összeállítottam a karácsonyi cselekvési tervet

fodor ákos: a vándor imája

Ne legyen időm

elrontani, ami jót

megtehettem itt.

lelki szegények

"Urunk, taníts meg minket a helyes adventi készületre! A mi részünk nem az, hogy a magunk erejéből eljussunk az isteni életre, hanem hogy teret engedjünk Neked. Nem az, hogy megvalósítsuk a tökéletes istengyermekséget, hanem hogy hagyjuk megszületni és kibontakozni bensőnkben. A dicsőséget, melyet szánsz nekünk, a legnagyobb jótettekkel sem vagyunk képesek kiérdemelni, de már nem bánkódunk emiatt, hanem alázattal és örömmel elfogadjuk a Te kezedből, megköszönve, hogy együttműködhetünk kegyelmeddel, hiszen általunk akarsz jelen lenni ebben a világban."

http://barsitelekmm.blogspot.hu/

"...És hogyha néha-néha győzök,
Ő járt, az Isten járt előttem,
Kivonta kardját, megelőzött."

Ady Endre: "Ádám, hol vagy?"

"A német még konkrétabb: Glücklich sind, die erkennen, wie arm sie vor Gott sind ’szerencsések, akik felismerik, hogy az Isten előtt milyen szegények’."

http://www.nyest.hu/hirek/kik-a-lelki-szegenyek

"A lelki szegénységgel azonos jelentésű az együgyűség, mely eredeti értelme szerint olyan ember erénye, akinek egy (azaz 1) ügye van, s az őt teljesen leköti és kitölti, ezáltal annak tökéletes birtokosa, ismerője. Remeték (szentek) együgyűsége istenismeretük kísérője."

http://lexikon.katolikus.hu/L/lelki%20szeg%C3%A9nys%C3%A9g.html

" "Ki kell üresítenünk magunkat". Tehát nem nincstelenné, hanem szabad emberré kell válnunk."

http://www.plebania.net/tarsalgo/?op=view&id=38

 

ady endre: szeress engem, Istenem (részlet)

"... Kérni és mindig adni, adni."

halmai tamás: mindig ideje van

Mindig ideje van az útnak,

elindulni Galileából,

mint akinek angyalok súgnak,

mint akihez kegyelem pártol;

mindig ideje van a hitnek,

felkészülni a magvetésre,

mint akit tengerbe meríthet

esti dombok hullámverése;

mindig ideje van a jónak,

a báránynak és a bohócnak,

az asszonyi szelíd örömnek,

mindig ideje van az öröknek;

mindig ideje van, mert mindig

van idő csókra és csodára,

a folyó is elér a hídig,

bár megelőzi csobogása;

mindig ideje van, hogy elhidd,

ideje van hinni a fénynek,

simogasd lágyabban a felszínt,

és visszasimogat a lényeg;

mindig ideje, hogy az árvák

meghódítsák a királyságot,

mint a szeráfok déli álmát

az aranymíves imádságok;

mindig ideje van az útnak,

ideje a megérkezésnek,

fülünkbe az angyalok súgnak,

fülükbe a lelki szegények.

jogi szeretetszolgálat

Áca: - Ne tessék kiabálni!

Ügyfél: - Nem kiabálok! Énekesnő akartam lenni, és ezt így kikísérleteztem!

Áca: - Igen? És nem sikerült?

Ügyfél: - Hát nem. Még a tánc sem.

áldottnak érzi magát

Lágy zongoraszó fogad a Molnár C Pál Műterem ajtajában: Ungár tanár úr zongorázik.
Ungár tanár úr várt engem.
Ungár tanár úr ajándékkal várt engem. 

Ungár tanár úr ajándékaira sosem lehet méltó az ember. 

"Mozart életművében minden korán van. (...) Itt semmi sem magyarázható ép ésszel. (...) Mindig jelen van az egész. (...) Magába öleli az egész emberiséget." Közben a néni próbálja a háttérben lehalkítani a zörejeket, de helyette eltünteti a zenét. Aki ismeri Ungár tanár urat, tudja, hogy most épp a szívroham környékezi. A néni nem ismeri Ungár tanár urat, ezért teljes lelki nyugalommal bütyköli tovább a lejátszót. "Mozart szeret a lassú tételekben elbúcsúzni."  

Áca és én az előadástól túlcsorduló lélekkel egyszerre gondoljuk ki, hogy jó lenne megajándékozni egymást Molnár C Pálos poháralátéttel. 

Lesétálunk az éjszakai utcákon a Móriczig. Áca, aki most látta először Ungár tanár urat, csodálatosnak tartja, hogy egy ennyi idős ember így tud örülni. Áca almával kínál. Egy szem alma van nála. Ezt az almát ő este, az utca közepén, nulla fokban próbálja puszta kézzel kettétörni. 

Hazafelé menet arra gondolok, hogy milyen jó is lenne, ha Ungár tanár úr tartana még előadásokat, melyeken ott ülhetne Áca is, én is, az egész emberiség is.

*

Tündérbarátnőmmel a Királylépcsőn sétálunk fel a Csontváry-kiállításhoz. A kiállításon rajzokat készítünk. A kiállításon megosztjuk egymással Csontváry emlékeit. A kiállításon megosztjuk egymással a saját emlékeinket. A kiállításon színekkel és fényekkel és mesékkel telünk meg. "Gyermekrajzok" közötti gyermekké vedlés. 

A Csontváry életállomásait feltüntető pannó előtt leroskadva megállapítjuk, hogy ha ő negyven évesen valósította meg az álmait, még a mi életünkben is minden lehetséges.

Csodaváró hangulatban távozunk a kiállításról.

Csatangolunk. A Nordseeben megpihenve letöltjük a Vibert.

A metrón hazafelé felszáll a Mikulás.

*

Anyu a papucsomba, én a félcipőjébe rejtem a Mikulás-ajándékot. Virgács gyanánt egy zacskó zellerszárat kapok. Az ő pakkjából a virgács nem feledékenységből maradt ki.

A gyász első éve arról szól, hogy Ő már nincsen. A második éve arról, hogy én még vagyok, és nekem még csinálni kell. Ezerrel. Helyette is. Érte is.