10:30. Csörög a telefon, Klau keres. Anyukám tárgyilagosan közli, hogy még alszom. Azért ettől sikkesebben is felkonferálhatta volna a dolgot, példának okáért mondhatta volna, hogy futni mentem:-)

színház az....

Mi lenne, ha a színész nem hajolna meg a darab végén vagy nem jönne ki a tapsra? Lenne mersze hozzá? Ez a közönségre nézve nagyobb sértés lenne, mint egy rossz előadás.

durante la settimana

Vannak a régi idők emberei. Nekik nem drága az idő: nekik az ember drága. Nem sietnek, kényelmesen elbeszélgetnek, mindenkihez van egy-két figyelmes szavuk. Nekik nem baj, ha a város másik végébe visz az utad, elkísérnek, mert veled akarnak lenni, az sem zökkenti ki őket a rendes kerékvágásból, ha találkozód van valakivel, hiszen várakozás közben is meg lehet váltani pár kósza félmondattal a világot. És ezeket az embereket a csend sem zavarja. A számunkra kínos hallgatások közepette ők azzal a szelíd tekintettel bámulnak a távolba, mely azt mondja, ez így van rendjén, mert az egymás iránti szeretetbe beletartozik az is, hogy kifogytunk a szavakból.

reményik sándor: elhagyott harangláb

A nehány ház, mely körülvette,
Elveszett-pusztult, csonkig égett,
Sátorfáját fölszedte innen,
Mint költöző madár az élet.

A véghetetlen némaságot
Már nem zavarja élő hang,
Maradt a síkon egymagába
A harangláb s a holt harang.

Dermedten csüng az ólmos csendbe,
Beszédes ércnyelve be néma!
Teste maradt csak, lelke elszállt -
De mintha visszajárna néha...

Ember a köteléhez nem nyúl...
De ha megingott, ha megrengett
Tetőtől-talpig a harangláb -
Nagy viharban - még kondul egyet.

Idegenül, komoran kondul,
Mintha a szélvész lelke volna,
Mintha temetne egy világot
Sötét hamuba, szürke porba.

Komoran kondul, tompa jajjal,
Mintha valaki magát tépné,
Tépné, szakítná, megátkozná...
E kín az egész teremtésé.

Akkor a messzi falucskákban
A népek borzongva megállnak:
Mert ember nem harangoz néki:
Harangoz az Isten - magának!

hétköznapi csodák

Ma a lábamon hordtam egy cipőt. Az első vízálló cipőt, amivel életemben találkoztam.

És szintén ma volt, hogy a következő mondat hagyta el egy fodrász száját: Akkor jó lesz, ha az aljából csak pár millit vágok?

Ma lábujjhegyen járt a kíváncsiság és pipiskedett a csend.