyben a vonatkozó adójogszabályi rendelkezéseket továbbította vagy öt-hat ágazati jogszabályból kiollózva. 

Átmentem, kicsit restelltem is magam, hogy ennyi fáradságot okoztam a barátnőjének, elrabolva az egész napját. Gyógyító Lelkitárs Kolléganő túláradó vehemenciával kezdte ecsetelni, hogy a barátnője mennyire odavan a szakmai problémákért, hogy folyamatosan továbbképzi magát, hogy addig nem nyugszik soha, amíg végére nem jár a kérdésnek, olyan, mint egy kopó, akit rá kell uszítani a problémára, és addig hajtja, amíg meg nincs a megoldás, és hogy mennyire feldobják a napját a szakmai ínyencségek.

Gyógyító Lelkitárs Kolléganő olyan őszintén áradozott a barátnője szakmai érdeklődéséről, elhivatottságáról és hárított minden, részemről érkező hálálkodást vagy mentegetőzést, hogy a nap végére megadva magam ennek a mindent elsöprő energiának, annyival zártam a beszélgetést, hogy "már egészen úgy érzem, mintha én tettem volna szívességet....".

 

Büszkén vezetett be a panellakása vendégszobájába és mutatta meg az OBI-ban vett, felállított kerti medencét. Ecsetelni kezdte, hogy majd a pincéből fagerendákkal fogja alátámasztani a padlót/mennyezetet, mert a szoba nem bírná el a teleengedett medence súlyát, illetve a radiátor és az ablak között egy szellőzőrendszert fog kialakítani, nehogy penészesedés, a vízben pedig algásodás alakuljon ki... Nekidőltem az ajtófélfának, szájam sarkában mosoly bujkált. Mindössze egyetlen kérdést tettem fel neki, csak úgy, részben saját magam megnyugtatása végett: ugye ezt a helyzetet Te is látod kívülről, nem csak én?!

G. mesél

 

Délelőtt végigjártam a londoni templomokat, délután pedig beültem a rúdtáncversenyre. Szép ívet írt le ez a nap.

bíróság

 

Éleslátású bíró: - Rám szignáltak egy huszonöt éve folyó pert. A felek egy része az eljárás alatt már meghalt, a másik fele külföldön él. Van egy olyan érzésem, hogy ez az ügy már csak engem érdekel.

bíróság

 

A szakértői munka megkezdése előtt a szakértő 800 000 Ft-ért előzetes díjkalkulációt végzett, hogy megállapítsa, hogy a szakvéleményt majd 15 000 000 Ft-ért tudja elkészíteni.

 

Ebéd előtti jógázás:

egyes harcos,

kettes harcos,

táncos harcos,

éhes harcos.

 

A szecesszió most éli bennem a reneszánszát.

native american chant

Earth my body

Water my blood

Air my breath

and Fire my spirit

 

Jogi szeretetszolgálat. 

Bármerre is széledjünk, mindig együtt maradunk, bármelyikünk is zuhanjon, a közös hálónk felfogja, bárki is emelkedjen, emeli a többit is, bárki is mosolyogjon otthon, csendesen a szobában, a többiek is elmosolyodnak, bárki is kiáltson segítségért, a falka tagjai meghallják, és a segítségére sietnek. Nyolc évvel ezelőtt, ott, a jogi szeretetszolgálatnál vérszövetség köttetett.

tündérbarátnőm mesél

 

Azt mondta, sokat foglalkozik önismerettel és önfejlesztéssel. Kiderült, hogy ez azt jelenti, hogy asztrológushoz jár és tarot kártyát vetnek neki.

 

A biztonságérzet dönti el, hogy vicc vagy támadás.

gyógyító lelkitárs kolléganő mesél

 

Dolgoztam korábban egy brókercégnél, ahol egy idő után feltűnt, hogy mindenki nagyon magas. Kiderült, hogy a vezető csak 170 cm magasság feletti munkaerőt vett fel, mert a magasság tekintélyt parancsol. 

Ugyanezen a helyen a vezető minden napot úgy kezdett, hogy reggel, munkaidő kezdetekor behívott valamelyikünket a szobába, ahol ő gyertyák között meditált. Meg kellett fogni a kezét, hogy érezze a rezgésünket, mert ez alapján döntötte el, hogy aznap éppen mibe fektesse a tőkét. 

Szintén ugyanezen a helyen a vezető felkért, hogy rendezzem be az ügyfélváró részleget, mivel bízik az ízlésemben. Megkérdeztem, hogy mekkora keretből gazdálkodhatok. A válasz az volt, hogy nincs rá keret, de használhatok mindent, amit az épületben találok és mozgatható. Szántam rá egy fél napot, hogy körbejárjam az épületet. Az összes mozgatható dolog, amit találtam egy hamutartó volt és több köteg pl@y boy magazin. Így hát ezeket raktam ki az ügyféltérbe.

 

El szeretném hagyni magamból mindazt, ami nem vagyok.

 

The only important thing is to never ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever give it up.

 

Ágbogas szavaid között átragyog-e a napfény?

 

Egy harkály verte bele a csőrét a jegenyébe, és egy lakóházakkal szegélyezett park pattant vissza a kéregre mért ütéstől. Még egyszer. Még egyszer. És még egyszer. Egy egész téren hullámzott végig. Fák, padok és teret szegélyező házak remegtek bele ütemesen a fakopáncs munkájába. Dolgozott a jó doktor. A gyógyító ütemek átrezegték mindennek a legutolsó porcikáját is. Álltam a téren. Éreztem, hogy a szorgalmas kis munkás belőlem is tisztítja a bennragadt, mérgező, oda nem illő gondolatokat, érzéseket, tárgyakat, embereket. Tavasz kezd lenni.

 

Ha nem írok, kiengedem a gyeplőt a kezemből.

Ha nem írok, kifolyik az élet a kezeim közül.

Az írás: kimerevíti az időt.

Az írás: megörökíti az örökkévalót.

mesél

 

Házitűzhely melegét őrző kolléganő: - Hétvégén a Városligetben sétáltunk a családdal, amikor is hatalmas szél kerekedett, felkapta a babakocsit és belefújta a Városligeti tóba. A férjem utánarohant a vízbe, a nagyobb fiam és én egyszerre szakadni kezdtünk a nevetéstől, a kislányom a váratlan izgalmak hatására könnyekben tört ki, a kisebbik fiam pedig hisztizett, hogy ő akkor is a babakocsiban szeretne hazamenni.

 

- Ha egy napig lehetnél bárki, de tényleg bárki, ki szeretnél lenni?

- A legjobbik énem.

bíróság

 

Angolosan új szobatárs: - Wekerle olyan, mint A gyűrűk urában a Megye: biztonságot nyújt, a határán túl veszedelmes és kétes kinézetű lények ólálkodnak. Szoktam is mondani a gyerekeimnek, amikor megyünk el otthonról, hogy mindjárt átlépjük a megyehatárt, és meglátjuk az orkokat.

bíróság

 

Elegánsan felöltözve ülünk az elnökség előtti bőrpamlagon, várjuk, hogy behívjanak minket a meghallgatásra.

Ráérző-önbizalomhiányos Kolléganő: - Te nem izgulsz? Nekem csupa víz a tenyerem. Magassarkú cipőt is hoztam, de elfelejtettem átvenni....

Én: - Miért izgulnék? Az egész életem romokban, ahhoz képest szinte nulla intenzitással bír, hogy ünnepélyesen felöltözve bemegyünk pár percre angolul elcsevegni a kifinomult, intelligens és jó humorú vezetőséggel a pazar kilátású irodába.

 

Igazat adok neki:
megértem létezése igazságát.

 

Oktatóm, amikor túl előre gurulok a járdaszegély mentén parkoláshoz:

- Végül is Mátészalkáig is elhajthatunk, aztán majd visszatolatunk onnan, remélve, hogy megvan még a hely.

 

A pesti újravezetés egyik átütő élménye, hogy ledudálnak az útról, amikor 39 km/h-val veszem a 40 km/h-ás kanyart. 

 

Kint szélvihar tombol. Anyukám bejön az udvarról és elégedetten adja tudtomra, hogy kitámasztotta a huzatot. Majd értetlenkedő arckifejezésemet látva gyorsan hozzáteszi, hogy a kocsiponyvára gondolt.

szabó éva: indulás előtt

Csomagoljunk

legyünk útra készen

mielőtt minden

eltörik egészen

hisz oly kevés

mit vinni kell

egy „megérte”

egy „hinni kell”

egy szerelemtől

fényes pillanat

a sárba süppedt

kő alatt

a sötétben

egy résnyi fény

élétől

megsebzett remény

mert valami

végérvényes rend kell

ha nagy útra

készül már az ember

tudván

hogy akkor sem néz

hátra

ha nevét valaki

még egyszer elkiáltja

 

Az új-mexikói horizontban az a megindító, hogy a felhők jobban tartoznak a földhöz, mint az éghez.

időzítések

 

Véletlen sugallatra állok sorba a karácsonyi vásár zárásakor. Az árusok egy része már elpakolt aznapra, a maradék is csomagol. Gyorsan megkeresem a helyet, ahonnan az ajándékot szerettem volna megvenni, fizetek, boldogan, vásárfiával a kezemben távozom. 

Másnap véletlenül még egyszer eltévedtem a karácsonyi vásár felé. Az árusoknak hűlt helye volt, már csak a sült kolbászos bódék sorakoztak a placcon.