Duracell Nyuszi: - Te láttad anno a Kontroll című filmet?

Én: - Igen, láttam. Nem volt rossz, de azért nem lettem "Kontroll-mániás".

 

Kristálytisztán hallottam, ahogy azt mondta, "szeretlek". De azt már nem tudtam eldönteni, hogy ezt nekem mondta-e vagy önmagának?

 

Jelenléted úgy hat, mint a művészet: egyszerre áraszt békét és tölt meg extázissal. Lecsorog a lelkem mélyére és felemel a csillagokig. Érintései végigborzonganak rajtam. Előhívja belőlem azt, aki szép.

 

Ha az életed egy ideig valakiről szól, az egész lelked szépen, fokozatosan felveszi az ő formáját, tekintetét, illatát, hangját, arcának vonásait, mozgását, színeit, vízióit, gondolatait. És az egész világod átszabódik "ő" formájúra. Mindenhez őt kapcsolod. Ő mit látna, tetszene-e neki, merre menne, mit venne észre, hogy viselkednél mellette. Amilyen formájú a lelked, olyan formájú a világod. Nincs kivétel. Amilyen a lelked, azt hallja a füled, látja a szemed, érzi a bőröd, szagolja az orrod, ízleli a szád és adod magadból, a testedből, a lelkedből. Identitásoddá válik. 

Aztán egyszer csak ő már nincsen. De a lelked még mindig "ő" formájú. Így a világ is körülötted "ő" formájú maradt. 

Akkor tudod meg a lelked fellélegzését, amikor már elkezdesz újra önálló körvonalakat látni, amiknek már nem (csak) "ő" formájuk van. Amikor elkezd átszíneződni minden körülötted, amikor a rá emlékeztető zenéknek már nem visznek olyan mélyre az emlékekbe, amikor már nem kapcsolod őt minden pixel és molekula mellé. Amikor szép lassan elkezd kilépni minden mellől. A helye még ott van talán, de ő már egyre halványabban vagy egyáltalán nem. 

 

- Hogyan kell ráhangolódni a Szentlélekre?
- Minden lélek dallam. Rá kell érezni magunkban az Ő dallamára, megtanulni, és azt dúdolni reggeltől estig. Végigvezetni a lelket az érzelmek hullámzásának alfáján és ómegáján. Megrendülni a szívig. 

- Minden lélek ritmus. Mint a hexameter. Ha sokáig tapsolod a lelkedben, előbb-utóbb a gondolatod, a szád is hexameterekre áll rá. Már nem tudsz másban gondolkozni, csak eposzokban. Homérosz is így írta az Íliászt és az Odüsszeiát is. Ugyanígy létezik a Szentlélek-ritmus is. Ha sokáig csak a ritmusra állítod rá a testedet, elmédet, az a lényeddé válik és Szentlelket alkotsz. Mert már nem is tudsz mást alkotni.