Nem tudom, milyen játékokat játszunk újra és újra az életben, de valahogy mindig megtaláljuk hozzájuk az önjelölt játszótársat, aki az előző szerepét fogja kérés nélkül felvenni és tökéletesen folytatni anélkül, hogy ismerné az előzményeket vagy beavattuk volna a játékszabályokba.... 

A tudás a játéktérben van. A játéktér mozgat. Aki belép a játéktérbe, azon egyszerre  ott fog teremni a megfelelő jelmez, és önkéntelenül elkezd engedelmeskedni a szabályoknak. A játék erőterének. Amíg le nem zárul a játszma. Vagy amíg ki nem száll belőle. Ki az erősebb? A játék vagy a játékos? Játékos-e az, aki erősebb a játéknál? Kivel játszik az, aki minden játszmából kiszáll? Istennel?