Egy harkály verte bele a csőrét a jegenyébe, és egy lakóházakkal szegélyezett park pattant vissza a kéregre mért ütéstől. Még egyszer. Még egyszer. És még egyszer. Egy egész téren hullámzott végig. Fák, padok és teret szegélyező házak remegtek bele ütemesen a fakopáncs munkájába. Dolgozott a jó doktor. A gyógyító ütemek átrezegték mindennek a legutolsó porcikáját is. Álltam a téren. Éreztem, hogy a szorgalmas kis munkás belőlem is tisztítja a bennragadt, mérgező, oda nem illő gondolatokat, érzéseket, tárgyakat, embereket. Tavasz kezd lenni.