nem tudom kisebbre venni, de megosztási kényszerem van

alice tükörországban

"-(...) Tudod jól, hogy nem vagy igazi.
- De igazi vagyok! - Alice sírva fakadt.
- A sírástól sem leszel igazibb - jegyezte meg Subidu."

Mennyi non-figuratív érzés kavaroghat a vadak lelkében!

a kimondatlanságoktól válik vaddá.....

... és a túlbeszéltségektől üressé.

iroda

(Életkép)

Este tizenegy körül jutottam el arra a pontra, hogy ügyfelek ide vagy oda, éhen pusztulok, ha nem csenek ki valamit a konyhájukból. Szinte az elhatározásommal egy időben nesz szűrődött be a folyosóról: L. (törött lábbal) vonszolta el magát az ajtó előtt. Lassan, de eltökélten ő is a konyha felé tartott. Majd együttes erővel, kétségbeesetten kerestük a kekszeket, és szomorúan konstatáltunk, hogy bizony már csak pár szem maradt. Ekkor vettük észre, hogy fény szűrődik ki a szomszédos tárgyalóból: B. és B. még dolgoztak. Az asztalon egy tálban a Pilóta kekszek. Mindketten fellélegeztünk.

iroda

Én: - P., te még nem tudod, de reggel versenyeztünk és nyertél.

P:- ????

Én: - Ahogy a busz ablakán keresztül bámultam ki a piros lámpánál, akadt meg a szemem a mellettünk várakozó kocsi ablakára ragasztott, iroda logós matricán. A zöld után még egy ideig fej-fej mellett haladtunk, aztán elhúztál.

iroda

Csupán a szombat hajnali, ügyfélkonyha-dézsmálós, beadványírogatós, tértivevény-kitöltögetős, taxis-postáraküldős, már-már afterparty-feelinges beszélgetés I.-vel, J.-vel és K.-val tántorított el attól, hogy a felmondásom legyen az első irat, amit hétfőn az új táskámba beteszek.

Csak a tiszta tótükör tudja, mikor hajították bele a követ.