Csak
nézel magad elé merengőn, az utcán lenn emberek rohannak, és a
világban talán nagy dolgok születnek. Nem érdekel. Előtted csak a
halvány kedves suhant el, s te még mindig őt keresed, csak utána nézel,
és világok dőlhetnek le, minden elpusztulhat körülötted, téged véd a
kedves, ki után kiáltasz, kit hívsz, kit keresel esztelen az ablakodban
ülve.
És
biztos lehetsz benne: ha a világ leomlik is, marad egy hely, mely
mindenek fölé magasodik. A te ablakod, melyből te keresed untalan a
kedvest, s nézel utána az utcán, melyben láttad eltűnni őt. Ott, hol
csak az ő könnyed lépteinek nyomát látod, pedig az idő vágtatott át
könyörtelenül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése