Mert tudom én, hogy minden ember fenség, Észak-fok, titok, idegenség, lidérces, messze fény, csak ebbe nem mindenkinél szeretnék belegondolni.

legszebb sorok

"...Ott az történik, ami épp nekem
kibírhatatlan. Talán nem egyéb,
kibontanak egy rongyosládát,
lemérik, hány kiló egy hattyú..."

/Pilinszky János: Terek/

Fájdalom: lélek és test szétszakadása.

az ember tragédiája....

... hogy mindig csak magának akar és nem másnak.

E. mesél

"Nagyon komolyan vette, hogy kitüntetésben részesítik. Az alkalomra olyan ruhát vett fel, melyhez egyfajta uszályféleséget rögzítettek, ami lebegett mögötte, ahogy kivonult átvenni a díjat. Ez délelőtt tizenegykor kicsit furcsa volt."

péntek délután. megyek lefelé a lifttel. lélekben már a vonaton ülök. hirtelen felocsúdok és önkéntelen mozdulattal kinyitom a liftajtó egyik szárnyát. nagyjából köldökmagasságban a "földszint" felirat. visszacsukom az ajtót. újra megnyomom a földszint gombot. megnyomom a vészcsengőt. mondják, hogy menjek felfelé egy emeletet, majd visszafelé egyet.

lent a portás: Renáta, hát mi történt!? én: már nagyon-nagyon rohannék a Balatonra....

"minden közeledés meneküléssel kezdődik."



 forrás: http://www.agnus.co/

richard tuschman: edward hopper's paintings as photographs

forrás: http://fstoppers.com/edward-hoppers-paintings-as-photographs-nsfw

gondolatok a vonatablakból

föld felett szétágazó, csonka fatörzs.
földbe fúródott egerészölyv.

kétpercenként arra ébredtem, hogy elaludtam.