Vannak a régi idők emberei. Nekik nem drága az idő: nekik az ember drága. Nem sietnek, kényelmesen elbeszélgetnek, mindenkihez van egy-két figyelmes szavuk. Nekik nem baj, ha a város másik végébe visz az utad, elkísérnek, mert veled akarnak lenni, az sem zökkenti ki őket a rendes kerékvágásból, ha találkozód van valakivel, hiszen várakozás közben is meg lehet váltani pár kósza félmondattal a világot. És ezeket az embereket a csend sem zavarja. A számunkra kínos hallgatások közepette ők azzal a szelíd tekintettel bámulnak a távolba, mely azt mondja, ez így van rendjén, mert az egymás iránti szeretetbe beletartozik az is, hogy kifogytunk a szavakból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése