A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jogi szeretetszolgálat. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jogi szeretetszolgálat. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. április 20.

 




Áca reggel a jöttöm előtt még gyorsan takarított valamit, mert - ahogy mondta - van az a kupi, amit még előttem sem vállal fel. 






igaz barátság

 




Ácával viszonylag régen találkoztunk, ezért hétvégére megszerveztünk egy közös kirándulást. A lebeszélt időponthoz képest mindketten ugyanannyit késtünk, és mindkettőnkön kék farmer és rózsaszín felső volt. Csak a lelkeink beszéltek össze, mi nem.






Áca mesél

 




Boróka készített egy lovat a kerámiaszakkörön. A foglalkozásvezető megnézte az elkészült művet, és aggodalmát fejezte ki afelett, hogy a ló lába túl vékony és nem fogja elbírni a testet a kiégetésnél. Boróka erre se szó, se beszéd, a tenyerével összenyomta a lovat, a hátára négyszögeket rajzolt, és közölte, hogy most már teknős és kiégethető. 






2024. szeptember 15.

 





Áca: - A védőnő jött ellenőrizni, hogyan fejlődik az 5 éves kislányom. Megnézte egy rajzát, amin egy hullámos vonal és egy pont volt, majd megkérdezte a gyereket, mit ábrázol a kép. Borka elmesélte, hogy a kép azt a mozzanatot örökíti meg, amikor a kígyóbűvölő este kinyitja a szemét. 







2023. december 30.

renoir-kiállításon

 




Boróka képenként leül a földre és közli, hogy haza akar menni. Áca próbálja tartani benne a lelket, óvatlan pillanatokban csokoládéval tömi és igyekszik játékos feladatokat kitalálni a képekhez, de mindhiába. Boróka már a márványpadlón fekszik alváshoz összegubózva. Végül a nagy tömegben odasodródunk az egyik legharmonikusabb műalkotás elé. Áca Borókához fordul és lelkesen megkérdezi, mi tetszik neki a legjobban a képen? Boróka összeszedi magát, hosszan, komolyan, négyzetcentiméterről négyzetcentiméterre végig mustrálja a festményt, majd műértői kategorikussággal nyilvánítja ki, hogy semmi. 









2023. január 29.

 




Áca: - A vágyakat életben kell tartani! Nem szabad meghalni hagyni, eltemetni őket. Az életben tartott vágyak a legváratlanabb formában fognak megmutatkozni a világban.






2022. március 20.

 




Jogi szeretetszolgálat. 

Bármerre is széledjünk, mindig együtt maradunk, bármelyikünk is zuhanjon, a közös hálónk felfogja, bárki is emelkedjen, emeli a többit is, bárki is mosolyogjon otthon, csendesen a szobában, a többiek is elmosolyodnak, bárki is kiáltson segítségért, a falka tagjai meghallják, és a segítségére sietnek. Nyolc évvel ezelőtt, ott, a jogi szeretetszolgálatnál vérszövetség köttetett.






2021. május 3.

 



Zsófikára rázúdítottam a dilemmáimat, amikkel látszott, hogy nem nagyon tud mit kezdeni, végül feltalálta magát:

- Kinyitom az ablakot, hogy új gondolatok jöhessenek be.







2021. március 8.

 





Áca: - Állásinterjún voltam, végül azt is sikerült tudtukra adnom, hogy a kisgyerekem miatt hetente mikor kellene előbb hazamennem. Majd a végén megkérdezték, hogy van-e még esetleg kérdésem. Mondtam, hogy nincsen, a cikis részen már túl vagyunk.








2021. február 26.

vacsora borkával

 





Borka (cinkos mosollyal oldalra nézeget, majd suttogva hajol felém az asztal fölött): - Itt ülnek az angyalok az asztalnál.





játék borkával

 




(építőset játszunk a földön)


Borka: - Csak mi vagyunk a szobában és a kis Jézus.








játék borkával

 





Borka (3 éves): - Játsszuk azt, hogy mi vagyunk a Máriák, megszüljük a kis Jézust és csá!







2020. február 15.








Aranytsillag jött hozzám Aranytsillagocskával. Hajnalig ébren, lakás kitakarítva, süti előkészítve, rend és tisztaság. Eljöttem időben a munkahelyemről, még pár dologért beugrottam a boltba. Aztán pont időben már a kapunál voltam, ahol valami nem stimmelt. A mellettünk levő kávézó egy üres asztalkájára cuccolva kezdtem kipakolni a táskámat, mandulát, mogyorót, narancsot, almát, kaliforniai paprikát. A pincér srác kijött cigizni, kérdezte, mit keresek. Mondom a kulcsomat. Elkezdett nevetni. Mondtam neki, hogy tíz perc múlva itt a barátnőm. Kisgyerekkel. Még jobban röhögött.
Mit volt mit tenni, telefonáltam, hogy bent maradt a kulcsom a munkahelyemen, de ha minden jól megy, oda-vissza háromnegyed óra alatt megjárom. Pont elkaptam a trolit, már majdnem a bíróságon voltam, amikor Aranytsillag hívott, hogy már nem tud mit kezdeni a gyerekkel, hazamennek.
Magamba zuhanva, a sírás határán baktattam lefelé a lépcsőkön, a táskámat húzta a sok finomság, amit Aranytsillagéknak vásároltam. Tudtam, hogy nagyon mérges lehet rám. Mintha cserbenhagytam volna őket. Ami persze nem igaz, mert bárkivel megesik, hogy valamit elront, összetör, ottfelejt, de ez akkor is jobban fájt még annál is, mintha szándékosan tettem volna tönkre az estét. Ahogy ilyen érzések kavarogtak bennem, egyszerre csak felcsillant a szemem: ha a villamossal megyek, két megállóval odébb halad el az a busz, ami Aranytsillagékat viszi hazafelé. El kell érnem. 
Ott álltam a buszmegállóban, kis nejlonzacsiba összeraktam a csomagot, hogy odaadjam neki, lestem a babakocsis helyeket a busz elején, mígnem megláttam őket. Melléjük huppantam. Bocsánatot kértem. Tudtam, hogy látni sem akar, de nagyon hiányzott, és szerettem volna velük lenni kicsit. Végül beszélgettünk. Aztán leszálltam velük, hogy majd a másik oldalról visszamegyek. Aztán beszélgettünk a kapuig. Aztán a liftig. Aztán még mindig beszélgettünk. Aztán az ajtóig. Aztán a lakásukban Aranytsillagocska finoman, de határozottan mutogatta, miket pakoljak ki a táskámból, közben Aranytsillag megkérdezte, milyen bögrébe kérem a teát.
Tea és keksz mellett beszélgettünk. Aranytsillag, miközben válaszolgatott a kérdésekre, gyors tempóban egymás után, hihetetlen rutinnal macikat és cicákat rajzolt fejjel lefelé, végtelenített verzióban Aranytsillagocskának. Bárhogy is, nagyon jó volt újralátni őket. 
Végül találkozás is lett. Csak nem úgy, ahogy terveztük. Vendégség is lett. Csak nem nálam. Keksz is volt. Csak nem az, amit vettem. Tea is. Csak nem az én szekrényemből. Semmi nem úgy volt, ahogy előre szerettem volna, de az adott helyzetben hálás vagyok azért, ami legalább így megadatott.








2019. november 4.








A kiállítás közepén odasúgtam Ácának, hogy van nálam Korpovit keksz, ha kiértünk, adok. Áca határozottan odasúgta nekem, hogy múzeum ide vagy oda, csúsztassak egy darabot a kezébe, mert éhen hal, és a bekamerázott terem közepén egérke módjára elmajszolta a kekszemet. 
Ahogy kiértünk a levegőre, fellelkesült, hogy megmutat nekem egy remek éttermet az Erzsébet híd lábánál. Korgó gyomorral vettük lefelé a lépcsőket és a kikövezett utakat. Az étteremben lehuppantunk egy asztalkához, de azon nyomban huppantunk is fel, amikor megláttuk az árakat. Mondtuk, sebaj, elindulunk visszafelé, útközben majd csak találunk valamit! Irány a Francia Intézet! 
Gondoltuk, megvárjuk a villamost. Már vagy fél órája beszélgettünk a megállóban, amikor gyanús lett, hogy egy villamos sem közlekedik. Elkezdtünk az Erzsébet hídtól begyalogolni a Lánchídig, közben már kopogott a szemünk az éhségtől. A Francia Intézethez érve kiszemeltünk egy asztalt a teraszon, ledobtuk a cókmókokat, kezdtük nézegetni a menüt. Ekkor jött a pincér, hogy fél óra múlva zárnak, mert rendezvény lesz, már nem vesznek fel új rendelést. Mit volt mit tenni, szedelőzködtünk, caplattunk tovább.
A Margit hídhoz közeledve megpillantottunk egy üres asztalkát, nyomban elfoglaltuk, csentünk két étlapot, és kinéztük az ebédünket. Ekkor már 14-15h felé járhatott. Ugyanebben a pillanatban mellénk toppant a pincér, hogy közölje, hogy a vendégek nagy számára tekintettel, kb. 3/4-1 órát kell várni az ételre.
Végül egy ürességtől kongó vegán étteremben kötöttünk ki. Étel - bármi is volt az - ennyire jól mindkettőnknek régen esett.








2019. október 22.

Áca mesél








Ma megkaptam az első megrendelésemet: egy bivalyt kell festenem a kozmetikusom western hatású szalonjába.












2019. október 7.








- Hogy fáztál meg?
- Először hülye voltam, utána meg empatikus.









2019. július 9.









Áca: - (nekem) Ez évi családi nyaralásunk idejének egyetlen jól sikerült programja az volt, amikor veled strandoltam a Balaton-parton.









2019. május 16.

jogi szeretetszolgálat








Áca: - Utazás közben fejben rajzolom az embereket. 










2019. május 4.

jogi szeretetszolgálat










Csilluka: - Tegnapi ügyfelem egy vájlingot húzott a fejére. A táskából egyszer csak előhúzta az iratok után. Félt, hogy megtámadják.
Filozofikus harcos kolléga: - Minden pénzt megadtam volna, ha látom a reakciód.
Csilluka: - Minden erőmmel azon voltam, hogy ne kapjak röhögőgörcsöt. A szám elé tettem a kezem és próbáltam összehúzni. Nyakvédője is volt hozzá, spárgával összekötve a tetején. A nyakvédő egy vékony plexiből volt összetákolva. És annak a tetejére húzta a vájlingot. Mindezt egy nagy sporttáskában hozta magával... Visszasírtam a régi szép időket.

















Erdőtündér: - Olyan nincsen, hogy a macskámnak veszek kaját, neked meg nem.