Művészetek nélkül szétesik a világ.
Azok adják kontúrját, foglalatát.

- Már nagyon késő van.
- De legalább van.

Nincsenek történetek, mert nincsen kivel megosztani őket.

új hely

Fogyókúrázó kolléga látta, hogy nagyon padlón vagyok, ezért még hazafelé menet visszafordult, beletúrt a zsebébe, ahonnan a szétrongyolódott papírzsepik közül kihalászott egy fundamentás keménycukorkát, és letette elém az asztalra.

Tündérbarátnőm: - Üzenetem érkezett, bocsi, egy pillanatra ránézek a telefonomra. (...) Azt írta, festett egy képet. Ezt majd csak otthon nyitom meg, mert látná, hogy megnéztem, és várná, hogy reagáljak.

(Pár órával később)

Én: - Na, milyen volt a kép?

Tündérbarátnőm: - Inkább átküldöm....

Én: - Ööööö... Mi a címe? ... Várj, ne is válaszolj: arra lennék kíváncsi, hogy te mit mondtál rá?

Tündérbarátnőm: - Hát.... azt, hogy jó rajta az a hajó.... Ugye te látod a hajót?!

Én: - Most, hogy mondod, már többet is...