2025. május 5.
A hosszú hétvégén nagyon, de nagyon szerettem volna kiállításra menni. De mivel az ünnepek egésze alatt készenléti munkakört kellett ellássak, nem mertem megkockáztatni a múzeumokat, mert egy tárlat közepén azért mégsem tudok csak úgy telefonon sürgősségi jogi tanácsokat osztogatni mindenki füle hallatára. Meg nem is illik. Az ügyfél felé sem. Mások felé sem.
Beletörődve a sorsomba, úgy döntöttem, hogy ehelyett kiugrom Szentendrére egy rövidke kirándulásra a Bükkös-patak partjára, hogy azért nekem is jusson valami ebből a napfényes pár napból. Ahogy a torkolattól visszafelé elindultam a meder mellett, a belvároshoz közeledve zene ütötte meg a fülemet. Aztán ahogy jobban szétnéztem, láttam ám, hogy a patak két partja tele volt rakva festményekkel, nem is akármilyenekkel! Számos kortárs festő kihozta "levegőzni" a képeit ezen a szép május elsejei hétvégén. A patak partja valóságos kiállító térré változott, zenével és tánccal kísérve. A természet szépsége mellett a művészetek szépsége is tárt karokkal fogadott!
Kiállításra szerettem volna menni, de lemondtam az élményről a jó szolgálat érdekében. Az Isten pedig elhozta nekem a kiállítást a múzeumból a patakpartra.
Ma életem egyik legszebb bókját kaptam, amikor frissen végzett kolléga idézett egy Ossian számból, és amikor nem vettem a lapot, megnyugtatott, hogy nem kell emiatt rosszul éreznem magam, mert ez nem a "mi korosztályunk" zenéje. Az ilyen számokat csak Kriszti generációjának kell ismernie. (Kriszti kb. 8 évvel fiatalabb nálam.)
az elszalasztott lehetőségek két iránya avagy a vágyak logikája
Bánkódás.
Vagy.
Új célkitűzés.
Miénk a döntés.
Ha kitartóan sétálok, előbb-utóbb eláll az eső.