egy 1960-as évekből származó bírósági határozat margójára

"Felelősség a falu határában nyargalászó kutya által megijesztett lóban keletkezett kárért"

salvador dalí: a szerző előszava elrejtett arcok című regényéhez

"Miért írtam meg ezt a regény? (...) mert ha nem én írom meg, valaki más tette volna meg helyettem, valószínűleg gyengébben."

Szép valóság születik játékaik nyomán.

iroda

(Főnök az én telefonomról tárcsázza N.-t.)

N.: - (a vonal túlsó végéről) SZEVASZ, RENÉE!

Főnök: - (pókerarc, hivatalos kimértség) N., kérem, jöjjön át hozzánk. Köszönöm.

iroda

... ennyire futotta az erőmből: nem sokra. Hogy emiatt érzek-e csalódottságot? Érzek. Hogy ennél mi bánt jobban? Hogy másoknak is csalódást kellett, hogy okozzak. Ami viszont vigasztal, hogy ennek a nyolc-kilenc hónapnak minden percét megéltem, a szó legnemesebb értelmében: azzal, hogy folyamatosan túlléptem őket, megtanultam, hol húzódnak a korlátaim; megtanultam, hogy elesni csak akkor szabad, ha tiszta lelkiismerettel állhatok talpra; és majd' tíz év után megtanultam újra nyitni az emberek felé. És ezért végtelenül hálás vagyok.

Zs: - Angyalkám, én vagyok a munkáltatói jogkör gyakorlója, kérlek, ne a kollégámat bombázd a felmondásokkal!  (....) Azért még gondold át! Mi örülnénk, ha maradnál.

Én: - Miért? Nektek jó az, hogy háromhavonta felmondok?

Zs: - :-))) Mindenképpen színesíti a képet....