2025. március 15.

 





Nagyon hiányzott az uzsonnai gyümölcs, de már csak azért sem akartam a nyolcadik emeletről lemenni a boltba, mert még egy halom feladatom volt aznapra. Erre az egyik kolléganőm minden szó nélkül felkelt a helyéről, vette a táskáját, és hozzám fordulva megkérdezte, hogy hozzon-e nekem valamit a boltból. 



Két órával később rám jött, hogy teát szeretnék inni. De nem volt bent teám. Már azon voltam, hogy kiverem a fejemből a tea gondolatát, amikor ugyanaz a kolléganőm minden előzetes beszélgetés nélkül odafordult hozzám egy doboz karamellás teával, hogy ez a kedvence, és kóstoljam meg, milyen finom!











 



Hazafelé menet egyszeriben eszembe jutott, hogy milyen jó is lenne a boltban sushit venni! De aztán az is eszembe jutott, hogy drága. De aztán meg az is, hogy szokott lenni leárazva. Kértem Istent, mintha a világ legnagyobb horderejű dolga lenne, hogy légyszi-légyszi, ha ma megyek vásárolni, legyen sushi leárazva, mert annyira, de annyira örülnék neki! Bementem a boltba, összeállítottam a bevásárlókosarat, majd a vásárlás utolsó etapjaként a halas pultoknak vettem az irányt. Pontosan egy doboz sushi volt az egész részlegen. Leárazva. 










lélektanú








Az előttem levő sorban állva énekelt, amikor egyszer csak az égre emelte a kezét és letérdelt a földre, majd lehajtotta a fejét és így maradt az éneklés végéig. Általában ezek a megmozdulások taszítanak, hozzám túl teátrálisak és mesterkéltek, nem tudok velük azonosulni. De ez most valami más volt. Ahogy néztem őt, egyszerre minden porcikámban érezni kezdtem azt, ami vele abban a térdre roskadásban történt. Éreztem, hogy körötte megváltozik a levegő vibrálása, és rajta rétegek hasadnak fel, amiknek a hajszálrepedéseiből kiárad a fény. Megadta magát. Nem volt benne ellenállás, csak alázat. Alázat, ami engedte, hogy formálják. És formálták is. Tudom, mert rajta keresztül én is éreztem, és folytak a könnyeim.  
A szünetben odamentem hozzá, és töviről hegyire elmondtam neki, amit tapasztaltam. Ő tágra nyílt szemmel rám nézett, és csodálkozva mondta, hogy szóról szóra ezeket élte meg, és mennyire örül, hogy van valaki, akitől szavakban is visszahallja, és kérte, hogy csak mondjam és mondjam, mert annyira jó  hallani! 

Néha felszabadító, ha van tanúja az életünk belső történéseinek. 







halmai tamás: angyalok kora

 





Az angyalok korát
angyal jelenti be
de benned ér az odaát
ide. 








 




Nagymama és az unokája szálltak fel a metróra, mindketten elcsigázva roskadtak le az ülésre. Az unokán "Bodyguard" feliratú pulóver volt, álmosan a nagymama vállára hajtotta a fejét, aki óvón átölelte és egy meleg puszit nyomott a homlokára.