Valaki egyszer megkérdezte tőlem, hogy hiszek-e Jézus föltámadásában, s ha igen, miért? Mert olyan csendes volt - csúszott ki számon önkéntelenül, de valójában ma sem tudnék ettől hitelesebben válaszolni. A föltámadás számomra épp csendességében - isteni. Olyan, mint a teremtés hajnala, s azóta is a hajnalok: a csírázás, születés és a fogantatás fokozhatatlan erejű intimitása, bensőségessége jellemzi. Tökéletes természetességében így csodálatos, igaz és reális! Ezért nincs is rá egyéb, nem is lehet rá más válaszunk, mint az, hogy valóban föltámadott.
2020. április 10.
2020. április 8.
2020. április 6.
pillanatképek koronavírus idején
Bevásároltam anyukámnak vagy jó két hétre előre. Olyan nehezek voltak a szatyrok, hogy öt-tíz méterenként meg kellett velük állnom. Meg az egész nap is nehéz volt, a munka is, a boltban is, a BKV-n is. Egyik szusszanásnál egyszercsak valaki megszólított a hátam mögül. Megfordultam. Egy pár állt mögöttem tisztes távolságban. Mondták, hogy gondolják, hogy hozzátartozónak viszem a csomagokat, ők is ebben a cipőben járnak, ha megengedem, segítenek elcipelni egy darabig. Azt hiszem, az ilyen pillanatokért éri meg embernek lenni. Mindkét oldalon.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)