Ennek a játéknak a neve: nem kapsz el sosem. 
Sosem. 
Sosem....

Bármit teszel.

Sosem.

(Hagyjuk abba ezt a játékot, és öleljük meg egymást.)

 

Te szőtted meg a ruhámat, én most levetettem,

Szorította derekamat, ha levegőt vettem.

Mérges fésűd, mérges almád ott vár rám a széken,

Miért nem voltál édesanyám, ki kellett, ha én nem.

Forrás: https://www.facebook.com/photo?fbid=506405328184170&set=a.463936819097688

 

Ő nem élni tanult meg, hanem túlélni.....

 

Nem tudom, milyen játékokat játszunk újra és újra az életben, de valahogy mindig megtaláljuk hozzájuk az önjelölt játszótársat, aki az előző szerepét fogja kérés nélkül felvenni és tökéletesen folytatni anélkül, hogy ismerné az előzményeket vagy beavattuk volna a játékszabályokba.... 

A tudás a játéktérben van. A játéktér mozgat. Aki belép a játéktérbe, azon egyszerre  ott fog teremni a megfelelő jelmez, és önkéntelenül elkezd engedelmeskedni a szabályoknak. A játék erőterének. Amíg le nem zárul a játszma. Vagy amíg ki nem száll belőle. Ki az erősebb? A játék vagy a játékos? Játékos-e az, aki erősebb a játéknál? Kivel játszik az, aki minden játszmából kiszáll? Istennel?

khalil gibran: fear

 

 

- Melyiket használod, a Krisztát vagy a Krisztit?
- Mindegy, csak szeretettel mondd!