victor nizovtsev

daniel lenhard: magányos sellő (?)

Lesújt a villám, feldörren az ég,
egy sellő ül a sziklán,

mint a haragos tengeren 

a csillogó hullám.
Derékig érő barna haját

gyöngyökkel fűzi át,
az igazi szerelemre vár,

de nem talál.
Szomorúan, könnyesen
beveti magát a tengerbe,
" Habbá válva már 

nem lesz kétség felette"

heinrich heine: lorelei

Nem tudom, mit jelentsen,
oly szomorú vagyok;
egy régi mese mindig
fejemben kavarog. 

Hûvös van és homály száll,
a Rajna hömpölyög,
a hegyet körbe fényli
alkony-sugaru köd. 

A magas bíbor csúcson
ül a gyönyörü lány,
ékszere sziporkázik,
és arca halovány. 

Fésüli arany fürtjét,
és úgy dalol, dalol -
különös, édes dallam
fáj, sajog valahol. 

A hajós szívét fogja,
mit fájdalom facsart,
csak néz, néz a magasba -
...Csattan a sziklapart.

Csónakát hideg hullám

nyeli a mélybe le. -

Szép Lorelei a gyilkos,

és bűvös éneke. 

Ma láttam otthonkát blézerrel.

A kreativitás a gondolatok beérése.




A kreativitás előfeltétele a külső források elzárása.




A változáshoz mozgás és inger, az éréshez nyugalom kell.




Egy mag sem nő, míg sodorja a szél.

A nehézség: felismerni, meddig kellenek az ingerek, és mettől a nyugalom.

B. mesél

Törtem a fejem, mit adjak a fiam óvónénijének év végére, majd eszembe jutott, hogy mivel a másik gyerekem is ugyanoda jár, és a fél óvoda miránk vigyáz, az egész tantestületet is meglephetném, valami brigádos, közös kikapcsolódással. Először szabadulós játékra gondoltam, de aztán elbizonytalanodtam, hogy szeretnének-e az óvónénik egy belvárosi ház sötét pincéjében, bekötött szemmel a falhoz láncolva küzdeni az életükért.

A kassza előtti sorban várakoztam a dm-ben. Nem volt egyértelmű, hol van a sor vége, így német turisták álltak be mellém. Az előttem álló anyuka ekkor felém fordulva felajánlotta, hogy csatlakozzam be hozzájuk, mire a kislánya odajött hozzám, és átölelt.

A. mesél

Egy barátnőm elhívott a lányáékhoz Svédországba. Egyedül barangoltunk az utcákon, rossz buszra szálltunk fel, eltévedtünk. Próbáltam útbaigazítás kérése végett nulla svéd tudással megszólítani egy járókelőt, mire a barátosném félrelökött, mondván, hogy ez neki jobban megy: már több éves tapasztalata van abban, hogyan tudja megértetni magát svédül. És elkezdett kézzel-lábbal magyarázni a svéd bácsikának, miközben szépen artikulálva, tagoltan beszélt hozzá magyarul.

(Keszeget ebédelünk. Már vagy egy órája. A szálkás tálka púpozottan áll az asztalon.)

Anyu: - (mikor látta, hogy befejeztem) Hozom neked a következőt!

Én: - (rémült tiltakozással) Isten ments! Köszönöm, nagyon finom volt, de mára ennyi elég lesz.

Anyu: - De hát amit ettél, nem volt semmi, csak idő!