alkonyi csend

ott künn a dombon,
ott fenn a lombon
susog,
az alvó tájon,
akár az ágon,
suhog
egy égi névtelen,
egy régi védtelen
titok.
riad egy madár.
az álmodó táj

csendül.





elhal a légbe.
mélyen az éjbe
csend ül.
halkan az ágon,
akár a tájon,
leng
valami halotti,
valami amotti
csend.

családi komédia XX. felvonás

(Nézzük a Megasztárt)

Apa: - Figyelj csak, ő nem a Pitty és Pöttyben énekelt?

Én: -  .....??? .... A Pa-Dö-Döre gondolsz?

Ui: Azért, minden rosszmájúság nélkül, kíváncsi lennék, apukám milyen asszociációláncon keresztül jutott el a szóban forgó zsűritag látványától "Pittyig és Pöttyig"...

délután

Kint madarak csiripelnek és virágok fürödnek a szelíd napfényben. A teraszajtó, mely a kertre nyílik, félig ki van tárva, és lopakodó óriásokként kúsznak be a küszöbön az árnyékok aranyló körvonalai. A délutáni szél a hófehér függönyöket lengeti, a nap sugarai átszűrődnek az apró szöveteken, bekúszva a parkettán a szőnyegig, mosolyban fürdetve a benti virágokat. Beosonnak. Egészen a fotel lábáig, felkúsznak rajta és játékosan megpihennek a nő arcán: nem fiatal, nem öreg, csak egy olyan nőé, aki már eldöntötte hősnője sorsát. Lerakja a cigarettát. Elővesz egy tollat és egy papírt. Mögötte leskelődik a nagy tölgyfaszekrény és a falon függő képről a karosszékben ülő ember: mit ír? Semmit. Pillantása elkalandozik a szőnyeg egyik rojtján, és követve a parketta vonalát, eljut egészen az ajtóig. A macska épp ekkor mászik át lomhán az ajtó előtt, megnyalja a lábát és lusta pillantásokkal nyújtózik el a napfényben. A fehér függönyöket játszadozva lengeti a szél. A nő tovább fürkészi a szobát, tekintete végül megállapodik egy virágokkal teli vázán. Mosoly fut végig az arcán. Ír, majd leteszi a tollat és felemeli az addig már félig leégett cigarettát. Szórakozottan maga elé bámulva nézi, ahogy az árnyékok végigfutnak a falon. A cigaretta füstjén átvilágítanak a napsugarak, táncoló alakjai beleolvadnak a szoba falai alkony-vörösébe. Épp csak egy pillanat. Egy lehulló gyümölcs, vagy egy kert fölött elvonuló madárraj? Ki tudja? De amíg erre a röpke pillanatra elfordítja tekintetét, egy kíváncsi napsugár lopva a levélbe olvas:
"ezt és minden boldogságomat neked köszönhetem..."

guillaume apollinaire: reconnais-toi

(Reconnais-toi
Cette adorable personne c'est toi
Sous le grand chapeau canotier
Œil
Nez
La bouche
Voici l'ovale de ta figure
Ton cou exquis
Voici enfin l'imparfaite image de ton buste adoré  vu comme à travers un nuage
Un peu plus bas c'est ton coeur qui bat)

guillaume apollinaire: il pleut

A zsenik valahol mind Midászok. Bármi, amihez nyúlnak, arannyá válik a kezük alatt, de végül szép lassan egyedül maradnak.

kel a vándor

lelke vándor-

ol a réten

lába mélyen

a fűbe gázol

fázol

lyonel feininger: church of the minorities II.

lyonel feininger: vitorlások

szergej jeszenyin: elviháncolt a tavaszi zápor

Elviháncolt a tavaszi zápor,

kék az ég megint.

Meguntalak istenigazából,

Szergej Jeszenyin!

Unalom! Nagy, láthatatlan szárnyak

a fejed felett.

Dalaiddal porló dédapádat

föl nem keltheted.

Szavak, igék sorvasztják el áldott

esztendőidet.

Papír nyeli el sok fényes álmod,

ásatag kötet.

Valaki, lustán kutatva verset,

néha ráakad:

tetszik kéklő tájad, piros ested -

nem kellesz magad.

Gyönyörködnek Blokban és Brjuszovban,

s másban néhanap.

De a perc, az éppen úgy kilobban,

épp úgy kél a nap.

Nem másít a föld arcán az ének,

lombot se szakit.

Megfeszítve jajgatnak a szélnek

ékes szavaid.

Nem tud már a süket ég megszánni,

Pilátus kiad...

Éli, Éli, lama sabaktáni!

Hagyd bukni fiad!

 (Fordította: Rab Zsuzsa)

az ablak (vagy a kedves - kinek hogy tetszik)

Csak nézel magad elé merengőn, az utcán lenn emberek rohannak, és a világban talán nagy dolgok születnek. Nem érdekel. Előtted csak a halvány kedves suhant el, s te még mindig őt keresed, csak utána nézel, és világok dőlhetnek le, minden elpusztulhat körülötted, téged véd a kedves, ki után kiáltasz, kit hívsz, kit keresel esztelen az ablakodban ülve.

És biztos lehetsz benne: ha a világ leomlik is, marad egy hely, mely mindenek fölé magasodik. A te ablakod, melyből te keresed untalan a kedvest, s nézel utána az utcán, melyben láttad eltűnni őt. Ott, hol csak az ő könnyed lépteinek nyomát látod, pedig az idő vágtatott át könyörtelenül.

iszony

Reggel óta próbálok erőt venni magamon és összeszedni a bátorságomat, hogy belenézzek a szakdolgozatomba. 

Eredménytelenül.

Ember megismerhet valaha embert?
És ha megismerheti minden titkával együtt, képes még ezek után szeretni?

Ebben áll Isten kegyelme.

családi komédia XIX. felvonás

Anya: - (elkeseredetten) Ez az a ház, ahol sosem lesz rend.
Apa: - (érdeklődve) Miért?



Ui: amiatt az (érdeklődve) miatt...

kalocsai (igen, az ott nicole kidman)

forrás: http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/kalocsaiban-nicole-kidman//

kedvet kaptam a biciklizéshez

A sün lehet libabőrös?

a legsejtelmesebb szó

HIÚZ

 

határ győző: dadogós

öreg baba bottal jár
hátul jár
hittel járja

ahogy a szél átaljár-
utolér
utoljára

karonfogja édes pár-
kedves kar-
hites párja

selyem sállal bagyulál-
betakar
bugyolálja

felviszi a kőbúbos
kandallós
babaólba

körülperdül hamarost
tüze-szít
huhukolja

szikra pattan fája gyúl
szene gyúl
tüze gyullad

lángzó nyelvek fáintul
nyalakod-
nyúlakodnak

karja szárnya kelepel
kőpadlós
örömházba’

holott lelket bele ver
addig ráz-
addig rázza

párás szeme üvegét
párától
talanítja

feje alá lámpást tol
s párnástul
felkattintja

öreg baba dorombol
könyvre könyv
olvasódik

sok a betűsorokból
sorra sor
elmosódik

feje táján friss piték
kürtös fánk
illatárja

tükrén látja Édesét
ajtaját
arra tárja

borsodóját felforral-
cukorral
felforralja

jóval intőn -óval tar-
szóval tar-
jóval tartja

mondókája keldegél
elregél-
elregéli

még a reggelt majd megél-
csak megél-
tán megéri

öreg mamusz elalusz-
alamusz-
ammammogja

életálmát lábkeltétől
fejnyugtáig
elcammogja

vajda jános: harminc év után

Mi hátra volt még, elkövetkezett.
E földi létben gyász sorunk betölt.
Találkozunk - irgalmas végezet! -
Utolszor, egyszer még, a - sír előtt.
Hittem, hogy lesz idő, midőn megösmersz
S helyet cserél bennünk a fájdalom;
És folyni látom, majd ha már késő lesz,
A megbánásnak könnyét arcodon.

Mert amit én vesztettem, óriás,
Hozzá az ég adott erőt nekem.
Én látok itt olyant, mit senki más;
Csodákat mível emlékezetem.
A multból fölmerül egy pillanat,
Mint oceánból elsülyedt sziget;
És látom újra ifjú arcodat,
Mikor még másért nem dobbant szived.

És e varázslat rád is visszahat.
E lélek a te Veszta-templomod.
Oltára képében látod magad;
Mi vagyok én neked, most már tudod:
Ha majd a földi élettől megváltam,
Imába, dalba foglalt szerelem
Örökkévalósága a halálban...
Az ég, ládd, mégis eljegyzett velem!

Ki bájaidból méltatlan vadakra
Pazaroltál nem értett kincseket;
Én, a hideg bálvány vezeklő rabja
Ki minden kéjt szivébe temetett:
Most itt ülünk siralomházi lelkek,
És nézzük egymást hosszan, szótalan...
Tekintetünkben hajh! nem az elvesztett,
Az el nem nyert éden fájdalma van.

Igy űl a hold ádáz vihar után
Elcsöndesült nagy, tornyos fellegen,
És néz alá a méla éjszakán,
Bánatosan, de szenvedélytelen,
Hallgatva a sírbolti csöndességet
A rémteli sötét erdő alatt,
Amig a fákról nagy, nehéz könnycseppek
Hervadt levélre halkan hullanak...

családi komédia XVIII. felvonás

Anya: - (apának) Az a baj, hogy túl sok gondolat van a fejedben, és ebből nem tudod, mi az, amit ki is mondtál, és mi az, amit nem, és azt sem tudod, hogy ebből mik a te saját gondolataid, és mik azok, amiket az enyémeknek gondolsz, illetve, hogy ezeket a te általad gondolt gondolataimat én kimondtam-e vagy csak gondoltam.

"Három költő árulta a frottírtörülközőket a Marx téri aluljáróban: egy vallomásos-alanyi, egy konceptuális-avantgárdista és egy új-szenzibilis."

(Bodor Béla: Városablak)

nosztalgia avagy az átélés művészete 10 évesen

Általános iskola alsó tagozatában egyszer Mátyás király és egy alattvalója közti jelenetet kellett improvizálni. Laci is és Balázs is őszinte igyekezettel és lelkesedéssel állt a feladathoz, ki-ki próbálta a maga módján a legtöbbet kihozni a jelenetből:

Paraszt: - Jó napot kívánok, Felséges Királyom, életem, halálom kezedbe ajánlom!

Király: - Helló!

családi komédia XVII. felvonás

Én: - Megyek tanulni.
Anya: - Nincs is nálad könyv.
Én: - Törvényből tanulok.
Anya: - Azokból a kis füzetkékből?

szeretném

Szeretném végigutazni az életemet egy villamoson.

Szeretnék mezítláb sétálni egy íriszekkel nyíló mezőn.

Szeretnék egyszer úgy találkozni önmagammal, hogy ne ismerjük meg egymást.