útközben - búcsúzás az esti tengerparton

Szél lánnyal ülünk este a rovinji tengerparton, mellette fél zacskó mogyorós chips. Lassan szívja a cigijét, közben mértékkel kortyolgat a dobozos sörből. Elmondja, hogy imádja figyelni az elhaladó embereket, hallgatni, milyen nyelveken beszélnek. Régóta próbálja megfesteni a lámpák fényét a vízen, de még nem sikerült neki. A buszon idefelé lejegyezte, hogy mindennek az árnyéka fekete. Az éjszakai tenger szerinte olyan fekete, sűrű és gömbölyűen hullámzó, már-már kézzel fogható, mint a higany. 

Áca: - Kívülről minden szerelem annyira érthetetlen. Belülről pedig misztérium.

testről és lélekről

"Egyszerű legyen a film, mint egy pohár víz."

(Enyedi Ildikó)

énKÉP(p) - másKÉ(P)p

Az elmúlt héten kettő, nálam kb. húsz évvel idősebb, a saját helyét a világban még mindig nem találó nő is lelkesen újságolta, hogy fiatal önmagára ismer bennem. 

énKÉP(p) - másKÉ(P)p

Féltem, hogy zavarba jön, ha meglátom, ezért ő vett észre engem. Azt mondta, zavarja, hogy nem vezetik, én pedig azt, hogy ha valaki vezet, azt követni kell, és ez éppen arról szólna, hogy magunk után menjünk. Pörgősebbet vártunk, ez igaz, így viszont több figyelmet tudtunk szentelni egymásnak. Megbeszéltük, hogy húzós fizetni egy óráért, amin nem vagyunk jelen, de aztán azt is, hogy ugyanennyit a H&M-ben is otthagyunk egy ruháért, amire talán nincs is szükségünk. És a csapat jó.

NÉZőPONTok. 

Az óra is erről szólt. A nézőpontokról. Talán nem véletlen, hogy pont mi, pont itt, pont most, a dilemma pillanatában találkoztunk. Hogy meggyőzzük egymást. Hogy ez több, mint egy ruha. Hogy ez pont az ellenkezője.