Anyu: - Annyira megváltozott, olyan gőgös, kivagyi lett!
Én: - Igen, én is így látom. De én még reménykedem a korábbi szakmaiságában, innovatív gondolataiban.
Anyu: - Tudod, az a baj, hogy mindig az ember számít, nem a tudása. Mert az embersége ad irányt minden döntésének.