molnár dóra: egy kávézó teraszán

jász attila: mit mondhatnék

Mit mondhatnék például egy
osztálytalálkozón magamról,
ha rákérdeznek hirtelen,
mi van velem. Mit is csinálok.
Mit mondhatnék erről azoknak,
akik tizenöt éve még
másként ismertek, vagyis akkor
egyáltalán nem lehetett
tudni, kiből mi lesz. Mi is
szeretnék lenni. Semmi. Hát
igen, rejtett vágyaimat
titkoltam mindenki előtt.
Nehéz kérdés most is. Hiába
kérdezik ezt jelen időben,
érvényes válasz a jövőben
létezik. Mikor múltra vált.
Ha majd újra, néhány évtized
múlva kérdik egyáltalán,
mégis, ki voltál öregem. 

kókuszdió

ma bebizonyosodott, hogy a kreativitás határai tetszés szerint tágíthatók, ha az ember idegenkedik átcsoszogni a szomszédban lakó vietnamihoz kalapácsért.

Annyi minden.
Amit másként kéne.
Amit újra kéne.
Amit kéne.

Én nem akarom, hogy őt számon kérjék rajtam. Megtagadom az átvételét minden lelkével, hajával, dzsekijével, szemüvegével. Nem. Kevesebbel sem. Hogy mégis vállaljam? Mikor csak elkótyavetyélni tudnám? Ez senkivel szemben sem lenne tisztességes. Leginkább velem szemben nem.

evellei kata: terápia

Néha nem történik semmi.

Anyám ilyenkor azt mondja, porszívózzak.

Utána sem történik semmi,

de a ház legalább tiszta lett.

Azt azért már némiképp túlzásnak érzem, hogy álmomban is formanyomtatványokat töltögetek az ügyfelekkel.

A gondolatokhoz ablakokra van szükség. Sokra. Olyan ablakokra, melyek az égre és a fákra nyílnak.

Hiszen tulajdonképpen minden újrakezdés ragaszkodás.