Egy zarándok ballagott a Himalája hegyei között, amikor elkezdett
esni az eső. Fújt a szél, dörgött az ég, vihar tépte a fákat. A hegyi
fogadós látta, hogy a vándor a szélnek nekifeszülve, rongyaiba
burkolózva kaptat a meredek ösvényen fölfelé. Megszólította őt:
-
Vándor, térj be hozzánk, amíg elvonul a vihar! Ugyancsak bajos ilyen
időben oly magasra följutni!
A vándor azonban ezt válaszolta:
-
Köszönöm, kedves barátom, de nincs szükségem rá! A szívem már fönn van,
így a testem többi része könnyen követi őt!
forrás: Anthony de Mello
