(Keszeget ebédelünk. Már vagy egy órája. A szálkás tálka púpozottan áll az asztalon.)

Anyu: - (mikor látta, hogy befejeztem) Hozom neked a következőt!

Én: - (rémült tiltakozással) Isten ments! Köszönöm, nagyon finom volt, de mára ennyi elég lesz.

Anyu: - De hát amit ettél, nem volt semmi, csak idő!