Áca reggel a jöttöm előtt még gyorsan takarított valamit, mert - ahogy mondta - van az a kupi, amit még előttem sem vállal fel.
Ácával viszonylag régen találkoztunk, ezért hétvégére megszerveztünk egy közös kirándulást. A lebeszélt időponthoz képest mindketten ugyanannyit késtünk, és mindkettőnkön kék farmer és rózsaszín felső volt. Csak a lelkeink beszéltek össze, mi nem.
Boróka készített egy lovat a kerámiaszakkörön. A foglalkozásvezető megnézte az elkészült művet, és aggodalmát fejezte ki afelett, hogy a ló lába túl vékony és nem fogja elbírni a testet a kiégetésnél. Boróka erre se szó, se beszéd, a tenyerével összenyomta a lovat, a hátára négyszögeket rajzolt, és közölte, hogy most már teknős és kiégethető.
Boróka képenként leül a földre és közli, hogy haza akar menni. Áca próbálja tartani benne a lelket, óvatlan pillanatokban csokoládéval tömi és igyekszik játékos feladatokat kitalálni a képekhez, de mindhiába. Boróka már a márványpadlón fekszik alváshoz összegubózva. Végül a nagy tömegben odasodródunk az egyik legharmonikusabb műalkotás elé. Áca Borókához fordul és lelkesen megkérdezi, mi tetszik neki a legjobban a képen? Boróka összeszedi magát, hosszan, komolyan, négyzetcentiméterről négyzetcentiméterre végig mustrálja a festményt, majd műértői kategorikussággal nyilvánítja ki, hogy semmi.
Jogi szeretetszolgálat.
Bármerre is széledjünk, mindig együtt maradunk, bármelyikünk is zuhanjon, a közös hálónk felfogja, bárki is emelkedjen, emeli a többit is, bárki is mosolyogjon otthon, csendesen a szobában, a többiek is elmosolyodnak, bárki is kiáltson segítségért, a falka tagjai meghallják, és a segítségére sietnek. Nyolc évvel ezelőtt, ott, a jogi szeretetszolgálatnál vérszövetség köttetett.
Borka (cinkos mosollyal oldalra nézeget, majd suttogva hajol felém az asztal fölött): - Itt ülnek az angyalok az asztalnál.
Borka (3 éves): - Játsszuk azt, hogy mi vagyunk a Máriák, megszüljük a kis Jézust és csá!