... ennyire futotta az erőmből: nem sokra. Hogy emiatt érzek-e csalódottságot? Érzek. Hogy ennél mi bánt jobban? Hogy másoknak is csalódást kellett, hogy okozzak. Ami viszont vigasztal, hogy ennek a nyolc-kilenc hónapnak minden percét megéltem, a szó legnemesebb értelmében: azzal, hogy folyamatosan túlléptem őket, megtanultam, hol húzódnak a korlátaim; megtanultam, hogy elesni csak akkor szabad, ha tiszta lelkiismerettel állhatok talpra; és majd' tíz év után megtanultam újra nyitni az emberek felé. És ezért végtelenül hálás vagyok.
Zs: - Angyalkám, én vagyok a munkáltatói jogkör gyakorlója, kérlek, ne a kollégámat bombázd a felmondásokkal! (....) Azért még gondold át! Mi örülnénk, ha maradnál.
Én: - Miért? Nektek jó az, hogy háromhavonta felmondok?
Zs: - :-))) Mindenképpen színesíti a képet....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése