"De hát így is szép. A nő nő marad,

A férfi férfi, és az élet élet,

S a költő azért költő, hogy kisüssön

Az életen is túlnövő meséket."

(Reményik Sándor: Egy hymen-hírre)

"A kapu előtt egy izzadt, köpcös férfi kereket cserélt a kocsiján, és közben félhangosan káromkodott, mert négy kisgyerek állta körül, és bámulta vihogva erőlködését.

- Az apu már régen átszerelte volna - mondta a legnagyobb, olyan ötéves forma.

- Már régen - helyeselt selypesen egy kislány. - Mert az apu a legügyesebb."

(Szilvási Lajos: Ködlámpa)

 

tapsi(füles)

családi komédia XII. felvonás

Amikor még rutin híján csak az oktató instrukciói csengnek vissza: ha valami váratlan dolog történik, mindig azonnal lassítani kell.

Megyünk az úton, egyszerre kirohan egy ember az úttestre, én érzékelem a problémát, villám gyorsasággal felmérem a helyzetet és lassítok.

Apa: - Most sikerült jól feltartóztatnod. Azt se tudta, melyik oldalról kerülje meg a kocsit.

daphné

családi komédia XI. felvonás

a KRESZ szerinti lakó- és pihenőövezeti tábla:











Apa: - Hajts tovább egyenesen!
Én: - De hát ott nem hajthatok át, az játszóövezet!

molnár-c pál: jó a kávé - a kiállítás megtekinthető a hadik kávéházban

egy illetlen bejegyzés

Osztálytalálkozó, ülünk körben a nappaliban, ott van Orsi néni, a férje, mindenki próbálja választékosan elmondani, mi történt vele az elmúlt időben. János is próbálkozott:
János: - ... és voltak kurva jó tanárok.... elnézést: előadók.

Ismerősöméknek három, egy-, kettő- és hároméves kislányuk van, szöszke, szófogadó angyalkák. Egyik reggel még éppen hogy belestek a szobába a napsugarak, a szülők álmosan nyújtózkodtak az ágyon, a kis Sárika pizsamában, de már a Noé bárkája című könyvvel a kezében fut oda anyukájához:

Sárika: - Nézd, anyu, milyen kurva jó ez a kép!

 

"Mert eljött az a pillanat, az a bizonytalanság, mikor az éjszakának vége, a hajnal remeg, egy pihe, a mérlegre hullva, már billenti a serpenyőt. Egyetlen könnyű pihe elég, s a ház süllyed, kifordul, zuhan a sötétség mélyeire."

(Virginia Woolf: A világítótorony)

mosolyog :-))

 

spoiler

tóth árpád: most elfelejtem...

Most elfelejtem a késő körútat,
Amelyen késő kocsisok zörögnek...

Elkészítettem életem utolsó órarendjét.

bőkezű a természet

Aki havat akar, az meg is kapja.

udvariasság - egy dolog azok közül, amik az embert szerethetővé teszik

Két héttel ezelőtt kezdődött meg hivatalosan a tavaszi szemeszter. Az első hetet általában csendes átmenet jellemzi a vizsgaidőszakból a szorgalmiba, van is tanítás, meg nincs is, ami a gyakorlat nyelvére lefordítva annyit tesz, hogy a tanárok már bejárnak órára, a hallgatók még nem.

Így történt, hogy az első hét hétfőjén egymagam álldogáltam a harmadik emeleti folyosón a Doktori képzés feliratú, a tanrendben PhD-szobának nevezett, egyébként istentudja hányas számú terem előtt. Egy idő után megjelent Harmathy. Miután nyugtázta, hogy én vagyok az egyetlen jelenlevő látogatója a kurzusnak, aki egyébként hivatalosan nem is szerepel a hallgatók névsorában, kinyitotta a termet, beengedett, előkészítette az aznapra betervezett anyagot, majd közölte abbéli szándékát, hogy megtartaná nekem az órát. "Persze, csak, ha nem tartom fel."

szakma

eaton darr: tünemény


Egy ügyvéd ült itt. Hószín szárnya nőtt
és elrepült. Nem látja többet őt
e kávéház. Szivarja itt maradt,
törvény burjánzik füstös ég alatt.
S mert törvény egymagában nem lehet,
burjánzott mellé sok kis rendelet.
S kertészük nincs. Az ügyvéd elrepült.
Lúdtalpon élt. Most ajkán égi kürt.

(fordította: Radnóti Miklós)

családi komédia X. felvonás

avagy fizika haladóknak

Reggel a konyha csempéjén hatalmas víztócsa fogadott minket. Ilyenkor az ember első gondolata: csőtörés. A tócsa sima tükrét ütemesen jelentkező vízgyűrűk borzolták: csőtörés az emeleten. A plafon száraz. Honnan csepeg a víz: a konyhapultról. Mi van a konyhapulton: vizeskancsó. És igen: a kancsó két centi vastag fala az éj leple alatt kettéhasadt. 

Apa: - A kancsó a belső feszültségtől repedt szét. Amikor a kancsókat formázzák, az üvegre nyomást gyakorolnak, ami a rá ható erőnek ellenáll. Minden tárgyban, ami nem természetes alakjában van jelen környezetünkben, belső feszültség uralkodik. Nézd például ezt a karórát! Gumiból van a szára, és ahhoz, hogy a csuklódra csatold, be kell hajlítanod, mert ezt a formát magától nem venné fel.

Én: - És ettől van, hogy egy idő után a hajlítás mentén repedezni kezd. Értem. Tehát a kancsó nem akart kancsó lenni.

Apa: - .... Lényegében igen. Látod, érted te ezt a magad módján.