2026. október 30.
2026. július 24.
2026. február 7.
2025. december 7.
2024. december 2.
amikor a földről felnézel az ágra....
Amikor a földről felnézel az ágra, együtt látod az éggel. És nem tudod, hogy mi a kapcsolat ág és ég között, de amikor alulról nézed őket, megérted: összetartoznak.
2024. szeptember 7.
(lélek)erőhatások
a lelkek néma erőpárbaja.
Micsoda vonzás húzhatja
Micsoda vonzás húzhatja
2024. július 29.
🍀
Nincs okom panaszra. Ezen a nyáron hat darab négylevelű lóherét találtam, melyek mindegyike így vagy úgy Édesapámhoz köthető. Egyet a nagymamám által neki ajándékozott Bibliában, a másik ötöt Kanadában, mely ország számomra egybeolvad Édesapámmal.
georgian bay
A fenyves léptet elnyelő avarpuhasága hatalmas, kemény, meztelen sziklákra vált. A távolban néhány túrázó, hangjukat elsodorja a messzeség. A partra kiérve a szikrázó napsütésben csak a kristálytiszta víz csobogása és a szél suttogása hallatszik. Lefekszünk az embernagyságú, nap melengette kőtömbökre és szemet behunyva hallgatjuk a csendet. Bőrünk érzi a napfényt. Köröttünk az erdő, a tó hullámai időről időre megtörnek a parton, olykor néhány sirály sikolt bele a levegőbe. Olyan tiszta a víz, mint az őt körül ölelő természet lelke. Érezzük, ha még tovább maradunk ott fekve, mozdulatlanul, menthetetlenül eggyé válik a testünk a kőtest melegével, a víz hullámzó frekvenciáival, átlátszó anyagával. Kölcsönhatások. A víz tisztasága hat a part tisztaságára. Minden tisztaság hat a "partja" tisztaságára. A természet csöndes, mindennapi, szertartás nélküli keresztelői ezek. Hogy egy-egy ilyen találkozás után megtisztult lélekkel folytathassuk utunkat.
2024. április 2.
2023. november 19.
2023. október 29.
2023. október 27.
tóth árpád: esti kertben
Esti kertben űlünk
Hallgatag,
Csend csobog körűlünk,
Halk patak,
Mint szomoru fűzfák szelíd domboldalban,
Halk patakra halkan
Hajlanak.
(...)
2022. június 27.
mother nature
A frissen papírra vetett sorok rezgése.
A szülői ház sejtet bejáró rezgése.
Annál tisztább és kölcsönhatóbb,
minél közelebb van az anyaméhhez.
2022. január 5.
2021. július 19.
2021. július 16.
A tóparton ültem a fűzfa árnyékában, könyvet olvastam, olykor felnézve átadtam magam a körülöttem zsongó életnek. A hangyák fegyelmezetten meneteltek a közeli gyökereken, a vízben vizsla ugrált szertelen derűvel egy labda után, a fűzfa láncszerűen felfűzött levelei a vállamat simogatták. Eltöprengtem, mennyire más mozgásra készteti a fák lombját a szél, és megint mennyire másra a hullámzó víztükör. Ekkor egy kemény, határozott hang szólalt meg valahol messzebbről, a hátam mögül:
- Ne olvasd a hölgy könyvét!
Hátra fordítottam a fejemet. Mögöttem teljes nyugalomban egy szibériai husky állt, a vállam fölött némán átnézve bámulta a regényem betűvel sűrűn teleírt lapjait. Már egy ideje ott ácsoroghatott. Annyira belefeledkeztem abba a csodálatos mindent körülvevő mindenbe, hogy a tökéletes egység nyugalmába belefért az is, hogy egy ismeretlen négylábúval osszam meg egy ismeretlen kontinens lápvidékén élő lélek mindannyiunkról írt legbelsőbb moccanásait.



















