önálló, közös, társasházi, osztatlan, eszmei, szellemi.... - minden, ami szebbé és jobbá teszi életünket.
2012. június 2.
családi komédia XXXVII. felvonás
Anya: - Gondoltam, kitakarítom a hűtőt. Aztán ahogy nyitom ki az ajtaját, látom, hogy ott van benn három üveg sör.
Én: - A fenébe!:)
2012. június 1.
2012. május 29.
2012. május 28.
evellei kata: esti mese
A nap elfáradt, már nem figyel,
megunt minket, és most aludni megy,
hiába nyújtózik felé még utoljára
minden erejével a város összes
apró szöglete, a tojásból még
szinte ki sem bújt galambfiókáktól
a liget didergő, meztelen szobrain
át a súlyos, vörös kéményekig,
hiába próbálnak elszakadni
árnyékuk egyre erőszakosabb
óramutatójától, hiába kapsz te is
utána kis kezeddel, elszalad előled,
mint a kóbor macskák, az ég mind
messzebb kerül, elérhetetlen
távolságba, ahogy lassan kihűlnek
a felhők is, levedlik a nappal
melegét, a színek, mint az olcsó,
beszáradt vízfesték, mielőtt hozzájuk
érnél, elporlanak valahol félúton
az ablak felé, ahonnan dermedten
nézzük, ahogy az erkélyek alól hideg
homály bújik elő, és puha csápjaival
fölkúszik a házak oldalán.
megunt minket, és most aludni megy,
hiába nyújtózik felé még utoljára
minden erejével a város összes
apró szöglete, a tojásból még
szinte ki sem bújt galambfiókáktól
a liget didergő, meztelen szobrain
át a súlyos, vörös kéményekig,
hiába próbálnak elszakadni
árnyékuk egyre erőszakosabb
óramutatójától, hiába kapsz te is
utána kis kezeddel, elszalad előled,
mint a kóbor macskák, az ég mind
messzebb kerül, elérhetetlen
távolságba, ahogy lassan kihűlnek
a felhők is, levedlik a nappal
melegét, a színek, mint az olcsó,
beszáradt vízfesték, mielőtt hozzájuk
érnél, elporlanak valahol félúton
az ablak felé, ahonnan dermedten
nézzük, ahogy az erkélyek alól hideg
homály bújik elő, és puha csápjaival
fölkúszik a házak oldalán.
petri györgy: reggel (részlet)
A csömör és az értelem marása
utakat nyitott bennem
mészkőben a víz
járatokat e veszedelmes építészet
Hártya-mennyezetek
pálcika-oszlopok
közt kanyarog a reggel
közé szivárog savóvá lett ünnep
utakat nyitott bennem
mészkőben a víz
járatokat e veszedelmes építészet
Hártya-mennyezetek
pálcika-oszlopok
közt kanyarog a reggel
közé szivárog savóvá lett ünnep
*
A szavak újabb szavakhoz vezetnek
Merő kockázat
megeleveníteni a képeket
melyekben mind jelenetek feszülnek
szóbeszéd
újfent a szétszűrődő
(vagy csipkés) határokhoz vezetve
Lények tárgyak
kagylózúgása
akar szavakká alakulni
egyszerre elősegítve és elnapolva
mit adnom kell
a magyarázatot
*
A világ közben továbbment
az ünnep reggel-arca
émelyítően más értelmezést
nyert kelletekorán ébredt fejekben
A reggel továbbment
dél lett belőle
megismételte
az éj hűtelen metamorfózisát
mondhatnánk az éj-reggel-nappal arcú
isten életünk közege ura
egyetemes kételyt ébreszt bennünk
tuladjon létünk miléte iránt
De nem mondom mert ilyet nem hiszek
és mert elég
mit nappalok és ünnepek iránt
támasztott – kétely és kérdés kagylózúgása –
ez a tűnődés ez a szomorúság
Elég az idő amit öregedtünk
e hümmögések kurta idejében
családi komédia XXXVI. felvonás
Én: - Anyu, van itthon valami normális étel?
Anya: - Van csoki a fiókban.
2012. május 27.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)